Diszkópatkányok

Nem razzia, csak tömeges ellenőrzés

Az évtized derekán kedvelt hét végi időtöltése volt a rendőrségnek a nagyobb diszkók látogatása. Ezek a jellemzően nagy erőkkel történt megmozdulások többnyire a parti végét jelentették, hiszen első lépésben leállíttatták a zenét, és a fénytechnika helyét a jóval csekélyebb vizuális élményt nyújtó pupillavizsgáló lámpák pásztázó fénysugarai vették át.

A rend partigyilkos őrei akcióik során zsebeket forgattak ki, és vizeletmintákat gyűjtöttek be, amivel természetesen nem lopták be magukat a szórakozók szívébe, akik gyakran több ezer forintot fizettek ki a tönkretett
buliért. A TASZ akkoriban nem győzte hangoztatni, hogy ez a rendőrségi gyakorlat több mint aggályos, ugyanis számos ponton sérti az alkotmányos jogokat, nem beszélve arról, hogy a dílerek felderítését sem mozdítja elő.
A jogvédő szervezet álláspontját 2006 novemberében az ombudsman is megerősítette. Közzétett állásfoglalásában megállapította, hogy a diszkórazzia – annak eredményéhez képest is – aránytalanul súlyos sérelmet jelent meghatározatlan számú fiatalnak. Az országos rendőrfőkapitány az ombudsmani ajánlásnak megfelelően 2007 decemberében a diszkórazziák gyakorlatát az egész országban megtiltotta, belátván, hogy a rendőrség elsődleges céljának elérését, a kábítószer-kínálat csökkentését nem eredményezheti, de még csak nem is segíti a fogyasztók tömeges vegzálása.
Úgy tűnik, a rendőrök másfél év alatt elfelejtették saját kapitányuk utasítását, ugyanis július elején – lakossági bejelentésnek eleget téve (!?) – 107-en vonultak ki egy egri diszkóba, hogy egytől egyig leigazoltassák a közel 300 szórakozót és a személyzetet. A bejelentés szerint ugyanis a szóban forgó szórakozóhelyen drogokat terjesztettek, és a 18 év alattiak tömegesen fogyasztottak alkoholt.
A razzia a rendőrhatóság részéről a következő értékeléssel zárult: „Az eredmény összességében biztató volt. Kábítószerrel való visszaélés miatt mindössze egy személy, egy fogyasztó ellen indult eljárás, de azt megállapítottuk, hogy a drogot nem az ellenőrzött szórakozóhelyen, hanem korábban fogyasztotta” – összegzett végül az egri kapitány.
Vajon mit láthatott ebben bíztatónak? Ha bármelyik szombat este véletlenszerűen összeterelnénk több száz fiatalt, szinte biztos, hogy jóval nagyobb arányban találnánk drogfogyasztókat. Még az úgynevezett „drogmentes diszkók” üzemeltetőinek is legfeljebb álmaiban merül fel a 300:1-hez arány. Mi ebben nem látunk semmi biztatót, sőt úgy érezzük, hogy a rendőrök igencsak melléfogtak. A TASZ az eset hallatán természetesen levélben emlékeztette az országos főkapitányt az ombudsmani állásfoglalásra és e gyakorlat annak nyomán történt megtiltására, amit ő maga rendelt el országszerte, továbbá információt kért az egri rendőrkapitánytól az akció költségeiről. Ez utóbbit meg is kapta: az intézkedés költségét 1,1 millió forintra becsülték!
Tehát egymillió forintért sikerült a rendőrségnek egyetlen fogyasztót előállítania! (Őt egyébként a szemcseppje buktatta le mint „kábítószer fogyasztására utaló tárgyi eszköz”!?) Azonban drogterjesztőket vagy az állítólagos lakossági bejelentésben szereplő, alkoholmámorban úszó fiatalkorúak tömegét nem találták a rendőrök. Azt a kérdést már csak egész halkan tesszük fel, hogy tényleg minden betelefonáló, alvászavaros nyugdíjas utasítására ekkora kapacitással és költségen kell a hatóságnak megmozdulnia?! Nem lett volna célszerű, ha előbb egy-egy járőrautó, mondjuk hétvégente ellenőrzi, mi folyik a szóban forgó szórakozóhely környékén? Persze mi nem vagyunk rendészeti szakemberek, és nem értünk az ilyesmihez, csak hangosan gondolkodunk…
A rendőrfőkapitány ennek ellenére nemcsak sikeresnek, de jogszerűnek is ítélte az akciót, mely az ombudsmani állásfoglalás figyelembevételével zajlott, így semmi köze sem volt a korábban megtiltott diszkórazziákhoz. (!) Való igaz, a pupilla- és a vizeletvizsgálat ezúttal egyaránt hiányzott az igazoltatás eszköztárából. Azonban a több mint száz rendőr kivonulása, a szórakozóhely hermetikus lezárása és hat, úgynevezett „adatlekérdező csoport” csatasorba állítása vajon nem minősül razziának? Az ombudsman nem csupán az igazoltatás eszközeiről, hanem magáról a tömeges igazoltatásról is azt nyilatkozta, hogy aránytalanul súlyos sérelmet jelent, és sérti az esetek többségében – ezúttal 300-ból 299 esetben – kulturáltan szórakozni vágyó fiatalok alkotmányos jogait. Az egri rendőr ezredes a TASZ elnökének írt válaszlevelében még azt is megjegyezte, hogy az ellenőrzésnek Eger város polgárai részéről pozitív visszhangja volt. Hát persze, kit érdekelnek a jogsértések, mikor a polgárokat meg lehet nyugtatni egy tökéletesen értelmetlen és eredménytelen, de legalább méregdrága akcióval?! Az ügynek folytatása következik, melyet természetesen nyomon követünk, és közzéteszünk honlapunkon.