Dohánnyal keverve
Májusban publikálták a bolygónk droghasználati szokásait elemző Global Drug Survey friss eredményeit, amiből ismét kiderült, mi a nagy különbség a tengerentúli és az Öreg Kontinens szmókerei között: amíg ők cigiben is tisztán fogyasztják, addig mi előszeretettel keverjük dohánnyal a gandzsát. A tudomány próbálja megmagyarázni, hogy vajon miért ragaszkodunk a nyilvánvalóan egészségtelen szokáshoz.
Az önkéntes online adatgyűjtésen alapuló globális droghasználati felmérés egészségügyi szempontból egyik leginkább elgondolkodtató eredménye, hogy Európában úgy adagolják a kannabisz mellé a dohányt, mint a leveshez a sót. A németek, az osztrákok és a svájciak 80-90%-a tesz dohányt a jointba. A sort Olaszország, Görögország és Magyarország vezeti 93-94%-kal, de meglepő, hogy a coffeeshopokból a dohányt kiszorító hollandok 89%-a is kevert cigik használatáról számolt be. Európában a legkisebb arányban a finnek ütik fel dohánnyal a jointot (58%), miközben a Tengerentúlon nem találni országot, ahol 20%-nál nagyobb arányban igényelnének dohányt a spangliba. Az argentinok 10%-a, a mexikóiak 9%-a és az amerikaiak mindössze 8%-a követi az európai gyakorlatot. Mi lehet ennek a magyarázata?
Velünk élő hagyomány
A dohánnyal keverés tradíciója azokban az időkben gyökerezik, amikor még a fű és a hasis túl drága volt ahhoz, hogy hamar elfogyassza az ember, ezért a dohány hozzáadásával növelték meg a cigit és a fogyasztási időt. A módszer praktikus a társas használathoz is: szép hosszú vagy éppen vaskos cigiket köröztethet az ember, amit nagy köhögések közepette adhat tovább. Hiába mentek lejjebb a feketepiaci árak azóta, a szokás csak nem akar kikopni a köztudatból. Néhányan a magasabb potenciával is magyarázzák a keverést, így nem egyszerre szívják el az összes betekert kannabiszt, aminek köszönhetően a hatás is fokozatosan jelenik meg. Bármily logikusan is hangzik, ez a módszer súlyos egészségügyi problémákat rejt, és az amerikaiak példájából látszik, hogy teljesen szükségtelen is. Anélkül, hogy részletes felsorolásba kezdenénk, a kevert jointokat szívóknak a dohányzással járó minden egészségügyi kockázattal szembe kell nézniük. Fokozottan igaz ez akkor, ha valaki rendszeresen és sokat szív, a füstöt mélyen lenn tartja, esetleg még dohányzik is mellé. További probléma, hogy ha az ember leteszi a füvet, nikotinelvonási tünetekkel szembesül, ami rontja a kannabiszszívás megszüntetésének esélyét is, kiváltképp, ha dohányt először füves cigiből szívott. A legjobb tehát az lenne, ha a fogyasztók fejében megszűnne végre a marihuána és a dohány közötti árukapcsolás. Hogyan lehet ezt elérni?
Egy lehetséges magyarázat
A fogyasztási szokások megváltoztatásának része a mítoszrombolás. Még mindig fellelhető az az évtizedes tévképzet, hogy a dohány jelenléte megdobja a betépettséget. A University College London (UCL) a közelmúltban publikálta ezzel kapcsolatos eredményeit, ami rossz hír azok számára, akik ezzel igazolják a dohányhoz való ragaszkodásukat: a dohány jelenléte semmit sem emel az euforikus hatásokon. A kutatást vezető Chandni Hindocha úgy nyilatkozott, a kutatásuk nem támasztotta alá azt a hiedelmet, hogy dohánnyal keverve erősebb hatásokat produkál a kannabisz. Megjegyezte azonban, hogy meglepően kevés vizsgálat foglalkozott azzal, hogy a két anyag együttes fogyasztása hogyan befolyásolja a tudatmódosulást, és ebben nem egy kis létszámú vizsgálat fog perdöntő bizonyítékokkal szolgálni. A UCL kísérletébe 24 főt vontak be, akik különböző jointokat szívtak tisztán, dohánnyal vagy placebóval keverve. A kutatók megfigyelték, hogy a dohánnyal kevert mix szívása időlegesen megemelheti a vérnyomást és a szívverést, amit a fűvel történő ellazulás mellé ritkán igényel az ember. Ami viszont érdekesebb, hogy a mentális hatások vizsgálatakor azt állapították meg, hogy a dohány jelenléte csökkenti a kannabisz negatív hatását a rövidtávú memóriára. Ezzel pedig részben bizonyítást nyert, hogy lehet haszna, ha a kannabiszt nem önmagában fogyasztják, bár a pontos hatásmechanizmus feltárása további kutatásokat igényel. Kérdés azonban, hogy ez a hatás megéri-e a keringési zavarok és a rákos megbetegedések fokozott kockázatát? A választ mindenki józan belátására bízzuk.
Tanuljunk a legalizációkból!
Bár az európai országok egyelőre nem nyitottak rá, a legalizációkban pozitív folyamatok figyelhetők meg ezen a téren. Igaz, hogy az USA-ban jóval kisebb arányban dohányoznak, mint Európában, de az is látszik, hogy a legalizáció óta egyre többen tértek át az olyan alternatív, kevesebb egészségügyi kockázatot rejtő fogyasztási módokra, mint a vaporizálás vagy az ételben történő fogyasztás. Hosszú évek munkájával hasonló eredményeket lehetne elérni Európában, ha nagyobb hangsúlyt kapna az ártalomcsökkentésben a kannabisz használatával járó kockázatok mérséklése, így az alternatív fogyasztási módszerek népszerűsítése a dohánnyal keverés helyett. Minden kormányzatnak szerepe van abban, hogy védje állampolgárai egészségét, ezért kifejezetten fontos lenne hasonló célú kampányokkal elérni a fűfogyasztó réteget. És ehhez még legalizálni sem muszáj.
