A tilalom közegészségügyi probléma

A feketepiaci beszerzés egyik legfőbb problémája, hogy nem tudhatod pontosan, mit kapsz. Szerencsés esetben azt még elárulja neked a díler vagy az orrod, hogy egy Indicával vagy egy hibriddel van-e épp dolgod, de a kannabinoid profilról fogalmad sem lesz, a termesztési módszerről és a vegyszerhasználatról pedig bátran feltételezheted a legrosszabbat. Ha hasiskedvelő vagy és úgy hinnéd, hogy a sornak itt vége, akkor a következő, madridi kutatás alapján újragondolhatod az egészségügyi kockázatokat. A Complutense Egyetem kutatói 90 különböző hasismintát vásároltak Madrid utcáin – távolról kerülve az ellenőrzött minőséget biztosító kannabisz klubokat – hogy laboratóriumi vizsgálat alá vegyék őket. A mintákat alak szerint két csoportra osztották: makk- és rúdformájúakra. A szennyezőanyagok jelenléte éles különbséget mutatott a két csoportban: a makk alakúak 93%-a, míg a rúdformájúaknak „csak” 30%-a volt fertőzött E. coli baktériummal. Az E. coli a vastagbél lakója, így nem csoda, hogy a kutatók az érintett mintákon fekália jelenlétét is kimutatták. Ahogyan a formájukból is sejthető, a makk alakú minták azok, amelyeket gyomorban csempésztek, jellemzően Marokkóból. Minden tízedik mintában Aspergillus baktériumot is kimutattak, ami asztmaszerű tüneteket okozhat. Mindent egybevéve a makkalakú hasisok 100%-a és a rúdformájú minták 59%-a bizonyult emberi fogyasztásra alkalmatlannak. Ez pedig vastagon a drogellenes háború következménye, ami a feketepiacra szorítja a kannabiszt és származékait, ahol szóba sem kerülhet a minőség-ellenőrzés és a szennyezett termékek kiszűrése. Vizsgálatuk eredményét összegezve a madridi kutatók is megjegyezték, hogy az utcai hasis közegészségügyi problémát jelent. Mi pedig hozzátesszük, hogy a megoldást a szigorú, egészségügyi szempontokat szem előtt tartó szabályozás jelentené.