Délután 3-kor, a magazinok pakolása közben kapott el minket az eső és kicsit meg is ijedtünk, hogy sok kenderbarát inkább az otthoni, békés tiltakozás mellett dönt. Szerencsére csak annyi történt, hogy a mulatság kicsit későbbre tolódott, de végül a jó idő és a koncertek mindenkit kárpótoltak, melyeken, a sajtóbeszámolókkal ellentétben este hét-nyolc körül már mintegy ezerötszázan bólogattak csendesen üldögélve, arcukon sodrott mosollyal.
Az elmúlt tíz napot volt szerencsém a londoni Sirius Records stúdiójában tölteni, ahol Nereus Joseph (aki társalapítója is a kiadónak) kezembe nyomta a frissen elkészült lemezét. Címe Real Rebels Can’t Die (Igaz lázadók nem halnak meg), azt hiszem, mindent elárul.
Nereus Joseph karrierje 1979-ben kezdődött együttese, a Coptic Roots élén.
Meglepő hír, hogy a svédeknél divatba jött a fakír gumiszőnyeg, amin a szegecseket kemény műanyaggal helyettesítik, hogy idomuljon korunk fogyasztójához, aki képes ezt betuszkolni tágas nappalijába, hogy valami nyugtató zene mellett, ráfeküdve oldja a stresszt és a megannyi terhes ingert.
Véletlen folytán akadt a kezem ügyébe a már nevében is furcsa, nem pont a mainstreem irányt követő egyszemélyes előadó lemeze. Az idei évben sem volt hiány az új és régi női popentitások világában. A The Knife egyik leányának mellékvonala Fever Ray művésznéven adott ki lemezt, ami nem tűnt nagy elrugaszkodásnak az anyazenekartól, de semmiképp sem elhanyagolható produktum.
„..Képzeld el, hogy valami vicces, de te nem érted… Képzeld el, hogy a Soerii & Poolek a legfaszább dolog, amivel az elmúlt években találkoztál. Privátinfernó, amiről nem pontosan tudjuk, hogy micsoda, csak azt, hogy nagyot üt, és nagyon menő.
A reggaeről szóló cikksorozatunk elérkezett ahhoz a fejezethez, amelyről a legtöbbet lehetne írni, és amely zenei stílus ma már minden egyes háztartásban jelen van, ha másképp nem, a rádióknak, zenei televízióknak köszönhetően. Ez pedig nem más, mint az úgynevezett dancehall.
„Szívjunk-e füvet, vagy sem?” Mire ezzel a konferanszban feltett, kissé esetlen kérdéssel Magyarország is hozzálátott, hogy a bajszos rendőrökkel és tízegynéhány budaházyval kísért válaszát megadja a világméretű Marijuana Marchra, már lapult néhány dekk a fűben.