A nagy bongteória

Csökkenthetők a füstölés káros hatásai (2. rész)

Kevés olyan gyakorlott szmóker akad széles e hazában, akit ne bűvölne el „Billy Bong Thorton” mesébe illő buborékjátéka. A páratlan hangélmény, a rítus, no és persze a minden fantáziát túlszárnyaló forma- és színvilág bizonyára mást is késztetett már arra, hogy ne vacakoljon a papírral, csigával, hanem szippantson egyet kedvenc vízipipájából. De valóban kevésbé káros a bong, mint a jó öreg spangli, sőt van esetleg más alternatíva?

Mielőtt megválaszolnánk a kérdést, tisztázzunk néhány alapvető dolgot. A vízipipáknak két fő típusát ismerjük: az általában gyümölcsből készült dohánykülönlegességek füstölésére alkalmas, gyakran klasszikus keleti motívumokkal díszített shishákat – melyek akár másfél méteresre is megnőhetnek –, és a leginkább üvegből vagy átlátszó műanyagból készülő, sokkal egyszerűbb fel¬építésű és kimondottan herbáliák fogyasztására ajánlott bongokat. Mi most ez utóbbival foglalkozunk, a shishába ugyanis, szerintünk, teljesen felesleges ganját tömni, egyszerűen nem arra való.

Szóval, tegyük fel, hogy megvetted, vagy egy jeles alkalomból megkaptad életed első bongját. Duci, marihuánalevéllel díszített testét félig töltötted vízzel, az apró fémkehelybe elhelyezted a tömködnivalót, kezedben a gyújtó, s máris nyugodtan dőlsz hátra az első mély slukk után. Elvégre mostantól komoly szmókernek számítasz, aki figyel az egészségére, és vigyáz a tüdejére, hisz olyan füstöt szív be, amit a víz már lehűtött, kicsit átnedvesített, ráadásul a káros anyagok jelentős részét is lekötötte. (És aki még ezt sem tartja bent sokáig, inkább rögvest kifújja, ugye!?) Aztán a buborékok nyugtató hangjátékán merengve, Laár András után szabadon csak annyit mondasz: „Buborék, buborék – füsttel játszó, csodaszép. Emitt vörös, amott kék – a bongomból jött ki elébb.”

Dolgod végeztével kiöntöd a vizet, melynek orrfacsaró bűze megerősít abban a hitedben, hogy szervezetedbe csakis vegytiszta hatóanyag került. Minek is vesződnél ezentúl a tekeréssel, ha egyszer ilyen egyszerűen és hatékonyan megszűrheted a füstöt, nem igaz? Nem. Vagyis csak részben.

Tény, hogy a vízipipa lehűti a füstöt, ám egyáltalán nem nedvesíti meg – ebből a szempontból csak annyit tesz vele, mint amennyit az egyszerű, hosszú szárú fapipa. Persze a víz megköt egy halom káros anyagot, például a legapróbb szemcseméretű hamut és néhány vízben oldódó mérget: cianidokat, szénhidrogéneket és egy kevés kátrányt – de korántsem mindet.

Apropó, kátrány

Ugye jól sejtem, hogy hideg vizet töltöttél a bongba? Naná, hiszen a hideg víz hűti a füstöt. Ám a Harvard Egyetem orvosi karának professzora, Lester Grispoon, aki egyben a Marihuána: a tiltott gyógyszer című könyv szerzője is, készített egy tanulmányt, melyben megállapítja, hogy a meleg víz ezt jóval hatékonyabban teszi. Rámutat arra is, hogy a legmegfelelőbbek azok a bongok, amelyek két víztároló edénnyel rendelkeznek. A doktor szerint a legjobb, ha az egyik vízkamrát hideg, míg a másikat meleg vízzel töltöd meg. Ha viszont csak egykamrás bongod van, jobb, ha meleg vizet használsz – persze csak akkor, ha a következők után is ragaszkodsz hozzá.

A bongból kiáramló füstöt ugyanis hatóanyag-tartalom szempontjából is megvizsgálták, s a kutatások kiábrándító eredményt hoztak: a víz a káros anyagok mellett rengeteg pszichoaktív összetevőt is leköt, ráadásul a kátránynál jóval többet. Így aztán ugyanolyan hatás eléréséhez többször kell leemelni a polcról az eszközt, ami viszont a cigihez (jointhoz) hasonlóan a tüdőben egyre vastagabb fekete kátrányréteget eredményez. Ez a szomorú igazság. Pánikra azonban semmi ok.

Gőzbe ment terv

Talán te is hallottál már a vaporizerekről, noha felénk még újdonságszámba mennek ezek az eszközök, így jóravaló magyar név híján kénytelen mindenki külföldiül nevezni őket. Ha szó szerint lefordítanánk, akkor párologtatónak hívhatnánk, ám ez nem fedi a valóságot, ugyanis a vaporizerek nem párát, hanem egy ahhoz hasonló halmazállapotú anyagot állítanak elő. Amolyan THC-gőzfelhőt, s máris születőben a név: felhűsítő, gőzösítő, gőzölő, esetleg ködösítő? Bízzuk ezt inkább a köznyelvre, ezúttal pedig, csak a szóismétlés elkerülése végett, használjuk a fenti kifejezéseket.

A gőzölők első generációja a kilencvenes évek elején jelent meg, ezek még rendkívül primitív eszközök voltak, hatékonyságuk nagyjából egy légrés nélküli, korai bongéhoz volt mérhető. Az eszközben a folyamat csak nagy nehezen indult be, ám ekkor olyan hatásfokkal, hogy hirtelen odalett az egész herbália, a gyanútlan használónak pedig ideje sem maradt, hogy magáévá tegyen belőle bármit. Ráadásul néhány korai modell inkább csak büdösített, így az alacsony egészségügyi kockázatot leginkább használhatatlansága garantálta.

Az ezredforduló táján jelentek meg a második generációs készülékek, amelyeken már szabályozható a hőfok, s automatikusan kikapcsolnak, ha a folyamat befejeződött. De miről is van szó pontosan? A kannabisz 238 °C-on ég el, 130 és 230 °C között csak parázslik, s közben gőzölög, párolog belőle a hatóanyag. A vaporizerek épp ezt a tulajdonságát használják ki, ekként az égés káros melléktermékei nélkül érheted el segítségükkel a megcélzott tudatállapotot.

Ráadásul a gyártók és a tesztelők is váltig állítják, hogy a parázs sokkal hatékonyabban szállítja a kannabinoidokat, mint a füst, így aztán a megszokott hatás eléréséhez kevesebb növényre lesz szükséged – elvileg! Noha egy-egy vaporizer nem olcsó – akár százezer forintba is kerülhet –, hosszú távon mégiscsak jót tehet a pénztárcádnak, és ami még fontosabb: a tüdődnek is. A létrejövő THC-felhőben – amit a legtöbb vaporizer egy nagy, áttetsző műanyag zacskóba gyűjt öszsze – a tiszta kannabinoidtartalom 90%, ami azt jelenti, hogy egész egyszerűen nem marad hely a mérgező gázoknak: se benzol, se naftalin, a szén-monoxidból is épp csak egy leheletnyi szökik be, a többi mérget pedig, ami a hagyományos égetés során keletkezik, hiába is keresnénk. Egyszerűen nincs ott.

Az egyetlen gond a vaporizerekkel, hogy nem annyira szabadidős szmókereknek fejlesztették ki. A kannabisz pszichoaktív összetevői közül ugyanis épp az ő kedvencüket, a THC-t hagyják ki leginkább a játékból. Viszonylag keveset (persze még mindig eleget) juttatnak belőle a zsákba, s helyette a kannabinolt (CBN), illetve a kannabidiolt (CBD) részesítik előnyben. Mivel ezek a kannabinoidok inkább gyógyászati előnyeikről ismertek, nem véletlen, hogy azokban az országokban, ahol az orvosi marihuána engedélyezett, a dokik melegen ajánlják pácienseiknek valamilyen vaporizer beszerzését.

Megkapod a magadét

Akkor most mi legyen? Vegyél felhősítőeszközt, vagy sem? Ha igen, akkor melyiket? Mivel többé-kevésbé új termékről van szó, viszonylag elenyésző még a tapasztalat és a fogyasztói visszajelzés. A legjobb tehát, ha összehasonlítasz néhányat, mielőtt vásárolnál. Erre jó alkalom szinte bármelyik kannabisz szakvásár, kiállítás vagy trade-show, de az amszterdami coffeeshopok többségében is ingyen kipróbálhatod őket. Ez már csak azért is lényeges, mert ugyanabból a ganjából különböző összetevőjű felhőt produkálnak az egyes vaporizerek. A hőfokszabályzós eszközökkel arra is van lehetőséged, hogy az ideális, kb. százfokos tartományon belül kiválasztva a hőmérsékletet, befolyásold a gőzfelhő hatóanyag-tartalmát. Ha pedig rátalálsz az eszköz és a hőfok megfelelő kombinációjára, valóban nyugodtan hátradőlhetsz, és elmondhatod magadról, hogy tudatos fogyasztó vagy. Persze ne feledd: a tudatosság része a mértékletesség!

forrás: Treating Yourself (Fall 2008)
„Getting high & staying healthy”