Habár azt az Egyesült Nemzetek kábítószerügyi szervei is elismerik, hogy a fogyasztás évről évre nő, és már a világ minden pontjáról egyértelmű jelzések érkeznek azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi egyezmények felülvizsgálatra szorulnak, továbbra is azt kommunikálják, hogy a drogháborús erőfeszítések fokozásában három dolog nem jöhet szóba: kecmec, cicó és apelláta.
Latin-amerikai legalizációs törekvések, neves politikusok közös fellépése a drogtilalmi rendszer eltörléséért egy óvatos orosz diplomata vezénylete alatt, akinek előre el kell küldeni a feltenni óhajtott kérdéseket – nagyjából így festette le Frederik Polak, az ENCOD kormányzói testületének tagja az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) 2012-es ülésével kapcsolatos elképzeléseit. A forradalomra sajnos továbbra is várnunk kell.
A holland Frederik Polak a drogszakmában igen ismert figura. Az ENCOD (Európai Koalíció az Igazságos és Hatékony Drogpolitikáért) elnökségi tagja, gyakorló pszichiáter és a gyógyászati marihuána programok nemzetközi szószólója. Emellett az emberi jogok egyetemes nyilatkozatára, az ENSZ-egyezményekre, valamint tudományos és szakmai kutatásokra hivatkozva folyamatosan kellemetlen helyzetbe hozza az ENSZ Kábítószerügyi Hivatalának (UNODC) aktuális elnökét.
Egy évente visszakérődzött, jó alaposan megcsócsált gumó, amit aztán se lenyelni, se kiköpni nem lehet – immáron ötven éve. Ha így jellemeznénk az ENSZ 1961-ben elfogadott kábítószer-egyezményét, még mindig csak közelítenénk a valóságot. Süket fülek, melyek pusztán anyagi és kényelmi szempontok miatt képtelenek meghallani az egyre hangosabb szakvéleményeket, miszerint száznyolcvan fokos fordulat, új szemlélet kell.