Agyafúrt középkorú szmókerek

Nemhogy nem butít el, de még jót is tesz az agyműködésnek az alkalmi spanglizás – derül ki a tekintélyes American Journal of Epidemiology szakfolyóirat egy frissen publikált kísérletéből. A londoni kutatógárda közel kilencezer olyan 42 és 50 év közötti urat vont be a vizsgálódásba, akik életük egy szakaszában alkalmilag illegális drogok – jellemzően kannabisz – élvezetének hódoltak.

A tudósok oldalát a középkorúak agyfunkciói feletti kíváncsiság furdalta, fejükbe vették ugyanis, hogy összevetik az életük során az illegális szerektől tartózkodó, azonos korú férfiak hasonló mintáival. Volt is meglepetés a King’s College Ápolói és Közegészségügyi Osztályán, amikor összemérték a két csoport ß- és P-értékeit (bármit is takarjanak e karakterek)! Hiszen a nagyszabású vizsgálat arra engedett következtetni, hogy a korábban a tudatmódosítás különböző módszereivel élő jómadarak, ha nem is szignifikánsan, de jobb eredménnyel teljesítettek agyügyileg, mint a kábítószereket minden körülmények között elutasító gentlemanek csoportja. A kemikáliáktól élethosszig mentes elme hívei számára talán váratlan eredményt a kutatás vezetője azzal magyarázta, hogy a hajdanán szerfogyasztó urak között nagyobb volt a magasabb iskolai végzettségűek aránya, és azzal a professzorokat meghazudtolóan kézenfekvő meglátással oszlatta el a meglepetést, hogy az elme már csak egy ilyen rugalmas és öngyógyító természetű létezője a világnak. A tanulmányokra fordított idő és a drogfogyasztás korrelációját Chef bácsival ellentétben a neves szakemberek már nem merték felvetni, pedig így talán eljutottak volna a teljesebb konklúzióhoz, melynek puszta feltételezése is felér a fogyasztásra buzdítással, így sietve el is zárkózunk tőle. A South Park-i szakács ugyanis egy ízben azt merte állítani a drogfogyasztásról, hogy „megvan a maga helye és ideje, és ez az egyetem”.

Megosztom...