Black Up Sound interjú

„Elsők vagyunk a jamaicai zene népszerűsítésében”

Szerző: Sebő

Tavaly jártunk a Rototomon Sunsplashen és az egyik legemlékezetesebb fellépést láttuk a katalán Black Up Soundnak hála. A non-stop reggae fesztiválon hajnali 3-kor kezdődő showjukkal hajnali 5-ig megállás nélkül több száz embert szórakoztattak a kék füstben. Amikor összefutottunk velük a sajtósátorban egyértelmű volt, hogy kötelező interjú következik.

CK: A spanyoloknak nem az újdonság erejével hattok, de hogy imádnak titeket az biztos.

Figue: Igen, már 2002 óta szórakoztatjuk a népet Oscar és jómagam, egyébként barcelonai, katalán soundsystem vagyunk. A Black Up Sound első éveiben főleg ska és korai (skinhead) reggae-t játszottunk, az 1960-1974-ig tartó periódust öleltük fel szettjeinkkel, ma már azonban minden jamaicai stílusban otthon vagyunk. A közönség mellett a többi spanyol soundsystem is elismer minket, nemcsak mert az elsők között vagyunk a jamaicai zene népszerűsítésében, hanem mert mi tényleg a foundation tune-okat kedveljük a mai napig, amit minden e stílust szerető ember kedvel, de legalábbis elismer.

CK: Hogy kerültetek kapcsolatba a jamaicai zenével?

Figue: Oscar és az én Katalóniában Dr. Calypso zenéje által kerültünk kapcsolatba a ska-val. Ő katalánul énekel, a zenéje pedig egyfajta keveréke a ska-nak, reggae-nek, amolyan 2 Tone-s felhanggal. Az ő zenéjén keresztül ismertük meg a jamaicai muzsikát és több előadót, akinek el kezdtük gyűjteni a lemezeit, például Skatalites, Desmond Dekker, Derrick Morgan vagy éppen Jimmy Cliff.

CK: A közönség hogy reagál ezekre a zenékre. Nálunk Magyarországon, a reggae zenét elég kevesen értik, már ami a szöveget illeti.

Figue: Ugyanez a sztori. Az emberek nagyjából 20%-a érti a szöveget, ismeri az előadót, a parti a fő mozgató erő, sokuknál. Tudod ska, Jamaica, ganja, parti. Persze vannak, akik többre értékelik a zenét és tartalmát a külsőségeknél. Azért is nagy a soundsystemek felelőssége, hogy mit játszanak, mit prezentálnak a tömegeknek. Spanyolországban sem mainstream a reggae vagy a ska, viszont mi szeretünk sokat bulizni, ezért talán többen táncolnak rá mint mondjuk nálatok. A ska zenéről egyébként egész Európában egy kicsit elferdített kép él, sokan úgy gondolják, hogy a Madness-szel kezdődött. Az 1990-es években lezajlott egy bumm a szcénában, megjelentek a harmadik utas ska zenekarok, amelyek sok esetben a punkhoz közelebb állnak mint a reggae-hez. Ezért is fontos, hogy mi a tradicionális ska lemezeket pörgetjük.

CK: Említetted, hogy katalán soundsystem vagytok? Mit jelent ez számotokra? A tegnapi fellépésetek látva, meglepődtünk, amikor több száz fiatal, tar kopasz Barca mezt viselő fesztiválozó tapsolja (vagy még inkább torkaszakadtából üvölti) vissza Dennis Alcapone-t. Már-már azt hihettük, hogy egy meccsen vagyunk a Nou Camp-ben. A spanyol focidrukkerek között ilyen sokan szeretik a ska-t, vagy éppen a reggae-t?

Figue: (nevet) Ó igen. Azt nem tudom, hogy Spanyolország más részein miként van, de itt Katalóniában mindenképp jó páran vagyunk. Azért én sem mindig a zenének éltem, jómagam is „futballhuligán” voltam, részt vettem összecsapásokban. A huligánok egy része szélsőjobboldali eszméket vall, egy másik része viszont „igazi” skinhead, a szó legnemesebb antifasiszta értelmében. Sok az úgy nevezett „redskin” is. Közülük – mármint az antifa skinek között – sokan hallgatnak ska-t vagy reggae-t.

CK: Milyen a kapcsolatotok a szakmával, és a többi soundsystemmel?

Figue: Ahogy az elején és meséltem, az egyik legelső sound vagyunk Spanyolországban és Katalóniában, „Number 1 hooligan sound”. Igazából mindenkivel nagyon jó a kapcsolatunk, kölcsönös respekt, egyrészt mert az általunk felkarolt zenei korszak szinte sajátos névjegyünk, másrészt meg nincs is helye a kicsinyes „harcoknak” a szcénában. A többi soundsystem nem tekint minket riválisának, nem clashelünk, szervezzük a partikat, és jól érezzük magunkat.

CK: Mi volt a legemlékezetesebb momentum a Black Up Sound életében?

Figue: Szerintem mikor 2004-ben Ruben csatlakozott a csapathoz, akkor lett még egy ceremóniamesterünk, aki nagyon jó showman. Azóta a leglassúbb jamaicai zenének számító rocksteady beatekre raggázva fergeteges partikat adunk. Úgy gondolom az ő csatlakozásával egy magasabb szintre léptünk. Fontos momentum volt, mikor találkoztunk Ian-nel és Pol-lal. Egyrészt ők már hozták a saját zenei kultúrájukat, ami hip-hop és dancehall-ban gyökeredzik, és kiegészítik a mi old-school ízlésünket. Természetesen szoktunk olyan partikat is szervezni, amikor híres előadóval dolgozunk, ilyen volt a Rototomon Dennis Alcapone fellépése.

 

 

CK: A ska és reggae soundsystemkedésből meg lehet ma élni Spanyolországban?

Figue: Dehogy lehet, természetesen mindenkinek meg van a civil foglalkozása, persze mikor fiatalok voltunk, úgy gondoltuk, hogy majd megélünk belőle, de amikor jönnek a számlák és már magadra vagy utalva, akkor persze hamar rájösz, hogy ez nem így működik. Van néhány soundsystem a világon, aki ebből megél, mint mondjuk a Sentinel, vagy Rodigan, de ha ilyen nagy soundot szeretne építeni valaki ahhoz sok tőkére van szüksége. Nincs Spanyolországban olyan soundsystem ami a zenélésből meg tudna élni.

CK: Ki a kedvenc soundsystem a Rototomon?

Figue: Azokat szeretem, akiknél a mai napig megvan a zene szeretete és nem csak eszközként tekintenek a számokra, amiket játszanak. Többek között Rodigant (képünkön) emelném ki az idei Rototom felhozatalból, aki már a kezdetek óta nagy szerepet játszik a soundsystem nemzetközi világában, és mindig előrukkol valami meglepetéssel. Emlékszem, amikor már több mint egy órát játszotta a leghihetetlenebb dubplate-ket, megállította a zenét, és annyit mondott: „Még emlékszem azokra az időkre, amikor nem léteztek dubplatek” és tolt egy fél órás ska, rocksteady szettet. Ebben is megmutatkozik a nagysága.
 

CK: Így a negyedik nap végén az az érzésem, hogy itt minden a ska-ról szól...

Figue: Csak nem a nyitó Mr. Vegas-t láttad? Igen az utolsó néhány számban megmutatta, hogy családban marad a ska. Jó lenne, ha ennél a style-nál maradna. És igen elég erős a ska felhozatal, lehet, hogy nem is annyira a nagyszínpadon, bár azért itt van a Maytals vagy éppen Jimmy Cliff. De az „új” előadók is kötődnek a jamaicai ska-hoz, Queen Ifrica apja Derrick Morgan. Nagyon sok nótát feldolgoznak abból a korszakból. Ezen túl persze van saját Ska Club is, aminek a szervezését mi vállaltuk. Ott főleg soundsystemek tudtak bemutatkozni, illetve egy két neves énekes.

CK: Azt már tudjuk, mit játszotok, de azt még nem hogy mit hallgattok szívesen?

Figue: Sok fajta zenét, nem csak jamaicait. Punk és hardcore, talán még ez a kettő, amit személy szerint szeretek, egy kis Madball vagy Sex Pistols mindig jól jön. Viszont ahogy már utaltam rá a fiatalok mindketten a hip-hop, dancehall, r'n'b világából érkeznek.

Hozzászólások

Új hozzászólás