„15 évre is lecsukhattak volna”

Jakub Gajewski, a Wolne Konopie (Szabad Kender) egyesület munkatársa

Jakub Gajewski 15 éve küzd a marihuána legalizációjáért Lengyelországban. Arra voltuk kíváncsiak, hogy miért csatlakozott a mozgalomhoz, és az idők folyamán mennyit változott a hivatalos lengyel álláspont a témában. Választásunk persze nem véletlen, a lengyel és a magyar politikai kultúra és közélet nagyon sok hasonlóságot mutat.

Medijuana: Mikor és hogyan lettél legalizációpárti aktivista?

Jakub Gajewski: Valamikor 2004-ben kezdtem el a legalizációval foglalkozni, miután egy barátomat őrizetbe vették a rendőrök, és erőszakot alkalmaztak vele szemben. Röviddel később velem is megtörtént ugyanez. Emellett egyéb okok is közrejátszottak a döntésemben. 2000-ben másodszor is szigorítottak a lengyel törvényeken, amitől teljesen hétköznapi emberek egyik pillanatról a másikra bűnözőkké váltak. A politika egyre ellenségesebben lépett fel a kannabiszfogyasztókkal szemben, mert néhányan azt remélték, hogy a keménykedéssel szavazatokat szerezhetnek, és a rendőrség is egyre durvább lett. Sötét idők voltak ezek a lengyel kannabiszfogyasztók számára. Azóta – részben a mi aktivitásunknak köszönhetően – újra enyhült a szabályozás.

MED: Amikor aktivitásról beszélsz, a „Wolne Konopie” egyesület munkájára gondolsz. Pontosan mik a céljaitok, és milyen eredményeket tudtok felmutatni?

JG: Az egyik fő feladatunk, hogy jogi védelmet nyújtsunk a marihuána birtoklásáért perbe fogott embereknek. Ezen a területen sikerült elég jó eredményeket elérnünk, és több esetben a médiában is ki tudtuk fejteni az álláspontunkat. További kötelességünk egy működőképes drogpolitika kidolgozása. Már számos törvényjavaslatot készítettünk. A legismertebb az orvosi kannabisszal kapcsolatos, nemrég hatályba lépett szabályozás, amit az egyik párt megbízásából dolgoztunk ki. Tanfolyamokat is szerveztünk, különféle könyveket, cikkeket, útmutatókat és tájékoztató füzeteket adtunk ki. Sokat akcióztunk is. Ezeknek vegyes volt a fogadtatása. Volt olyan, hogy a parlament előtt elszívtunk egy spanglit, a miniszterelnököt megkínáltuk vicces sütivel és füvet ajándékoztunk neki, vagy csomagban marihuánát küldünk országgyűlési képviselőknek.

Eddigi legnagyobb sikerünk az volt, amikor egy páciens az alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért, amihez a mi segítségünket kérte. Az eset kapcsán az alkotmánybíróság felszólította a kormányt, hogy törvényileg rendezze a kannabisz gyógyászati célú használatát Lengyelországban. Mi abban segítettünk a politikai pártoknak, hogy hogyan lehet szalonképesen, a nagyközönség számára is érthetően elővezetni a témát. Onnantól kezdve foglalkozunk orvosi marihuánával, segítünk a betegeknek, közreműködünk az orvosok szakképzésében, tartunk konferenciákat – például nemrég a „Konopie w teorii i praktyce” (Kannabisz az elméletben és a gyakorlatban) címűt –, és rendezünk vásárokat, mint a Kanaba Fair. Persze még bőven van tennivalónk, de minden követ megmozgatunk annak érdekében, hogy elérjük a kannabisz teljes legalizációját Lengyelországban.

MED: Az előbb említetted, hogy te magad is összetűzésbe kerültél a törvénnyel. Mi történt pontosan?

JG: Mindannyiunknak voltak ilyen-olyan ügyei. Az egyesületben senkinek sem tiszta a lapja. Többször megcsíptek kis mennyiségű, saját használatra tartott kannabisszal, de egyszer – és ez segített az állampolgárok szemét is felnyitni – elkaptak egy nagyobb adag kenderolajjal, amit a szüleimnek és még egy pár másik betegnek csempésztem be gyógyszerként az országba. Előzetesbe kerültem, és elmondhatom, hogy én vagyok az első Lengyelországban, aki ezért három napig gubbasztott a börtönben. 15 évre is lecsukhattak volna, de sok neves közéleti szereplő mellém állt – például az akkori köztársasági elnök, Aleksander Kwaśniewski, az ismert katolikus pap, Jan Kaczkowski, vagy az egykori egészségügyi miniszter, Marek Balicki. A bíróság 2 év szabadságvesztésre ítélt, 5 évre felfüggesztve, és pénzbírsággal is sújtott. A bíró azt mondta, tudja hogy jót akartam és hogy nem vagyok bűnöző, de a törvény rám is vonatkozik, ezért nem úszhatom meg egy egyszerű ejnye-bejnyével. Lehet, hogy az idén amnesztiában részesülök, de erről a köztársasági elnök még nem döntött.

MED: Te is használsz kannabiszt gyógyászati célból?

JG: Igen, 16 éves korom óta szívok, de csak nemrégiben tudtam meg az orvosomtól, hogy tulajdonképpen gyógyszerként alkalmazom. Poszttraumás stressz kezelésére, és a sportolóként korábban szerzett gerincpanaszaim és végtagfájdalmaim enyhítésére használom.

MED: Hogyan vált be az új rendszer? Mennyire egyszerű vagy bonyolult feliratni kannabiszt az orvossal Lengyelországban?

JG: A rendszer csak most indult be, és tulajdonképpen meglepően jól működik. Pillanatnyilag viszont még csak a nagyobb városokban vannak regisztrált betegek, és ők sincsenek sokan. A problémát az orvosok és a gyógyszerészek hiányos szaktudása jelenti. Biztosítani kellene a továbbképzésüket. További probléma, hogy receptre sokkal többe kerül beszerezni a kannabiszt. A patikában két-háromszor annyit kérnek érte, mint a feketepiacon.

MED: A társadalombiztosítás állja a költségeket?

JG: Nem, a törvény úgy rendelkezik, hogy az orvosi kannabiszt nem lehet támogatni. A betegeknek az összes kiadásukat saját zsebből kell fizetniük. Megpróbálunk változtatni ezen, ennek érdekében lobbizunk, de az az érzésem, hogy ez egyhamar nem fog bekövetkezni. Csak egy kormányváltás esetén van rá esély. Azt gondolom, hogy a jövő sok pozitív változást hoz majd. Olyanokat is, amilyenekről pár éve még nem is álmodtunk. A nemzetközi szervezetekben – a WHO-ban, az ENSZ-ben –, de az uniós országokban is finomodik a kannabisszal kapcsolatos álláspont. Lengyelországot még mindig vaskalapos politikusok irányítják, de a világra nyitott fiataloknak egyre több lesz a beleszólásuk a dolgok menetébe. Ezzel együtt az az érzésem, hogy Lengyelország az utolsó lesz az EU-ban, ahol legalizálni fogják a kannabisz fogyasztást. Mi – a Wolne Konopie –, mindenesetre igyekszünk ezt siettetni.

Megosztom...