A gyönyörkutatás igénye

Az illegális szerekre irányuló kutatások a legritkább esetben vizsgálják a jótékony egészségügyi hatásokat. Pedig saját magunkról is többet tudnánk meg, ha a pozitív-negatív hatásokon túllépve azt elemeznénk, hogy milyen élményt tölt be a fogyasztás az egyének életében. Vagyis ideje lenne magát az élvezetet tenni a vizsgálat tárgyává.

A generációkon át tartó drogellenes háború egyik legnegatívabb hozadéka a kutatások erőteljes befolyásolása. Nem állíthatjuk, hogy a 20. század második felében ne végeztek volna vizsgálatokat illegális szerekkel – épp ellenkezőleg, rengeteg kutatás készült! A probléma csupán az, hogy szinte kivétel nélkül mindegyikük az ártalmakra volt kíváncsi. Az önmagában természetes, hogy egy-egy szer ártalmait, nem kívánt mellékhatásait alaposan meg kell ismernünk – e nélkül gyógyszereket sem lehet forgalomba hozni. Ha azonban pusztán a negatív hatásokra koncentrálunk, akkor torz képet fogunk kapni az egyes szerek fogyasztóiról. Emlékezetes az Egyesült Államokból indult metamfetamin-ellenes kampány, amely elrettentő képekkel operálva üzente, hogy: „egyszer sem” /not even once/. Kutatások tömkelege elemezte a metamfetamin használatával járó testi és szellemi károsodásokat, de azzal a kutya sem törődött, hogy akkor mégis mi a fenéért használják milliók. Mert pár órára felpörget? Ez nem kielégítő magyarázat. Az ártalmakra koncentráló kutatások még a kannabisz múltbéli, széleskörű gyógyászati alkalmazását is elhomályosították. Évtizedeken keresztül csak arról lehetett hallani, hogy az elfüstölése károsíthatja a tüdőt és a rövidtávú memóriát sőt, még pszichózist is kiválthat, miközben a használókról annyit hallhattunk, hogy egyfajta buta bódulatot üldöznek. Segített ez megérteni, hogy miért lehet a kannabisz töretlenül a legelterjedtebben használt illegális szer? Egyáltalán nem.

Öngyógyítástól az élményszerzésig

Az utóbbi években kedvező változásoknak lehetünk tanúi. Mostanra valamivel nagyobb hangsúly kerül a kannabisz és más drogok – például a varázsgomba és az MDMA – egészségügyileg előnyös hatásainak vizsgálatára, de itt még mindig nem szabad megállni. Fontos lenne minden szernél megvizsgálni, hogy milyen élvezetet nyújt a felhasználó számára, amiért alkalmilag vagy rendszeresen a fogyasztása mellett dönt. Ez a tudás többek között arra is felhasználható, hogy jobban megértsük a függőséggel küzdő embereket is. A Kanadában praktizáló Dr. Máté Gábornak köszönhetően sokat megtudhattunk arról, hogy a súlyos drogfüggéssel küzdők nagy arányban éltek át jelentős traumát és droghasználatukra egyfajta öngyógyítási kísérletként tekinthetünk. Ha alaposabb ismereteink lennének az öngyógyítás működéséről, akkor jelentősen átalakíthatnánk a kezelésre vonatkozó megközelítésünket. És ez csak az egyik oldal. Sokak számára nagyobb kérdés, hogy egészséges, kiegyensúlyozott emberek miért használnak drogokat. Mind ismerjük azt a felfogást, ami a tudatmódosítást a gyengeség jelének veszi. Az ilyen előítéletek meghaladásán is segítene a gyönyörökre irányuló vizsgálat, ami hasznos információkkal szolgálna az átélt örömök köréről, valamint arról, hogy az egyes élménytípusokhoz milyen arányban használják az emberek a szereket. Szintén fontos szempont itt az ártalomcsökkentés, vagyis az, hogy az élménykereső fogyasztók miként biztosítják azt, hogy szerhasználatuk problémamentes maradjon. Ilyen ismeretekkel kulcsfontosságú információkat tudnánk nyújtani ahhoz, hogy egy élvezetalapú szerhasználat a legkisebb eséllyel vezessen bármilyen típusú károsodáshoz.

Mindenki számára hasznos kutatások

Míg a kannabisz esetében ma már elfogadott – de még mindig bürokratikus akadályokkal tűzdelt – a gyógyászati előnyök kutatása, addig a legtöbb illegális szer esetében ez szinte elképzelhetetlen. És ez nem azért van, mert a kutatókat nem érdekli, hogy például a meszkalin vagy az ayahuasca használata járhat-e kedvező egészségügyi vagy pszichés hatásokkal, hanem azért, mert ezekre a kutatásokra alig lehet finanszírozást kapni. Az 1980-as évek közepén alapított, pszichedelikus kutatásokkal foglalkozó Multidisciplinary Association for Psychedelic Studies (MAPS) például gyakran közösségi finanszírozással gyűjti össze a kutatásaikhoz szükséges forrást. De kiemelhetjük a 2012-ben indult Medical Cannabis Bike Tourt, akik jótékonysági kerékpártúráikkal több százezer eurót gyűjtöttek össze a kannabisz tumorellenes hatásaira irányuló kutatások támogatására. És ezek a kutatások még mindig keveset mondanak el arról, hogy egy egészséges ember profitálhat-e valamit az egyes szerek használatából. Alighanem ez mindaddig így is fog maradni, amíg az uralkodó felfogást a drogellenes ideológia alakítja. Ebben a közegben ugyanis már azt is megbélyegzik, aki jótékony hatásokról mer beszélni, nemhogy kutatásokkal próbálja ezeket feltárni. Éppen ezért biztosra vehető, hogy az élményszerzést feszegető vizsgálatokra eleinte jelentős kritika fog irányulni, kezdve azzal, hogy rossz üzenetet küld a fiataloknak, folytatva odáig, hogy biztosan drogkartellek finanszírozzák. És itt kap fontos szerepet a szabályozás. Már azokban az államokban is, ahol a dekriminalizációnak köszönhetően nem büntetőjogi, hanem egészségügyi, társadalmi jelenségként tekintenek a droghasználatra, mindjárt őszintébben lehet beszélni a használat motivációról és probléma esetén a segítségkérés sem szégyen. Ma már nem csak liberális szervezetek, hanem ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) is elsősorban egészségügyi szempontból tekint a droghasználatra. És abban is biztosak lehetünk, hogy a társadalom csak profitálni fog abból, ha a tudomány feltérképezi az élményalapú droghasználat mozgatórugóit. A motivációk megismerésével ugyanis az ártalmak megelőzése is könnyebbé válik és a problémás szerhasználók számára is nagyobb eséllyel lehet sikeres terápiát kidolgozni, ha a szenvedély gyökere ismert.

Megosztom...