A spanyol hátha

Cannabis Social Clubs – az egészséges megoldás

Nyugat-Európában néhányan alulról szerveződő, civil kezdeményezésekkel igyekeznek a törvény előtt is elfogadtatni a kannabiszfogyasztást. Bő tíz éve Spanyolországban létrejött az első Cannabis Social Club (CSC), amelyben a tagok kizárólag saját használatra, mindenféle kereskedelemtől mentesen termeszthetnek marihuánát. De ne legyenek illúzióink: Magyarországon egyelőre szóba sem jöhetne ilyesmi.

A CSC-ket felnőtt európai állampolgárok alkotják. Olyanok, mint bármelyikünk: alkalmanként szeretnek sodorni maguknak egy-egy jointot, és nem értik, hogy ezzel miért adnak okot hatósági vegzálásokra, hiszen semmilyen társadalmilag káros tevékenységet nem folytatnak…

Az ellentétek feloldása érdekében a kilencvenes évek végén barcelonai fiatalok – az ottani kenderkultúra-magazin, a Cañamo támogatását élvezve – létrehoztak egy zárt kört, amelyben a kannabiszt előállítják, majd elosztják egymást közt, és kedvükre fogyasztják anélkül, hogy bármilyen kereskedelmi tevékenységet folytatnának. Ez tulajdonképpen a Cannabis Social Clubok alapja: a tagok csak annyi marihuánát termesztenek, ami a saját szükségleteiket fedezi.

Sikerükben több tényező is szerepet játszott, és játszik mind a mai napig. Egyrészt ötletüket nyíltan felvállalták, amit persze a katalán vezetés először nem nézett jó szemmel, végül mégis jóváhagyta a kezdeményezést olyannyira, hogy az eleinte még szintén ódzkodó spanyol kormányt is meg tudta győzni a CSC-k veszélytelenségéről. Az újabb állomás Salzburg volt: itt az Emberi Jogok Európai Bíróságán született kedvező ítélet, s immáron a spanyol gyakorlatot uniós szinten is elismerték.
Másrészt az ENCOD (Európai Koalíció az Igazságos és Hatékony Drogpolitikáért), is már a kezdetektől támogatta őket, segítettek a szervezet legális működési kereteinek kidolgozásában, tanácsokkal látták el az alapító tagokat. Mindennek eredményeképp ma már több tucat klub – némelyik száznál is több taggal – működik nemcsak Spanyolországban, hanem az ENCOD otthonában, Belgiumban is.

De hogyan is épül fel, s miként működik egy CSC? Alapításának milyen feltételei vannak, s vajon a nyugat-európai példán felbuzdulva elképzelhető-e, hogy akár itthon is létrejöhessenek ilyen szervezetek? Kérdéseinkre Joep Oomen, az ENCOD egyik vezetője két ízben is választ adott, – egyrészt a klubokról tartott előadásában a Cultiván, rögtön ezt követően pedig egy rövid beszélgetésben, kifejezetten a CK olvasóinak.

Ha alkoholt bármikor, bármelyik bárban lehet venni és fogyasztani, akkor miért ne létesülhetnének a kannabisz fogyasztására alkalmas helyek is? Több tízmillióan vagyunk Európában, akik rendszeresen füvet szívunk, ezért ezt a problémát meg kell oldani. Olyan helyek kellenek, ahol a kannabisz előállítható, elosztható és fogyasztható is – épp olyanok, mint a Cannabis Social Clubok – kezdte előadását Joep Oomen.

Egy CSC ugyanis pont így néz ki: a tagok megszerzik a termesztéshez szükséges eszközöket, ültetnek, aratnak, aztán szívnak – ki szórakozásból, ki esetleg betegsége tüneteinek enyhítésére.

Mindez persze nem ilyen egyszerű. CSC-t csak olyan országban lehet működtetni, ahol a törvény különbséget tesz a kisebb, saját fogyasztásra szánt és a nagyobb mennyiség között, az állam pedig nem üldözi a fogyasztókat, s nem próbálja minden eszközzel rács mögé dugni a péntek este lazító egyetemistákat két szál joint miatt. A legtöbb uniós országban adott ez a jogszabályi környezet – nem is kell ehhez messzire mennünk, Ausztriában például már megteremtették a feltételeket.
Az utóbbi húsz évben rengeteget változott az európai kormányok kannabiszhoz való hozzáállása, egyre inkább engedelmeskednek a nemzetközi gyakorlatoknak, folyamatoknak. Ez nem jelent mást, mint hogy lassacskán kezdik felismerni: a tiltás miatt nem csökken a fogyasztók száma, ezért ehelyett inkább a személyes használat kereteit igyekeznek megalkotni – emelte ki előadásában a szakember.
És innentől kezdve már a politikán múlik minden. Joep szerint, ha egy országban enyhülnek a törvények, csak egy jó ügyvédre van szükség, aki tökéletesen ismerve az aktuális jogszabályokat képes megértetni a bírósággal, hogy egy növény nevelése, majd virágának elfogyasztása semmilyen negatív társadalmi következménnyel nem jár. Sőt! A CSC-k nem csak a termesztésről szólnak, hanem például ártalomcsökkentő tanácsokkal is ellátják tagjaikat, akik ráadásul nem a feketepiacról szerzik be a füvet – ily módon rengeteg pénzt megspórolhatnak az államnak.

Minden országban más és más feltételek vannak, így nincs általános recept a CSC-k létesítésére. Szolid és higgadt kommunikációval azonban bátran bele lehet kezdeni, a lényeg, hogy az emberek megértsék: mit akarsz, és miért. A jövőbeni tagoknak pedig el kell fogadniuk, hogy egy komoly politikai küzdelem áll előttük, ami akár évekig is eltarthat – folytatta Joep, már az előadás után.

A diverzitást a spanyol és a belga CSC-k is jól mutatják. Míg az Ibériai-félszigeten akár kültéri ültetvényeket is telepíthetnek, egy-egy klub pedig kétszáznál is több tagot számlál, addig a flamand vidéken jóval szolidabban működnek ezek a szervezetek.
Mi csak beltéren termeszthetünk, és tizedakkora klubjaink vannak. Szerintem ez a jobb megoldás, a kannabiszból nem szabadna millió dolláros üzletet csinálni, mert onnantól kezdve a pénz lenne az elsődleges szempont, nem pedig a jó minőség. Ráadásul, ha túl nagy egy klub, akkor ott mindig lesznek olyanok, akik nem tartják be a szabályokat, és ártanak a jó hírnévnek – magyarázta a beszélgetés végén.
Mint később megtudtuk, Németországban, Franciaországban és Olaszországban már készülődnek, szervezkednek, hogy klubokat alapítsanak. De mi a helyzet Magyarországgal? Egy jó ügyvéddel itt is keresztül lehetne vinni a CSC-k ötletét? Kérdésünkre a TASZ jogsegélyszolgálatának ügyvédje, dr. Fazekas Tamás elkeserítő választ adott.

Ha valaki magyarországi Cannabis Social Club létrehozásának ötletével keresne fel – mivel az indiai kender termesztése Magyarországon bűncselekmény, és komoly büntetést von maga után –, erősen lebeszélném – mondta.

A konkrét büntetési tétel sok körülménytől függ, hiszen más szabályok érvényesek a mennyiség függvényében, eltérő rendelkezések irányadóak az elkövető esetleges kábítószer-függőségére nézve, de még az elkövetés helye sem mindegy. Abban az esetben, ha – akár csak közös fogyasztás alkalmával – a kábítószer átadására is sor kerül, még súlyosabbnak számít a bűncselekmény, s ugyanígy a szervezett elkövetés is keményebb szankciókat von maga után.

Sajnos a nyugati gyakorlattól még messze vagyunk. Ami irracionális ugyan, de ez a helyzet. Lényegtelen, hogy csak a klubtagok fogyasztanak. Lényegtelen, hogy nem kereskednek a megtermelt-leszüretelt marihuánával. Ez egy olyan ország, ahol a kannabisszal kapcsolatos bűncselekmény miatt – jelentős mennyiségű kereskedelem esetén – akár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható. A termesztők öt tő felett rendre legalább felfüggesztett börtönbüntetést kapnak, kivéve, ha drogfüggők, és bebizonyítják, hogy csak maguknak, saját fogyasztásra termeltek. Ám a növényeket mindenképpen megsemmisítik, és az értelmetlen elterelés szabályait alkalmazzák – ábrándított ki végleg a magyarországi CSC-k ötletéből dr. Fazekas Tamás.

Legutóbbi számunkban írtunk arról, hogy a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának elnöke az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felkérésére kidolgozta a Btk.-módosítást, amelyben a drogfogyasztás bűncselekmény helyett szabálysértésnek minősülne. A végül elvetett javaslat elfogadása szükséges, indokolt és sok szakértő szerint elodázhatatlan, ám úgy tűnik, hogy a mindenkori magyar kormány egyelőre képtelen lényegi, ésszerű lépések megtételére.