Nemrég a Népszabi, majd a Fűnyíró készített interjút Ródler Norbert BRFK Kábszerosztály-vezetővel, amiből közelebbről megismerhettük a vietnami termesztők mindennapjait, örömüket-bánatukat és leginkább azt, hogy mi viszi rá őket, hogy távoli országokban tonnaszámra termesszék a füvet. Most a királyi TV ültette össze Ródlert és Zachert, hogy beszéljenek egy keveset a hazai marihuánahelyzetről.

Prágát gyakran emlegetik Európa második Amszterdamjaként és nem is teljesen alaptalanul. Bár füvezés céljából működtetett coffee shopokkal nem rendelkezik, mégis a hatóság olyannyira tolerálja a gandzsa fogyasztását – amiben a csehek az élen járnak az öreg kontinensen –, hogy egyes bárok saját árusokkal is rendelkeznek, akitől a látogatók diszkréten beszerezhetik a füstölnivalót.

Az egyetlen magyar nyelvű termesztési könyvet (füzetet?) csupán a tartalma különbözteti meg bármelyik alsó tagozatos tankönyvtől – persze ezt még véletlenül sem szabad a rovására írni. A mindössze hatvannégy oldalas kiadvány ugyanis pontosan azokhoz szól, akik éppen hogy csak ismerkednek a marihuánatermesztés módszertanával.

Épp a standunkat rendezgetjük, egyeztetjük tennivalóinkat a Cultiva második napján, mikor szolid külsejű, idősebb úr lép oda hozzánk. Magazinunk felől érdeklődik, kezébe veszi, lapozgatja, szemmel láthatóan tetszik neki. Kisvártatva szóba elegyedünk vele, s kiderül, Spanyolországból érkezett a szakvásárra, majd bemutatkozunk egymásnak: Jorge Cervantes vagyok – mondja, mi pedig finoman szólva lehidalunk. A világ egyik, ha nem a legismertebb termesztőgurujával állunk szemben, akit eddig csak képekről ismertünk – hosszú fekete dreadlockokkal, sötét napszemüvegben, fülig érő mosollyal…