Dicső múlt, szánalmas jelen

Kender és termesztése a NER-ben

Szerző: CK

Az utóbbi időben itthon is egyre többet hallani a kenderről, bár egyelőre csak az ipari, mezőgazdasági vonatkozásait kezdi látni az általános vakságban vergődő kormány. Még ezzel kapcsolatban is kellett egy évtized, mire észrevették, mekkora piaca van a nem pszichoaktív, ipari kendernek, mekkora gazdasági erő rejlik benne. És még hagyományosan magyar is. Hosszas kutakodás és méregdrága tanulmányok nyilván arra is rámutattak, hogy nem is olyan rég még a Monarchia látta el kenderrel a Földközi-tenger egész vidékét.

Hatalmas területeken termesztették, és a kender aratásához kapcsolódó szokások is szép számmal vannak jelen a magyar folklórban. Jópár évvel ezelőtt megjelent, a témával foglalkozó cikkünkben Bócsa professzor sorait idéztük, mely nem is lehetne aktuálisabb: „Hazánkban még az nem dőlt el végérvényesen, hogy ha majd a kender újból feléled, milyet és mennyit fogunk termeszteni, de hogy termeszteni fogjuk, annyi bizonyos, mert ami Nyugat-Európának jó, az jó Magyarországnak is.”

Pannónia dicsérete

Egyre biztosabb lábakon áll az elmélet, miszerint a kender őshazája Közép-Ázsia, ahol mintegy 8000 éve kezdődött a kender mezőgazdasága. A vonatkozó kutatások szerint a Kárpát-medencében a szláv népek honosították meg a kender termesztését, így azt a magyarok a honfoglaláskor már helyben találták. Ugyanakkor a történeti kutatások arra is fényt derítettek, hogy a magyarok a honfoglalás előtt, a vándorlások idején ismerték a növényt. „A közép- és újkorban hazánkban a kendert igen nagy területen termesztették. Szinte minden település határában megtalálható volt, általában vízközelben, a legjobb minőségű földeken. Feldolgozására széles körű házi-, illetve manufaktúraipar jött létre, amely az 1950-es években szűnt csak meg” – olvashatjuk a kender hazai történetéről Benécsné Bárdi Gabriella doktori értekezésében. A 19. század második felében jelent meg a nagyüzemi, területileg koncentrált kendertermesztés, amely fénykorában 80 ezer hektár termőterületen folyt az országban. A finomabb rostok ipari feldolgozásakor a kender veszített korábbi jelentőségéből, később a mezőgazdaság strukturális átalakulásai okoztak visszaesést. A rendszerváltás idejére a magyarországi kendertermesztés teljes területe mindössze pár száz hektárra csökkent, pedig a magyar kenderfajták közel sem nevezhetők hétköznapinak. A bevizsgálások során állami minősítésben csak hazai fajta részesült, ami azt jelenti, hogy az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet által vizsgált külföldi fajták közül egy sem akadt, mely eléri a hazai kenderek minőségét. A magyar fajták közül is kiemelkedik az 1954-ben elismert kompolti kender, mely a világon a legmagasabb, 35-38%-os rosttartalommal büszkélkedhet, ezáltal kitűnően alkalmas papír- és cellulózipari célokra. Aki ezek után sem lát fantáziát a rostkender termesztésében, annak érdemes figyelembe venni, hogy a kender a leggyorsabban megújuló természeti erőforrásaink közé tartozik, így a benne rejlő lehetőségek kiaknázásával a környezetünkért és fejlődésünk fenntarthatóságáért is sokat tehetünk.

A román kenderbirodalom bukása

A magyar vetésterület 1878-ban érte el a maximumát, mintegy 80 ezer hektárral, melynek jelentős része a mai Románia területén, Erdélyben volt megtalálható, és található meg ma is, bár jóval kisebb mértékben. A 20. században, a nyolcvanas évek végére Európa másik kiemelkedő kendertermesztője, Románia is jelentősen visszafogta kendertermelését, és egyre nagyobb mennyiségben importált szintetikus rostokat Bangladesből, Kínából és Indiából. A korábbi 45 ezer hektár területen folytatott termesztés 1984-re 800 hektárra csökkent, köszönhetően annak, hogy a kormány egyre jobban elhanyagolta az ország tradicionális kenderkultúráját. 1992-ig még negyven aktív üzem létezett, melyből harmincban folyt áztatás. A temesvári kenderüzemben a világ legnagyobbjaként évi 40 ezer tonna kenderrostot állítottak elő, de a kilencvenes évek közepére már közel sem használták ki a benne rejlő potenciált. Bár 1996-ban ideiglenesen emelkedett a termesztésre használt terület, 2000-re ismét visszaesett 800 hektár alá, és mára már csak két nagy kenderrostüzem maradt talpon. Pedig a román kendert a magyarhoz hasonlóan egyedülálló genetika jellemzi: egy hektárról akár 10 tonna kender is betakarítható, melynek rosttartalma 30% körüli.

A mostani nekibuzdulásban az éllovas Szász Jenő, az eseményt szervező Nemzetstratégia Kutatóintézet elnöke, aki egy, az ipari kender termelésének megújításáról és az erre épülő gazdaság létrehozásának lehetőségéről tartott országházi, gazdasági fórumon arról beszélt, amit sokan mások és mi magunk is már lassan egy évtizede mondunk, és fentebb idéztünk.

A Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára szerint a kender az egyik kiváló területe és egyben eszköze lehet a mezőgazdaság fejlesztésének, hiszen egykor Magyarországon állították elő a világon a legjobb minőségű rostkender vetőmagjait. Nagy István azt is hangsúlyozta, hogy az ipari kender termesztése mellett számos érv szól: gyorsan növő, nagy terméshozamot produkáló, sokoldalúan feldolgozható növény. A fejlesztés irányai közé sorolta például a fajták nemesítését és a genetikák megőrzését, a vetőmagok előállítását, az alkalmazási lehetőségek bővítését, valamint a már kialakult termelési megoldások elterjesztését.

Függetlenül egyébként az ipari méretű termelés néhány évtizede történt szinte teljes leállításától ma is így van, a kutatás és a fajtanemesítés nem szűnt meg Magyarországon – ahhoz túl nagy hagyományai voltak –, és számos kutatóbázison a mai napig dolgoznak szakemberek Gödöllőtől Kompoltig. A rostkender újbóli meghonosodását több szempontból is kulcsfontosságúnak nevezte az államtitkár a magyar vidék számára. Bár a fentiekből az mindenképp kiderül, ő maga nem feltétlen van tisztában a jelenlegi helyzettel (én is szívesen látnék hatalmas kenderföldeket a magyar vidéken autózgatva).

Örömteli persze, hogy elgondolkodtak azon, ami a világ boldogabbik felén már mindenki számára egyértelmű, hogy a kender nem egy drog, hanem egy könnyen és jól előállítható, kismillió módon és formában hasznosítható ipari alapanyag. Ezzel együtt sem lesz egyszerű dolga annak, aki (politikai háttér nélkül) kendertermesztésbe akar fogni Magyarországon. Mivel a pszichoaktív anyagot nem tartalmazó fajták (Cannabis Ruderalis) megjelenésükben nem térnek el a pszichoaktív (Cannabis Indica) fajtáktól, nemigen lehet őket megkülönböztetni. Most ennek tudatában képzeljük el, amikor Baltás Lajos körzeti megbízott meglátja a hatalmas kendermezőt, épp olyat, amit korábban csak a mexikói drogkartelles hírekben látott. Vagy azt, amikor valaki besétál a minisztériumba egy kérelemmel, hogy ő 200 hektáron szeretne ipari kendert termeszteni. Nem nehéz kitalálni, hogy az ügymenet és az engedélyezési, ellenőrzési stb. folyamat némiképp el fog térni attól, mint ha ugyanott krumplit akarna vetni. Pedig ha jobban végiggondoljuk, a kettő között semmi különbség nincs.

Egyik kiemelt felhasználási területe a kendernek természetesen a gyógyszeripar, melynek szerepelői a sztereotípiákkal szemben nem feltétlenül akarják ellehetetleníteni a kendert és annak térnyerését, inkább csak a saját kezükben akarják tudni. Bár a két dolog nem zárja ki egymást. Az ipari – nem pszichoaktív – fajták között számos különleges fajta is megtalálható, egyedi kannabinoid összetétellel. Ilyenek például a magas CBD-tartalmú fajták is. Ez a kannabinoid nem tudatmódosító, és a számos igazolt gyógyhatással bíró CBD-olaj alapú készítmények alapanyaga.

Magyarországon viszont az előítéletek fenntartására építő drogpolitika és a szűk látókörű kormány nem teszi lehetővé a betegek számára a CBD-készítményekhez való hozzáférést. Ami akkor is gondot okoz, amíg átjárhatók a határok Európa felé. A CBD-termékek ugyanis az összes környező országban elérhetők, csak nálunk nem. Ennek pedig alapvetően az az oka, hogy még mindig sokan vannak, akik nem CK-t olvasnak, hanem csak Bayer Zsoltot, és egy dizájner drog baleset apropóján arról fantáziálnak, milyen jó lenne, ha nem kéne a drogosokat ellátni – persze csak a szegényeket, ha gazdagok, az más –, csak úgy hagyni meghalni. Végül is maguknak köszönhetik. Igen, kábé mint a nagyim az elhízást és a magas vérnyomást, aki háztartásbeliként szintén nem sok adóforinttal gyarapította életében az egészségbiztosítót, de ezért még éljen sokáig, szerintem.

Az a tény, hogy ezzel sokan tudnak azonosulni, szomorú, de az otrombaságra kevés jobb választ lehet adni, mint amit a 4K! (Negyedik Köztársaság) adott. Reméljük, beválik az író úrnak a javasolt gyógyászati kannabisz kezelés és a 0,420 gramm gandzsa, amit kapott. Bizonyos gyógyászati fajták valóban alkalmazhatók ugyanis az idegi kimerültség, alvászavar, migrén és hasonló tünetek enyhítésére. Kívánatos lenne, ha mindez már számunkra is, akár receptre elérhető volna.

Ezzel együtt várjuk a 4K! elnöke által korábban interjúnkban beharangozott gyógyászati kampányukat is, mert meggyőződésünk, hogy az emberek szemléletének és hozzáállásának megváltoztatásához, ahhoz, hogy a bayerzsoltok gyűlölettől és előítéletektől dagadó vitorlájából kifogjuk a szelet, elsősorban a fentiekhez hasonló országházi, szakmai fórumok és iparikender-beruházások, gyógyászati pácienseket érintő és bemutató kampányok kellenek. Kevesebb gyűlölködés, és több együttérzés, amiben egyébként a kannabisz szintén segíthet.

Hozzászólások

Új hozzászólás