Az író, aki Istennel beszélgetett

Idén harmincegy éve hunyt el Philip K. Dick, aki 44 regényt, 120 novellát írt változó színvonalon, de változatlan intenzitással. Kimeríthetetlen fantáziája, látomásai újabb és újabb alkotások megformálására sarkallták. Életében két szakasz váltogatta egymást. Az első fázisban feltöltődött, és kigondolta következő műve témáját, a második fázisban a szöveget vetette papírra. Ilyenkor későn kelt, és későn feküdt, alig pár órát aludt, majd folytatta a munkát.

Dick számos művét pár hét alatt írta. Egy perc alatt százhúsz szót gépelt le. Ezen időszakokban gyakran amfetaminnal tartotta éberen magát. A drogokkal már fiatal felnőttként kapcsolatba került. Betegségének kezelésére írtak fel számára amfetamintartalmú gyógyszereket, amikre hamar rászokott. Mikor a drogfogyasztás, a tudatmódosítás a hatvanas években egyre szélesebb körben vált jellemzővé, ő már rég nagy mennyiségben fogyasztott stimulánsokat, alkalmanként szívott marihuánát, és az LSD-vel is kísérletezett. Ebben az időben háza arról volt híres, hogy mindig lehetett szerezni nála valamilyen anyagot. Művészek, bohémek, hippik, dílerek és drogosok jártak hozzá. Anyja beszámol arról, hogy minden alkalommal, mikor fia látogatóba érkezett, kifosztotta a gyógyszertárát. A pirulákból koktélokat állított össze, hogy különféle hatásokat érjen el. Idővel teljesen a szerek rabjává vált. Az események egy rejtélyes betörés idején csúcsosodtak ki. Feltörték a házát, páncélszekrényét felrobbantották, iratait ellopták. Az író az FBI-ra gyanakodott, a rendőrség pedig arra, hogy Dick önbetörést követett el, hogy elkerülje az adóhatóság vizsgálatát. Ezután elutazott Kanadába, ahol úgy döntött, elvonókúrába kezd. Végül soha nem vált absztinenssé, de már csak ritkán fogyasztott tudatmódosító szereket. Drogos éveinek tapasztalatait a Kamera által homályosan (A Scanner Darkly) c. könyvében írta meg, melyből Keanu Reeves főszereplésével 2006-ban filmváltozat is készült.

Philip K. Dick azonban több volt egy drogfüggő művésznél. A sci-fi megújítójának, a cyberpunk előfutárának, sőt sokan látnoknak tartják. Két kérdés foglalkoztatta erősen, mely szinte minden írásában visszaköszön. A „ki/mi az ember?” és a „mi a valóság?” kérdésköre. Szépírói ambícióval írt, sőt volt idő, amikor fel is hagyott a sci-fivel, és csak szépirodalmi művek létrehozására koncentrált, de ezek – bár figyelemre méltók – elhalványulnak a másik műfajban alkotott művei mellett. Már gimnazistaként foglalkozott szövegekkel, ám valódi pályáját a negyvenes évek végén kezdte.

Az első áttörést az 1962-es Ember a fellegvárban (The Man in the High Castle) c. kötet hozta meg számára, mellyel elnyerte a műfaj legfontosabb elismerését, a Nebula-díjat. A kötetben egy olyan világot ábrázol, melyben a japánok és a németek nyerték meg a második a világháborút, majd felosztották egymást közt az USA egykori tagállamait. Dick a Fellegvárban jó érzékkel használja fel a ponyvairodalom és a szépirodalom teljes eszköztárát. Egyszerre disztópia, detektívregény, kémregény, misztikus, világértelmező alkotás és regény a művészetről.

Bővebben Philip K. Dick nem mindennapi életéről, műveiről, a sci-fire és a filmművészetre tett hatásáról lásd a CK Magazin 2012/6. decemberi számát.

Megosztom...