A fedő neve Jenő
Az osztrák hatóságok betámadták a klónbizniszt
Még tavaly év elején a „Suttogó fű” nevű művelet során a grazi rendőrség különösen szigorúan lépett fel egy több éve üzemelő kannabiszpalánta-kereskedő és -beszállító ellen. Azóta elkészült a vádindítvány, mely szerint átfogó és hosszas nyomozást folytattak, telefonvonalakat hallgattak le, beépített vásárlókat alkalmaztak, akik segítségével megállapították, hogy a boltban részben nem engedélyezett „tanácsadó szolgáltatás” is működött, így az osztrák jog alapján teljesen legális dísznövény-kereskedelem mögött „illegális élvezeti szereket forgalmazó üzletet” véltek felfedezni.
Mindennek következményeként tavaly februárban letartóztatták a palántaüzlet tulajdonosát, és vele együtt minden alkalmazottját vizsgálati fogságba helyezték. Az addig büntetlen előéletű kannabiszpalánta-termesztő a bíróságon teljesen nyilvánvalóan azzal védekezett, hogy több hivataltól is egybehangzóan azt a felvilágosítást kapta, a kannabiszpalánták termesztése és értékesítése teljesen legális. A bíróság ezt az érvet nem fogadta el, s öt év letöltendő szabadságvesztést szabott ki rá. Három alkalmazottját három év börtönre ítélték, melyből minimum 10-12 hónapot le kell tölteniük, csak ezután kerülhetnek feltételesen szabadlábra.
Egy másik esetben egy szintén büntetlen előéletű palántakereskedőt tartóztattak le, ugyancsak kannabiszpalánta-termesztés és -árusítás miatt. A rendőrség által lefoglalt könyvelési nyilvántartásból kiderült, hogy az üzlet összesen mintegy 155 000 palántát értékesített az évek során, melyekből az államügyészség számításai szerint 787 kg kannabiszvirágzatot állíthattak elő. A bolt tulajdonosát három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, de az alkalmazottak büntetését két év próbaidőre felfüggesztették, egyikük kivételével, akinek büntetett előélete miatt szintén le kell töltenie a kiszabott büntetést.
A palántatermesztő és -kereskedő ügyét egy időben tárgyalták, tavaly november közepén a grazi tartományi törvényszéken. Az államügyészség vádirata így szólt: „A termesztő azáltal, hogy két viszonteladó kereskedőnek 180 000 kannabiszpalántát értékesített, közvetetten hozzájárult ahhoz, hogy a fogyasztókhoz mintegy 1000 kg kannabisznövény jutott. Az államügyészség palántánként 10 gramm kannnabiszvirágzattal számolt, abból a feltételezésből indulva ki, hogy a vásárlók 75%-a állított elő a palántákból kannabiszt – melyből legalább további 25% különböző okokból végül kiesett a fogyasztásból, vagy mert elpusztultak a növények, vagy mert még a fogyasztás előtt lefoglalták őket. A minőségre, illetve a THC-tartalomra vonatkozó becslésben 10% Delta-9-THC-t állapítottak meg – bár a házkutatások során talált növények átlag 10 és 16% közötti hatóanyagot tartalmaztak.
Ez noha méltányosnak tűnik – sőt a konkrét eset vonatkozásában az is –, továbbra sem szolgál magyarázattal arra, hogy milyen alapon állapít meg egyáltalán társadalmi veszélyességet a bíró egy jog szerint teljesen legális cselekménnyel összefüggésben. Egyértelmű és tudatos bűnelkövetői szándék nélkül a legrosszabb esetben is vétségről beszélhetnénk, figyelembe véve azt a körülményt, hogy a palántákat előállítók és a viszonteladók egyaránt abban a hiszemben cselekedtek, hogy tevékenységük nem törvénysértő.
A bíróság természetesen indokolta az ítéletét, melyben abból indult ki, hogy a termesztő 500 kg kannabisznövényt állított elő, míg a „tolerált mennyiség” (a feltételezett 10% Delta-9-THC-tartalomnál) 200 gramm lenne, tehát kétezer-ötszázszorosan lépték túl azt a mennyiséget, melynél a társadalmi veszélyesség nem állapítható meg. A vonatkozó törvényeknek megfelelően a függőséget okozó (!) élvezeti szerekkel való kereskedés tolerált mértékének huszonötszörös túllépésénél (kb. 5 kg) már akár 15 év börtönbüntetés is kiszabható lenne. Mivel ebben az esetben a tolerált mennyiség huszonötszörösét még százzal meg kell szorozni, így a bíróságnak érvelése szerint példát kellett mutatni a próbaidő nélküli büntetés kiszabásával. A hatályos osztrák törvények szerint azonban a fenti tényállás jogilag csak a kannabiszvirágzat learatásával veszi kezdetét, így a palánták esetében – mivel pszichoaktív anyagot nem tartalmaznak – egyáltalán nem beszélhetünk tiltott élvezeti szerrel (magyarul kábítószerrel) való kereskedésről. Ezzel érvel a védelem, és reméljük, hatékonyan képviseli álláspontját majd a bécsi fellebbviteli bíróságon is. A grazi tartományi bíróság ítéletei ugyanis még nem emelkedtek jogerőre. A védelem fellebbezése okán a legfelsőbb bíróságnak is jóvá kell hagynia őket, így idén tavasszal vagy nyáron hozzák majd meg a végleges ítéletet.
A cikk további részét a várható döntés jelentőségéről és a klónbizniszre gyakorolt hatásáról a CK Magazin 2013/1. februári számában olvashatod.
