A fűherceg bolygója

Marc Emery: 1979 nyarán olvastam Ayn Rand Atlasz vállat von című könyvét. Ez segített libertáriánus szemszögből újraértelmezni mindazt, ami a világban történik. (A magyarul egyelőre kiadatlan, ezeroldalas regény egy filozofikus thriller a szocializmus csődjéről és az egyéni érvényesülés keresésének erejéről – A szerk.) Aztán 1980. december 21-én, életemben először, elszívtam egy marihuánás cigit, és betéptem. 22 éves voltam akkor. Így kezdődött a csaknem 30 éve tartó civil ellenállásom története.Tiltakozásokat szerveztem az adórendszer ellen, tiltott, trágárnak minősített zenéket árultam, börtönbe kerültem, mert törvényellenesen nyitva tartottam vasárnap, és rendszerellenes újságokat jelentettem meg. 1980-ban indultam a választásokon, azóta még kilencszer, legutóbb három éve. Letöltöttem 67 napot egy három hónapos börtönbüntetésből, amiért 2004-ben továbbadtam egy jointot egy 22 évesnek. Eddig 22-szer vettek őrizetbe füvezésért, 17-szer kerültem rács mögé, 6-szor razziáztak nálam, és az amerikai kormány életfogytiglant szeretne kiméretni rám, csak mert marihuánamagokat adtam el amerikai felnőtteknek – ráadásul Kanadából, merthogy kanadai vagyok, és itt üzletelek.
A „Fűherceg” nevet 1996-ban aggatta rám a Seattle Post-Intelligencer napilap. Aztán így szólított meg a CNN is, amikor egy A CNN meglátogatja Kanada fűhercegét című műsort készített rólam, illetve a kanadai hírcsatorna, a CBC is, akik szintén forgattak egy filmet. Tökéletes titulus, az emberek imádják.

ME: Az amerikai igazságügy-minisztérium ki akar adatni minket (engem és két barátomat, Michelle Raineyt és Greg Williamst) az Egyesült Államoknak: marihuána termesztésére és terjesztésére, valamint pénzmosásra irányuló összeesküvéssel vádolnak minket. Ugyanakkor én sohasem árultam marihuánát, csak magokat. A DEA (az amerikai Kábítószerügyi Hatóság) emberei – álnéven – megpróbáltak tőlem tízfontnyi füvet venni, de kioktattam őket, hogy hülyeség marihuánát rendelni tőlem, mert sosem kereskedtem vele. Az ilyen eseteknél amúgy mindig az az első gyanúm, hogy a rendőrség keresett meg.
A legnagyobb igazságot – bár negatív konnotációban – Karen Tandy, a DEA vezetője mondta ki azon a napon, amikor letartóztattak. „Marc Scott Emery, a Cannabis Culture magazin kiadója és egy legalizációs mozgalom alapítójának mai letartóztatása nagy vesztesége nemcsak a Kanada és az USA közötti marihuánakereskedelemnek, de a legalizációs mozgalomnak is. Emery marihuá­naárusítása és propagandamagazinja évente csaknem 5 millió dolláros profitot termelt, ami elősegítette a terjesztést, de ez a terv most füstbe ment. Emeryt és szervezetét az amerikai tisztifőorvos az egyik legkeresettebb nemzetközi drogterjesztő hálózatként írta le – egyike a világ 46 ilyen szervezetének, és Kanadában az egyetlen. Emery törvénytelenül szerzett profitjából több százezer dollár csorgott vissza legalizációs szervezeteknek Kanadában és az Egyesült Államokban. Ezeknek a lobbistáknak most eggyel kevesebb forrásuk van, amire támaszkodhatnak.”
Azt gondolnánk, megemlítik szörnyű tevékenységeim tragikus áldozatait is, de ezt nem teszik, mivel nincsenek áldozatok. Sőt, mi vagyunk az áldozatok! De a hivatalos állásfoglalás ötször említi a politikai tevékenységemet, valamint Kanada „legkeresettebb drogterjesztő személyeként” aposztrofál – ami felháborítóan röhejes, mivel sohasem árultam drogokat. A dolog úgy áll, hogy volt egy ötletem, amivel dollármilliókat kerestem, hogy túltermesszem a kormányt, és a kis házikertészeti forradalmam keretein belül 1994 és 2005 között négymillió dollárt visszaforgassak különböző perekbe, népszavazási kezdeményezésekbe, pártokba és politikai gyűlésekbe. Nagyon, nagyon sikeresek voltunk, és a DEA ezt nyilván észrevette. Minél jobban támogatják a szabadon gondolkodók az embert, annál veszélyesebbnek tekintik őt a kormányok.

ME: Ezt a kanadai kormány visszautasította, és utólag örülök, hogy így történt. Már nem érdekelnek a megállapodások: ez a végzetem, de egy nagy, végső csata még előttem áll. Ha most börtönbe kerülnék, az már nem csak öt év lenne, ráadásul amerikai börtönben. Mindegyik vád legalább tíz évet jelent, szóval a három vád legalább harmincat, vagy akár életfogytiglant. Mondjuk 50 évesen igazából minden halálbüntetésnek számít, ami több, mint 15 év.

ME: A KMP-t csak segítettem elindítani, de már nem nagyon dolgozom velük. Ugyanakkor én vagyok az alapítója a Brit- Kolumbiai Marihuána Pártnak (BKMP) is, amelyet 2001-ben indítottunk el. (Brit- Kolumbia Kanada egyik tagállama – A szerk.) Laza szervezet, kivéve választásokkor, amikor jobban megszervezzük magunkat. 2001-ben egy 79 jelöltes, teljes listánk volt, amivel a szavazatok 3,4 százalékát szereztük meg. 2005-ben 45 jelöltet tudtunk állítani, és csak 1,5 százalékot kaptunk. Az a cél, hogy választások alkalmával felhozzuk a legalizáció ügyét, gyűléseket szervezzünk, így folyamatosan megjelenítjük a témát a médiában.

ME: A világ minden részén vannak támogatóim – átlagemberek. Sok politikus, celeb és médiasztár is van köztük, de a munkájukat kockáztatnák, ha kiállnának ezzel a nyilvánosság elé. A BKMP a forradalmi kapitalizmus híve – azaz a pénzt azzal teremtjük elő, hogy termékeket, szolgáltatásokat nyújtunk a kannabiszközösségnek, majd a pénzt visszaforgatjuk a politikai kampányokba. 1994 és 2005 között dollármilliókat kerestünk kendermag-árusítással, most ugyanezt tesszük bolthálózatokon keresztül, de ott a magazinunk, a Cannabis Culture vagy a POT.TV is. A kormány örült, és még mindig örül a pénznek, amit adók formájában ezek után befizetünk.

ME: Semmilyen békés, őszinte életmód miatt nem ülnek annyian börtönben, mint a drogok és a marihuána miatt. Az USA több mint 2 millió börtönlakója közül 55 ezer marihuána, 450 ezer pedig egyéb drogok miatt van bent. Kanadában a marihuánáért ülők száma kevesebb, mint 2 ezer, míg a teljes börtönlakosság 36 ezres nagyságú. Az Egyesült Államokban kilencszer annyian élnek, mint Kanadában, mégis, a világ börtönlakóinak negyede (!) náluk található. Szenvedés, tönkrement családok, a latin-amerikai drogkartellek megerősödése, a börtönpopuláció robbanásszerű megnövekedése – ez mind a tiltáson alapuló drogpolitika eredménye.

ME: Először is gyorsan csökkenne a drogot áruló fiatalok száma. Aztán, ahogy a drogprofitok megszűnnek, eltűnnének a bandák, ugyanúgy, ahogy az alkoholtilalom feloldásakor történt Amerikában. A prostitúció is nagyrészt megszűnne, ha az addiktív drogokat legálisan meg lehetne kapni beszerzési áron, ami nagyon alacsony. A marihuána ára lecsökkenne a mindennapi fogyasztási cikkek szintjére, és a kannabisz nem a pénzcsinálás, hanem a tudomány, a gyógyszeripar és a növénytermesztés miatt lenne fontos. Egy évvel a tiltások feloldása után már nem is fogjuk érteni, miért nem volt mindig legális. A börtönök kiürülnének, csak az igazán veszélyes bűnözők maradnának bent. Kevesebb rendőr kellene. Afganisztán helyzete stabilizálódna. A világ egy boldogabb hely lenne, ahol mindenki olcsóbban és törvényesen juthatna tudatmódosító szerekhez.

ME: Amikor egy ország az amerikai fenyegetések ellenére teljesen legalizálja a marihuánát, beindul a dominóelv, és a többiek is követni fogják a példát tíz éven belül. Ez a legnagyobb valószínűséggel egy legfelsőbb bírósági döntés lesz valahol Dél-Amerikában vagy Európában. Az ENSZ-megállapodásokat pedig ki kell dobni, mert elveszi az országok döntési szabadságát. Kanadának például azt mondták, hogy nem legalizálhatja a kannabiszt, mert része egy bonyolult egyezménynek, és ha felbontjuk, az sok negatív következménnyel jár majd az országunkra nézve. A drogellenes háború egy globális probléma, néhány érdekcsoport és kormány azt szeretné, ha sohasem lenne vége. De egy ember jósága több ezer másik ember gonoszságát semlegesítheti, úgyhogy senkinek sem szabad alábecsülnie a saját erejét.
Ha egy kormány azt mondja egy veszélyeztetett növény termesztésére, hogy felforgató tevékenység, akkor az a kormány nemcsak az emberek, de a természet ellensége is. Az embereknek biztosan tudniuk kell, hogy az ellenkezésük teljesen jogos. Így a küzdelem nem küszködés, hanem egy felhívás. Szenvedély. Élvezd a küzdelmet, mert sosincs vége. Én vagyok a vidám harcos. És csak egy vidám harcos tud egyre több aktivistát maga mellé állítani, hogy az eredmény egy nemzetközi hadsereg legyen, amely a növény szeretete és az igazság zászlói alatt egyesül.
Marc Emery és a bíróságok küzdelméről a www.NoExtradition.net oldalon több információ is elérhető, a CNN-interjút pedig a youtube.com/princeofpot címen lehet megnézni.