Benézett legalizáció

Az uruguayi kannabiszreformra sikertörténetként szoktunk utalni a szimpatikus elnök, az alacsony fogyasztói árak és a népakarat érvényesülése miatt. Ha azonban közelebbről nézzük meg a kísérletet, rá kell jönnünk, hogy a legalizációjuk több sebből vérzik, és jóindulattal sem nyújt modellt a világ számára.

Az uruguayi rendszer szerint regisztráció ellenében gyógyszertárban lehet megvásárolni a füvet. Igen ám, de az államilag rögzített és nagyon olcsóra szabott fogyasztói ár következtében a gyógyszertárakat semmi nem ösztönzi a gandzsa forgalmazására, így a fogyasztóknak nincs legális lehetőségük a vásárlásra. A kevés forgalmazó gyógyszertárra pedig a fogyasztók tekintenek gyanúsan a személyes adataik kezelése miatt, és amiért munkaidőben kéne letudniuk a vásárlást. Érdekes módon a hat növény legális otthoni termesztésére is kevesen ugrottak rá, és jelenleg is inkább az illegális beszerzés dívik. A fűturizmus azonban beindult, ám legális lehetőségek híján a feketepiac elégíti ki igényeiket, aminek következtében a legalizációt követően közel megtriplázódott a forgalmuk. Az engedélyezett otthontermesztést sokan arra használják fel, hogy a szomszédos Brazíliában és Argentínában értékesítsenek. Pozitív eredmény viszont, hogy az országon belül nem ugrott meg a füvezés aránya. Az esetlen forgalmazás is részben annak a számlájára írható, hogy a kijelölt gyógyszertárak nem lehetnek iskolák közelében, így sok hely kapásból kiesett. A reménykedők azt mondják, hogy szép lassan látni fogjuk a legalizációtól várt eredményeket. Jelenleg azonban aligha lehet ideális modellként értékelni az uruguayi gyakorlatot. Kanadának ezért át kell gondolnia ezirányú intézkedéseit, hiszen Trudeau miniszterelnök 2018 nyarára ígéri a marihuána legalizációjának bevezetését. A 35 milliós ország eredményeit egész biztosan követni fogja a világ, kívánatos lenne hát megfelelő szabályrendszerrel nekifutni a legális fűpiacnak.

Hozzászólások

Új hozzászólás