„A kannabiszfogyasztás normális”

Mi húsz éve ugyanazt képviseljük

Szerző: CK

Az osztrák grow-piac legnagyobb és legfontosabb szereplője, Stivi Wolinyec egyszerre aktivista, üzletember, mecénás, aki körül az elmúlt húsz évben komoly csapat gyűlt össze. Tevékenységük szerteágazó: a grow and head shopok mellett a közéleti szerepvállalás éppúgy hangsúlyos, mint a különböző szakmai programok és kulturális akciók vagy a civil szervezetek támogatása. Felesége Etiópiából származik, közös fiuk tíz-, lányuk nyolcéves.

Cannabis Kultusz: Több mint 15 éve építed az üzletet, hogy emlékszel, az elején inkább üzleti megfontolások vagy személyes motivációk vezettek?

Stivi Wolinyec: Amikor elkezdtem, ez csak és kizárólag politikai tevékenység volt. Elégedetlenek voltunk az aktuális osztrák helyzettel, először egy smoke innt hoztunk létre. Párbeszédet kezdeményeztünk újságírókkal, politikusokkal, egyre több és több politikai tevékenységet akartunk végezni. Csak erre koncentráltunk, úgy láttuk, ezzel tudunk eredményt elérni. Aztán hamar megmutatkoztak például financiális nehézségek, és részben ezért alapítottunk üzletet. Tehát a City Grow gyakorlatilag a politikai tevékenységünk miatt jött létre.


CK: Volt olyan konkrét ügy, ami különösebben lelkesített?

SW: Több dolog szerepet játszott. Akkoriban egyre több információ jelent meg: könyvek jöttek ki (pl. Jack Herer és Matthias Bröckers Kender című műve), új magazinok jelentek meg, a német grow! például akkoriban indult. Először ott olvastam egy smoke innről Darmstadtban, ami egy jó ötlet, egy követendő példa volt számomra, hogy ilyet saját magam is csináljak. Az első hasonló eseményt 1996-ban rendeztük, Bécsben.

CK: Ért személyes sérelem, megtapasztaltad aktivistaként a hatalom elnyomó oldalát?

SW: Voltak kellemetlenségek, de semmi olyan, amely eltérített volna a célomtól. 1997-ben pár napra börtönbe kerültem, 2004-ben pedig palántákkal való kereskedelem miatt 20 hónapos felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek. Időközben viszont teljesen világossá vált számomra, hogy a kannabisz egyáltalán nem veszélyes, szükségtelen a tiltása. Nemcsak nézni akartam az eseményeket, hanem alakítani akartam őket, harcoltam a legalizációért.

CK: Ha az elmúlt két évtized három legfontosabb momentumát kéne kiemelned, melyek lennének azok?

SW: Az első legfontosabb lépés a belvárosi üzlet megnyitása volt Bécsben, az Esterhazygassén, egy húsz négyzetméteres pincehelyiségben. Ez volt az első head and grow shop Ausztriában, ami extrémgyorsan növekedett, pár hónap múlva 300 m2-re bővítettük. Nagyon fontos mérföldkő volt az életünkben, hogy 1998-ban elsőként kezdtünk el palántákat forgalmazni, és 1999-ben hivatalos engedélyt is kaptunk a kendertermesztésre! Ez volt Ausztriában az ipari palántakereskedelem alapköve, mely hatalmasat fejlődött azóta, és nagyon fontos funkciót tölt be a kendermozgalom életében. Ezt követte a harmadik legfontosabb lépés, megnyitottuk a Grow Cityt 2010 márciusában. Megmutattuk, hogy egy grow-shop nagy méretben is működőképes, és megteremtettük az iparág alapjait. Koncepciónk egész Európában arra ösztönözte a grow-shopot üzemeltetőket, hogy hasonlóan nagy méretű üzleteket nyissanak, mely az egész iparág külső megjelenését pozitív irányban befolyásolja.

CK: Mekkora utat jártatok be, mivel tudnád ezt leginkább érzékeltetni?

SW: Az elején egyedül voltam egy kolléganővel, ma 35-en dolgozunk itt. Sokaknak családjuk van, szóval ez már egy nagy apparátus, a felelősség is nagyobb. A beszállítók száma is növekedett, de legtöbbjükkel a kezdetek óta működünk együtt, számomra ez nagyon fontos tényező.

CK: Kereskedelmi tevékenységben biztos nem kéne ars poeticát keresni, mégis az az érzésem, hogy az egészet áthatja nálad valamiféle küldetéstudat.

SW: Engem teljesen áthat a kender-életérzés: először a kender élvezetet, kikapcsolódást és inspirációt jelentett. Ezért én nagyon hálás vagyok ennek a csodálatos növénynek, és segíteni szeretnék, hogy a társadalomban is megkapja az őt megillető helyet. Személy szerint nekem nagyon fontos az is, hogy a dolgozóimnak és a vevőimnek egyaránt kellemes és barátságos környezetet teremtsek, én partneri viszonyokban gondolkozom. A mottónk ennek megfelelően: „Grow together”. Azon fáradozunk, hogy a kenderiparágat komolyan veendőnek mutassuk be. Ha valaki bejön hozzánk, aki addig életében nem hallott még a kenderről, akkor megpróbálunk mindent részletesen elmagyarázni, bemutatni, hogy egy pozitív kép alakulhasson ki benne. Az is nagyon fontos, hogy a nyilvánosság előtt is egy pozitív kép alakuljon ki rólunk, hogy komolyan vegyenek minket, és partnerként kezeljenek, ez a legalizációhoz vezető út fontos tényezője.

CK: Támogatod az ÖHV-t, az összes civil megmozdulást. Miben tudsz nekik segíteni, azon kívül, hogy pénzt adsz?

SW: Amikor mi igazán aktívak voltunk, 1997 és 2003 között, elég sok minden történt politikai vonalon. Ebben az időszakban volt néhány akciónk, és a Kendertűz elnevezésű legalizációs demonstrációt hat alkalommal rendeztük meg. A magánéletemből kifolyólag 2003 óta kevesebb időm van politikai dolgokkal foglalkozni. Szerencsére David Rosse és barátai átvették a stafétabotot, és újra megszervezik a Kendertűz és a Kender-Vándornap rendezvényeket. Így a kender támogatóinak újra lehetőségük van egy évben egyszer együtt ünnepelni és tüntetni az ügy mellett. Tavaly megalakult az ÖHV, és nagyon örülök annak, hogy újra lesz hivatalos képviselete a kendernek a nyilvánosság előtt. Nagyon érdekes az aktuális helyzet: Ausztriában létezik egy kiegyensúlyozott kenderiparág, melynek támogatására az ÖHV teljes mértékben számíthat. Ehhez hozzájön még az uruguayi és a coloradói legalizáció keltette erős figyelem a média részéről. Ezért most ebben a helyzetben elengedhetetlenül fontos, hogy hozzáértő, professzionális kezekben legyen a nyilvánosság felé irányuló kommunikáció, hogy Ausztriában is döntő lépéseket tehessünk a normalitás, vagyis a legalizáció felé.

CK: Mikorra mutatkozik ennek a munkának látható eredménye? Mikorra lesz például CSC (Cannabis Social Club) Ausztriában?

SW: Nagyon remélem, hogy hamarosan. Ausztria nem egy pionír ország, inkább kivár, hogy történjenek meg a dolgok. Nekem nagy reményem, hogy mi is erre a szintre tudunk kerülni. Úgy gondolom, hogy Ausztriában a következő két kormányzati ciklus, azaz 4-8 év alatt jelentős lépéseket fogunk tenni ez ügyben.

CK: Nem pionír ország, mégis itt lehet csak német nyelvterületen palántát és magot is forgalmazni. Ez mekkora helyzeti előny?

SW: Németországban és Svájcban nem lehet, tehát ez gazdaságilag mindenképpen előny. De én annak örülnék, ha minden országnak lenne egy hasonló saját szabályozása, és mi arra koncentrálhatnánk, hogy Ausztriában létrehozhassuk a kannabiszklubokat.

CK: CSC vagy coffeeshop modell? Mindkettőnek van előnye és hátránya is, Ausztriá-nak mi lenne a jobb?

SW: Úgy vélem, hogy kezdetben a CSC biztosan jobb lenne, de összességében a kettő kombinált formája lenne a legjobb. Legyen rá lehetőség, ha egy felnőtt ember bemegy egy shopba vagy kávézóba, akkor vehessen egy gramm hasist vagy marihuá-
nát, ennek nem kellene problémát jelentenie. Ugyanígy nem kellene problémát jelentenie a saját célú termesztésnek sem. Egy felnőtt embernek nem lehet megtiltani, hogy bármilyen növényt termesszen saját magának. Azt persze szabályozni kell, hogy ne lehessen kereskedni vele, de magát az önellátást nem lehet tiltani. Mindegy, hogy melyik modell valósul meg, a lényeg az, hogy a most sokszínű, sokoldalú kenderkultúra tovább fejlődjön, és ne váljon belőle egy arctalan fogyasztási termék, melynek monopóliuma egy multi kezében van. Ennek egy védett területnek kell maradnia.

CK: Pontosan, kit kellene védeni, és mitől?

SW: Nem kellene, hogy az történjen, mint korábban a cigarettával és az alkohollal, hogy a nagykonszernek aktívan és pszichológiai trükkökkel ösztönözték a fogyasztást. A kannabisz egy élvezeti szer és kultúrnövény. Ennek így is kell maradnia, nem válhat tömeges fogyasztási termékké, melyet a tévében reklámoznak.

CK: Amerikában hamarosan megfigyelhetjük, hogyan működik ez a gyakorlatban.

SW: Igen, és ez hihetetlenül izgalmas! Eddig minden nagyon biztatóan alakul: ha valóban sikerül a legalizáció Coloradóban, akkor ez az egész kendertilalom nemsokára már csak történelem lesz Amerikában. Az amerikai aktivisták előtt le a kalappal, évtizedeken keresztül a legkeményebb büntetési előírások ellenére is megszállottan harcoltak a legalizáció ügyéért. Sikerült nekik, hogy a választók több mint felét meggyőzzék, hogy a kender dekriminalizációjára szavazzanak. Ezt a meggyőző tevékenységet kell nekünk is itt Ausztriában végigcsinálnunk, hiszen ha a lakosság körében sikerül elérnünk, hogy a többség minket támogasson, akkor a politikusoknak sem lehet egyetlen érvük sem a tilalom mellett...

CK: Hirdetést vásárolsz, hogy társadalmi célú üzeneteket küldj arról, hogy a drogháborút vezető USA két tagállama legalizálta a rekreációs fogyasztást, vagy hogy gratulálj Uruguaynak, aki szintén megtette ugyanezt. Miért tartod ezt ennyire fontosnak?

SW: Mert fontos, hogy az emberek lássák, hogy a változásra igenis van lehetőség, és hogy egész egyszerűen beszéljenek erről, hogy ez közéleti téma legyen. Ha az emberek tudják, hogy más országokban teljesen elfogadott dolog elszívni egy jointot, akkor nehezebben fogadják el azt, hogy nálunk ugyanezért büntetés jár. Az embereknek hinniük kell abban, hogy képesek vagyunk dolgokat megváltoztatni, és a mentális korlátokat ledönteni!

CK: Vajon még a mi életünkben lesz áttörés, lesz például egységes EU-szabályozás?

SW: Nem hiszem, hogy Európa-szerte egységes szabályozás lesz, de azt igen, hogy mindenhol dekriminalizálva lesz. Úgy vélem, hogy ez viszonylag rövid időn belül meg fog történni, de hogy teljesen szabaddá válik-e, azt nem tudom. Nagyon gyorsan változik a helyzet, most nehéz ezt megmondani.

CK: Egy másik kiemelt téma, nem csak Amerikában, a gyógyászati marihuána. Mi a véleményed, sokak szerint csak kiskapu és marketing?

SW: Ez kétoldalú. Egyrészt vannak emberek, akiknek valóban gyógyszerként van rá szükségük, de ami kb. 15 éve Kaliforniában megy, az egy bújtatott legalizálás. Ha fáj a fejed, elmész az orvoshoz, és kapsz receptre egy jointot. Persze ettől még jó lépés, ami Amerikában további legalizálási folyamatokhoz, végül népszavazáshoz vezetett. De természetesen nem lehet cél, hogy a marihuána fogyasztóit alapvetően betegnek tituláljuk. Mi nem vagyunk betegek, hanem csak egy különleges élvezeti szert preferálunk.

CK: Bayer professzor mondta, hogy akkor lesz legális a (gyógyászati) marihuána, amikor valamelyik gyógyszergyár logója rákerül a levélre.

SW: Nem hiszem, hogy ez így lenne. Az USA-ra sem jellemző, ahol a gyógyászati fogyasztás helyenként 15 éve legális, hogy egy bizonyos gyógyszergyártó ellenőrzése alatt tartaná a piacot. A gyógyászati fogyasztásra viszont jellemző, hogy a páciensek a növény teljes hatóanyag-tartalmát szeretnék magukhoz venni, és nem csupán THC- vagy CBD-kivonatot. Persze a legjobb a tüneteknek, betegségtípusuknak megfelelő természetes virágzat. Ezért kell, hogy legyen számukra lehetőség, hogy természetes kannabiszt szerezzenek be, vagy termesszenek maguknak. Emiatt gondolom úgy, hogy egyik vagy másik cég nem fogja a kannabiszpiacot uralni.

CK: Szerinted mi a jobb, ha saját magukat látják el a páciensek, vagy ha lehetővé teszik számukra, hogy megvásárolják a gyógyszertárban?

SW: Azt mindenki maga tudja, hogy neki mi a jobb. Szerintem mindkét lehetőségnek elérhetőnek kell lennie. Ha egy páciens jobb eredményeket ér el azzal, ha magának termeszti a növényt, akkor ezt nem szabadna megtiltani. Másik oldalon viszont vannak páciensek, akik nem szeretnének kertészkedéssel, az ezzel járó feladatokkal foglalkozni, számukra nagyon fontos, hogy kontrollált minőséget kapjanak a gyógyszertárban is.

Ha kíváncsi vagy, hogy mikor lesz Bécsnek saját kendermúzeuma és hogy milyen kapcsolatot ápol Stivi Wolinyec a reggae kultúrával és a Marley családdal, akkor olvasd el az interjú folytatását a CK Magazin 2014/2. áprilisi számában! Ha pedig szeretnél találkozni a Bushplanet csapattal személyesen és együtt menetelni a Bushmobillal a közös ügy érdekében, akkor május 3-án látogass el a 2014-es bécsi kendervonulásra!

Hozzászólások

Új hozzászólás