A füvezők üldözése értelmetlen
A brit rendőrség beint a királynőnek
A fogyasztók vegzálása rengeteg időt és pénzt emészt fel, miközben nem segít a komolyabb terjesztők kézre kerítésében. A brit rendőrség kerek perec kijelentette, hogy szemet huny a füvezők felett, de még a saját fogyasztásra termesztők ellen sem fog eljárást indítani, vagyis önhatalmúlag dekriminalizációt hirdetett.
Az első lépést Durham város rendőrkapitánya, Ron Hogg tette meg, amikor kijelentette, hogy a jövőben kicsit átszabják a prioritások rendszerét, ami azzal jár, hogy végképp leveszik a fókuszt az egyszeri spanglisokról, hiszen semmit nem profitálnak sem ők, sem a rendőrség az ellenük indított eljárásokból, melyek rendszerint pénzbírsággal végződnek. Bár az Egyesült Királyságban a kannabisz 2009 óta ismét a drogok közepes kockázatú, B-csoportjában található, nem jellemző, hogy a csekély mennyiséggel tetten ért fogyasztók börtönben végeznék. Ha a józan ész azt mondja, hogy a rekreációs füvezők százezreinek semmi keresnivalójuk a börtönben, akkor mi értelme, hogy a rendőrség munkaóráit nem kímélve fölöslegesen paráztassa őket? Hogg ezen a logikán továbbhaladva odáig jutott, hogy a saját fogyasztásra termesztőkről is levette a kezét, és úgy nyilatkozott, valószínűtlen, hogy egy figyelmeztetésnél többre kellene számítaniuk a jövőben. A rendőrkapitány támogatná a minden kábítószerre kiterjedő dekriminalizációt is – vagyis azt, hogy bármilyen drogról legyen is szó, ne a fogyasztókat büntessék –, és ennek megfelelően igyekszik országos párbeszédet indítani a témában. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a bejelentést követő napon három további város rendőrsége is csatlakozott a coming outhoz, és elismerte, hogy bizony ők sem abajgatják az 1-2 grammal elkapott delikvenseket. A pontot az i-re az országos rendőrkapitány tette fel, aki még ugyanazon a héten kijelentette, hogy a füvezők üldözése sosem volt kiemelt feladat a rendőrség számára. Sara Thornton úgy fogalmazott, a bűntények típusai változóban vannak, és amikre a rendőrségnek igazán fókuszálnia kell napjainkban, azok a szexuális bűntények, a terrorizmus és a cyberbűnözés. Thornton szerint a rendőr igazi feladata a közösség védelme, márpedig – tesszük ezt hozzá mi – a füvezők semmiféle fenyegetést nem jelentenek a lakosságra. Vagyis Nagy-Britanniában de facto dekriminalizálták a marihuánát, már csak a törvénynek kellene utolérnie a gyakorlatot. De elegendő-e ez az eredmény a népnek? Valahol 200 000 aláírás körül járt e cikk írásakor az a petíció, amely legálisan szabályozná a kannabisz előállítását és kereskedelmét. A felhívás élelmes elindítója, James Richard Owen közgazdaságtani hallgató csak arra várt, hogy életbe lépjen a Képviselőház Petíciós Bizottságának új szabályzata, melynek értelmében a parlamentnek minden 100 ezer aláírást elért petíciót meg kell vitatnia. A számot rövid idő alatt sikerült kétszeresen túlteljesíteni, így a Tisztelt Ház kénytelen lesz napirendre venni a kérdést. Hiú ábránd persze, hogy az ötletet minden oldalról megrágva a képviselők rögtön előállnának a nemzeti kenderbolthálózat részletes tervével, de első lépésnek talán a dekriminalizáció elfogadása és a kannabisz a kábítószerek legveszélytelenebb C-csoportjába áthelyezése is megtenné. Meg aztán David Cameron miniszterelnök még ellenzékiként úgy vélte, a kormánynak párbeszédet kellene kezdeményeznie az ENSZ-en belül arról, hogy a globális drogkérdést alternatív módon, akár legális szabályozással kezeljék. Hát tessék, itt a nagy lehetőség, elő az ellenzékiként dédelgetett álmokkal! És ha már Nagy-Britannia kellően belelendült a drogpolitika megreformálásába, akkor mindezt elő is vezetheti jövőre az ENSZ soros közgyűlésén (UNGASS), ahol 1998 óta először lesz ismét téma a globális kábítószer-szabályozás. Legutóbb az államok a drogmentes világ mellett tettek közös hitvallást, ami, valljuk be, nem látszik megvalósulni. Üdvözlendő lenne végre egy észszerű, emberi jogokat és közegészségügyi szempontokat szem előtt tartó irányba mozdulni, és véget vetni a több millió fűfogyasztó üldözésének!
