A színek kémiája

Mi felel a leszüretelt gandzsa árnyalataiért?

A leszüretelt gandzsa tesztelését egy legalább három érzékszervre kiterjedő művelet előzi meg: a portéka szemrevételezése, az állag tapintásos megvizsgálása és az illatok beszippantása. A külső megjelenés vizsgálata során a gyantásságot, a trichómák jelenlétét rendszerint a jó minőséghez és a magas THC-arányhoz párosítjuk, jóval kevesebb szó esik azonban a színek miértjéről, ami a többség számára pusztán esztétikai szerepet játszik. Márpedig sokszor éppen a vonzó színek döntenek az adott fajta kiválasztásában.

A legális kannabiszboltok tapasztalatai szerint a túlnyomó többség – az összetevők aránya mellett – a szín és a kinézet alapján dönt a vásárlásról, így a tapintási és a szaglószervi mintavételezés már az otthoni ismerkedésre marad. Ha ennyire él bennünk a ruhabolti reflex, hogy az anyagminőség helyett szín és fazon alapján választunk, érdemes többet tudnunk arról, miről árulkodik a marihuána pirosas-bordós vagy éppen sárgás színe, amivel nemcsak a beporzási szándékkal érkező rovarokat, de minket is az ujjai köré csavar.

Vörös és fekete

A kannabisznövény színe a fejlődés során nem állandó, hanem az éréssel fokozatosan változik. A pH- és a savszint mellett befolyásolja az antociánok, vagyis a növény vízoldékony színanyagcsoportjainak jelenléte, melyek a kék, piros és lila színekért felelősek. Az „antocián” műszót két görög szóból alkották a 19. század első felében, melyek közül az anthos virágot, a kyanos pedig kéket jelent. Az antociánok más növények színét is meghatározzák, például a feketeáfonyáét, a padlizsánét és a cseresznyéét. Az antociánok akár a trichómákat is meg tudják színezni, és már kis mennyiségben is pirosas-lilás árnyalatokat varázsolnak. A vegyületről érdemes még tudni, hogy erős antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, ezért fontos szerepet játszik a káros UV-sugarak által létrehozott szabadgyökök elleni védekezésben. A kannabisznövények színét ezenfelül a hőmérséklet és a savszint is befolyásolja: az alacsonyabb hő és a virágzás időszakában a szokásos 5,5-6,5 pH-értéknél savasabb közeg a lilás-pirosas színek megjelenésének kedveznek. A hőmérséklet befolyásolásán felül egyes speciális tartományú LED-lámpák szintén növelik a piros szín megjelenésének esélyét, a piros szín továbbá a tápanyagok befolyásolásával, például a foszfor megvonásával is elérhető. Az ennél sötétebb, már-már feketébe hajló színt a levelekben termelt színezőanyagok túltengése eredményezi, ezek a növények általában magas potenciállal bírnak, és szinte pszichedelikus élményt nyújtanak. A szokásosnál hűvösebb közegben termesztik őket, mert melegben a színek veszítenek a mélységükből. Hűvösebb közegben a növény kevesebb klorofillt, vagyis a fotoszintézishez szükséges zöld színezőanyagot (pigmentet) termel, emiatt kevesebb energiát tud felvenni a fényből. Kifejezetten ritkának számítanak a rózsaszín fajták, ezek rendszerint egy bizonyos fenotípushoz tartozást jeleznek, tehát pusztán a termesztőközeg alakításával nem hozhatók létre. Aki név alapján választ, legyen körültekintő, hiszen a kannabiszfajták nevében előforduló „pink” nem mindig a színre, néha az illatban és az ízben felfedezhető jegyekre asszociál.

Sárgul már…

Szintén belefuthatunk sárga színű kannabiszfajtákba, aminek a lilához hasonlóan számos magyarázata lehet. Az antocián kémiailag közel áll a kannabisz egy másik természetes színezőanyag- csoportjához, a flavonoidokhoz. A szó a latin flavusból származik, ez pedig sárgát jelentve ki is jelöli a flavonoidokhoz köthető első számú színt. Az alacsony antociántartalom szintén a sárga felé billenti a növényt a karotinoidok jelenléte miatt, ami a répában, a paradicsomban és az őszi levelekben megtalálható. A lúgos közegben történő termesztés is sárga színhez vezet, de a túllúgozás semmiképp sem a királyi útja az egészséges növény termesztésének. Amennyiben a sárga szín genetikailag a növény sajátja, akkor enyhén lúgos közegben az érés során a klorofill csökkenését követően bordó helyett sárgásba váltanak a levelek. A klorofill szintjét a túl kevés nitrogén is csökkenti, bár ezzel a módszerrel szintén árthatunk a növénynek. Összegezve, a hagyományostól eltérő színeket leginkább a pH-érték és a hőmérséklet változtatásával lehet befolyásolni, ezek azonban a végső termény hatóanyagainak arányát is befolyásolják. Egyes színek kifejezetten a genetikához köthetők, így a nem megfelelő fajták választása esetében ezeket a legfurmányosabb kertészpraktikákkal sem lehet elérni. Óvakodjunk attól, hogy a növény egészségét feláldozzuk a kívánt színárnyalatok oltárán! A termesztés esetében mindig elsődleges szempontnak kell lennie, hogy a növény jólérezze magát, és egészséges virágzatot teremjen. Bár a szín és a potencia között nincs egyértelmű összefüggés, a pirosas fajták a magas antioxidáns-tartalmú antocián-jelenlét miatt alkalmasabbak lehetnek a nyugtató, gyulladáscsökkentő hatások elérésében. Aki tehát nem pusztán esztétikai okok alapján dönt egy-egy szín mellett, annak érdemes figyelembe vennie az adott fajta további jellemzőit is.

Megosztom...