Bezárhatnák végre a hátsó ajtót - Huzatos holland legalizáció

Hoztam is füvet, meg nem is” – mondják az okos termesztők Hollandiában immár 40 éve, de a félreszabályozott rendszer a végéhez közelít. Február közepén a holland parlament 77:72 arányban elfogadta a tervezetet, amely engedélyezi az előállítást a coffeeshopok számára, ezzel megoldást nyújtva a „hátsó ajtó” néven ismert paradoxonra.

Néhány korábbi lapszámunkban már hosszabban is beszámoltunk saját tapasztalatainkról a holland rendszert illetően. Utánajártunk a részleteknek, hogy is néz ki a gyakorlatban a holland „legalizáció”, és nyomon követtük a határ menti coffeeshopok bezárására tett kísérleteket is. Akkor nemcsak fogyasztókat, de coffeshopok tulajdonosait, grow-shopok és magos cégek vezetőit is megkérdeztük arról, véleményük szerint merre tart a holland szabályozás.

Érdekes ízt adott a dolognak, hogy amikor mindez megesett, még kereszténydemokrata kormány készülődött, majd regnált és tett is kísérleteket a szabályozásra. Még a konzervatívokkal egyáltalán nem szimpatizáló hollandok között is akadtak, akik egyáltalán nem bánták, hogy végre valaki beleáll ebbe a történetbe. Talán sokan nem tudják, de ez a biznisz sem mentes a finoman szólva is kétes hitelű figuráktól és cégtulajdonosoktól. Ez leginkább annak köszönhető, hogy Európa nagy részén még mindig illegális tevékenység kannabiszt bármilyen formában és céllal termeszteni vagy eladni, így elkerülhetetlen, hogy ezek a figurák jelen legyenek. Nem kisstílű dílerekről van szó, hanem fehéringes bűnözőkről, akik komplett cégeket vesznek, több millió eurókért vásárolják be magukat az iparágba, és tevékenységükkel sokat rombolnak annak megítélésén.

A holland konzervatívoknak, akik majd 10 éve elindították a több évtizede fennálló féllegális rendszer reformját, sem a füvező egyetemistákból vagy turistákból lett elegük. Sokkal inkább az albán, ukrán és szerb keményvonalas bűnözőkből, akiknek természetesen nem Belgrád vagy Tirana külvárosaiban vagy Kelet-Ukrajnában van a székhelyük, hanem az amszterdami belváros szűk utcáiban parkolnak a járdán dzsipjeikkel, és töltik meg a bárokat.

Mostanáig a holland boltok számára törvényesen csak kis mennyiség beszerzése és tartása minősült legálisnak, így a kávézók nem tudják törvényesen megvásárolni az értékesítendő kannabiszt, hiába tarthatnak belőle napi fél kilót raktáron. A legendás nagybani termesztők pedig kénytelenek a háttérbe húzódni, mert hivatalosan nincs felhatalmazásuk sem az előállításra, sem az értékesítésre. A coffeeshopok polcait így jobbára nemzetközi dílerek töltik fel. És így már érthető, miből vannak luxusterepjárók a kelet-európai vagy észak-afrikai bevándorlók alatt. Több esetben razziáztak is emiatt a kávézókban, akik érdekvédelmi szervezetbe tömörülve, ügyvédeket fizetve, maguk is régóta küzdenek a szabályozás életszerűbbé tételéért.

Számos korábbi javaslatuk bukott el politikai támogatás híján. Hollandiában sok kisebb parlamenti párt van, így sosem sikerült konszenzusra jutniuk. A törvényjavaslatot most beterjesztő D66 párt a Radboud Egyetem elemzésére hivatkozik, mely szerint a kannabisz előállításának legális szabályozása közegészségügyi és emberi jogi szempontból is előnyös lenne. A tanulmány szerint az illegális előállításhoz erőszakos bűncselekmények, balesetek (főleg elektromos tüzek) és környezeti szennyezések köthetők. Az illegális, ellenőrizetlen termesztés és a fertőzött kannabisz számlájára írható a legionella-baktérium elszaporodása is, ami a tüdőbe kerülve tüdőgyulladást okozhat. A holland igazságügyi miniszter értelmezésében azonban mindez nem jelenti azt, hogy a törvény megváltoztatása visszaszorítaná a bűnözést. Egy próbát azért talán megérne.

Miután az elmúlt években a coffee-shopok látogatásával kapcsolatosan bevezetett szigorítások a kannabisz feketepiacának erősödését eredményezték, több tucat vidéki körzet és önkormányzat csatlakozott a legális kannabiszszabályozást követelő nyilatkozathoz. Ezenfelül 25 település nyújtott be legalizációs modellprojektterveket a Belügyminisztériumnak, hogy páréves intervallumban kipróbálhassák a szerintük leghatékonyabbnak vélt szabályozások különböző formáit.

A 40 éve működő „szabályozatlan szabályozással” az a legnagyobb probléma, hogy az ellenőrizetlen forrásból származó kannabisz ellenőrizetlen minőségű is, ekként könnyen lehet, hogy a coffeeshopban vásárolt, neves fűfajták vegyszer-maradványokat, baktériumokat vagy kártevőket tartalmaznak. Mivel Amszterdam a világ egyik kiemelt jelentőségű turisztikai célpontja is egyben, ez egyáltalán nem mellékes közegészségügyi kérdés. A javaslat ezen a kockázaton is csökkentene egy minőségbiztosítási rendszer bevezetésével. Az ily módon a legalizáció irányába tett lépést – nem meglepő módon – a keresztény és a szélsőjobboldali pártok ellenezték. A holland kereszténydemokrata párt még ma, több évtizedes viszonylag szabad hozzáférés után is – vagy talán éppen ezért – alattomosan pusztító szernek látja a füvet, ezért a tőlük már megszokott legradikálisabb megoldást, az összes coffeeshop bezárását és a teljes kannabisztilalmat tartaná kívánatosnak. Hála Istennek, hogy amikor kormányon voltak, valamivel kisebb lendülettel, és valamivel nagyobb felelősségérzettel estek a témának. A boszorkányégetés azonban nyilván nem járható út, és nem is megfelelő válasz egy ilyen komplex kérdésre.

Velük szemben a demokraták, a zöldek és a szocialisták a növény gyógyászati előnyeit hangsúlyozzák, és legalább a betegek számára lehetővé tennék az otthoni termesztést saját felhasználásra. Tudni illik az otthoni termesztés az eredeti törvény szerint továbbra is tiltott maradt volna, viszont egy február végén érkezett módosítás a coffeeshopoknak történő előállítás mellett néhány tő kannabisznövény otthoni termesztését szintén engedélyezné. A törvény azonban még most is elbukhat a szenátusi döntésen. Amennyiben a törvényjavaslat ugyanolyan szűk arányú többséget kap a felsőházban, mint az alsóházban, akkor sajnos elutasításra fog kerülni.

Pedig negyvenévnyi kvázilegalizáció és a coffeeshopokat érintő legutóbbi, érthető szándékokat, de értelmetlen eszközöket felvonultató szigorítás negatív következményeinek ismeretében legfőbb ideje lenne lépéseket tenni egy észszerű szabályozás irányába. Ehhez azonban többre lenne szükség a saját politikai tábor hangulatának és vélt igazának kiszolgálására törekvő javaslatoknál. Meg kéne találni azt a néhány közös célt, amiben minden szereplő egyet tud érteni, ám ez a nagyon tagolt, sokszereplős holland politikában eddig sosem ment könnyen. Ha ehhez az kell, hogy a román és szerb rendszámú luxusdzsipek a parlamentbe vezető járdát is elfoglalják, arra talán már nem is kell olyan sokat várni.

Hozzászólások

Új hozzászólás