A legalizáció esélyei Magyarországon
Mikor nyitnak a Nemzeti Kenderboltok?
Az ellenérveket mindenki pontosan ismeri, úgyhogy erre most nem is vesztegetnénk sok energiát. Inkább foglalkozzunk azzal, hogy a Parlamenten kívül legaktívabb Kutyapárt idén magára vállalta a 420-as tüntetés szervezését, és hogy a német legalizáció illata itthon is megcsaphatja az orrunkat.
Budapesten utoljára az ismert zenész-aktivista Komáromy Gergely – alias G Ras – vezényelt le tüntetést 420 alkalmából a Parlament előtt, még 2016-ban. A Facebookon indított projekt hosszas gazdátlansága jelezte, hogy nem volt nagy tolakodás a „tüntetés arca” pozícióért. G Ras egyébként remek, szívből jövő beszédére is csak pár százan voltak kíváncsiak, hogy aztán egy év múlva még ennyi se történjen. Az újabb kétharmaddal az ügy még messzebb került, majd a covid járvány alatt erős korlátozás alá esett mindenféle demonstráció.
Az esélytelenek nyugalmával
A kormány egy éve kinyilvánította, hogy akárki akármit mond, ők egyáltalán nem hajlandók a kannabiszt még csak orvosi célra sem elérhetővé tenni, majd az idei választáson ismét tönkreverték az egyesült ellenzéket. Az útkeresésbe ragadt ellenzéktől és a szintén Parlamentbe jutott, erősen fasisztoid Mi Hazánktól pedig kevés drogliberalizációs javaslat várható. Mit lehet ilyen helyzetben tenni: szervezni egy jó hangulatú 420-as tüntetést – gondolta a Kutyapárt és milyen igaza volt!
„Nem a tiltással van a baj, hanem azzal, hogy nem teljes a tiltás! Hogyan várhatják el, hogy ne szívjanak füvet a magyar emberek, amikor olyan hosszú cigipapírokat árulnak a nemzeti dohányboltokban, amiket nem lehet csak dohánnyal megtölteni?!” – hangzott el a jellemzően kétfarkús megfogalmazás Kovács Gergely pártelnöktől, aki komolyra fordítva a szót elmondta, hogy semmi értelme százezreket börtönnel fenyegetni és a törvényt még a rendőrök sem tartatják be. Kovács szerint sokkal inkább az elmúlt években elterjedt, a fűnél jóval veszélyesebb dizájner drogokkal kellene foglalkozni.
„Én huszonéve szívok füvet, nem mondom, hogy a legkörültekintőbben csinálnám mindezt, de az életben nem jött oda hozzám egy rendőr, hogy ezt ne csináljam”
– szemléltette a magyar hibrid-rezsim jellemző működését a pártelnök.
A tüntetésen felszólalt Juhász Péter, a Kendermag Egyesület korábbi szóvivője, aki politikusként is drogpolitikai reformokat szorgalmazott. Most a politikusok drogfogyasztása mellett arról beszélt, hogy társadalmi vita szükséges annak meghatározásához, hogy minek a használata lehet elfogadható, és mi az, ami életveszélyt jelenthet, hiszen leginkább az ismeretek és a tudatosság nyújthat védelmet a fiataloknak és a társadalomnak.
Három a magyar legalizátor?
Szintén az idei 420 alkalmából jelent meg Puzsér Róbert cikke a hazai fűpolitikáról és aktivizmusról, illetve annak hiányáról. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a cikk nagy port kavart, de pár ponton kétségkívül fején találta a szöget. Egy mondatával viszont lehet és kell is vitatkoznunk. Puzsér így fogalmaz a hazai legalizációról: „A magyar társadalom nem tett érte semmit, Istvánffy Andráson, Juhász Péteren és Paizs Miklóson kívül egyetlen állampolgár nem küzdött érte soha, azt se tudta senki, hogy fontos-e ez egyáltalán a magyar embereknek.”
Akkor vegyük sorjában! Míg Juhász Péter elhivatottságával és kitartásával senki nem vitatkozna, az is biztos, hogy nem lehet vele egy lapon említeni Istvánffy Andrást, aki a legalizációt főtémaként zászlajára tűző 4K! megszűnte után mintha már nem nyilvánult volna meg a témában. És valóban, 2005-ben Juhász Péterrel együtt jelentette fel magát fűfogyasztásért a Sickratman néven ismert Paizs Miklós, majd tíz évvel később együtt alakították a magyarországi legalizációról szóló Zöld Szofi színdarab szereplőit (Sickratman teszi ezt mind a mai napig), utóbbit mégsem sorolnánk a top három hazai gandzsa-aktivista közé. Akkor már sokkal inkább oda kívánkozik Kovács Gergely, aki az MKKP színeiben már másfél évtizede próbálja „marilizálni a legahuánát”, és látva az ügy mögött álló, állandó széteséssel küzdő aktivistákat, mára az ügy elsőszámú politikai képviseletét nyújtja.
A kétfarkúak ráadásul a vidám köztéri programok mellett drogpolitikai kerekasztalokat is szerveznek szakértő vendégekkel, ami tovább bizonyítja, hogy politikai programjuk kiemelt eleme a drogszabályozás szakmai reformja. De a listára kívánkozik Sermer Ádám is, aki talán a legátgondoltabb koncepciót képviselte a magyar politikai közéletben a Liberálisok színeiben, és a Legalizálj Egyesület egyik alapítójaként jelenleg is aktívan küzd a változásokért. Üdítő élmény megnézni bármelyik közéleti vitáját vagy elolvasni a témában írt esszéit. Nem hagyható ki a Drogriporter szerkesztőgárdája sem, élükön Sárosi Péterrel, akik tizenöt éve a hazai és nemzetközi drogpolitika iránytűi. A 2016-ig a TASZ égisze alatt futó, azóta különvált projekt egyedülállóan alapos elemzéseket nyújt, tematikus konferenciákat és képzéseket szervez, filmes csapatuk pedig már számos hazai és nemzetközi díjat kapott. És ugyan indirekt munkával, de a Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület is rengeteget tett a kannabisz elfogadottabbá válásáért, még ha a rekreációs célú legalizáció témájában tudatosan nem is nyilvánulnak meg.
Mit tettek értünk a németek?
Az idén 13. évébe lépő Fidesz-kormány álláspontját mindenki ismeri – aki drogozik, az az ördöggel cimborál, a tetten ért fogyasztó valójában álruhás díler, a magyar ember megtanult együtthalni a pálinkával, a füvezés viszont nyugatot majmoló, libernyák eltévelyedés és a többi. Na, de azt is pontosan tudjuk, hogy amíg a politikai modellt a Fidesz számára Oroszország nyújtja, a gazdaságunk úgy táncol, ahogy Németország tapsol, elég itt az autógyárakra vagy az élelmiszerláncokra gondolni. Bár az utóbbi években Dél-Korea is belehúzott, még mindig a német befektetők aránya a legnagyobb, akik körülbelül negyedét adják a külföldi tőkebefektetéseknek. Közel 3000 német cég működik Magyarországon, melyek több mint 200 ezer embernek adnak munkát. Röviden, Németország a magyar gazdaság legfontosabb partnere és ez várhatóan a következő években sem fog változni.
Ami viszont változni fog, az a német drogszabályozás! Minden jel szerint pár éven belül meg fog valósulni a teljes kannabisz legalizáció Németországban, amit a magyar emberek is érezni fognak. Már a CBD-re termesztett hagyományos kender esetében is jól látszik a szerepünk: több határ menti osztrák és szlovén gyártó is a magyar termőföldet választja, ami sokkal jobb minőséget nyújt. Ha pedig újabb nagyszabású, ezúttal mezőgazdasági befektetések merülnek fel, arra aligha fog nemet mondani a magyar kormány. Emlékezzünk, hogy amikor pár éve egy amerikai óriásvállalat azzal jelentkezett be Erdélyben, hogy 50 millió dollárt fektetne orvosi kannabisz termesztésbe, nem sok ellenkezést lehetett hallani a román kormány részéről. A Fideszt ismerve pedig hasonló helyzetben egy salátatörvényben elbujtatnának egy módosítót, ami lehetővé tenné a német vállalatoknak a termesztést. Amikor pedig ez kitudódik, az aktuális kormányszóvivő indulatosan hazug sorosistának bélyegez mindenkit, aki kétségbe meri vonni, hogy a kormány mindig is a kannabisztermesztés szabadsága mellett állt és Gyurcsánnyal ellentétben mindig is a magyar emberek önrendelkezését és döntési szabadságát támogatta ebben a kérdésben is. Szóval, ha a magyar nép forradalmi hevületében nem is, a gazdasági kiszolgáltatottságunkban és a szélkakas politikusainkban még mindig bízhatunk, ha kannabisz legalizácóról van szó.
