Dőlni fog a dominó?

A német legalizáció lehetséges hatásai Európában

Sokak szerint már csak az időpont a kérdés. Mások a bürokratikus akadályokat látva úgy vélik, hogy még bőven elbukhat a kezdeményezés. Mi pedig most azt latolgatjuk, hogy milyen hatással lesz Európa többi országára, ha megvalósul a németországi kannabisz legalizáció.

Optimista becslések szerint 2024 elején válhat engedélyezetté a kannabisz rekreációs célokra is Németországban, ami hét éves különbséget jelentene az orvosi célú bevezetéshez képest. Ez éppen kellő időt adna a lakosságnak, hogy meglássa: a kannabisz nem az ördögtől való, akár gyógyászati, akár szabadidős célból használják. Annyi azonban bizonyos, hogy egy teljes legalizációra alaposan fel kell készülni, már csak azért is, mert Európában még nem láttunk ilyet.

Tülekedés a rajtvonalnál

Málta és Luxemburg ugyanis bármikor készen állna a legális piac megnyitására, de Svájcban és Dániában is indultak már kísérleti, pár száz résztvevős programok, amivel a legális piac hatásait modellezik. Miközben Kanada és az USA közel húsz állama már élvezi a teljes legalizációt, továbbra is nyitott kérdés, hogy egy európai ország miként hangolhatná ezt össze a nemzetközi kábítószerügyi egyezményekkel, miközben még a Schengeni Egyezmény is explicit módon tiltja a kannabiszt. Az mostanra tiszta, hogy gyógyászati és kutatási célra engedélyezhető a kannabisz – bár néhány ország ezt igyekszik figyelmen kívül hagyni –, de a szabadidős célú felhasználás esete már messze nem ilyen egyértelmű. Szerencsére 2022 márciusában jelent meg korunk egyik legtermékenyebb drogpolitikai aktivistája, Kenzi Riboulet-Zemouli High Compliance című munkája, ami eloszlatja a kételyeket. A jelentés arra ad útmutatást, hogy a jelenlegi nemzetközi jogi környezetben miként lehetséges a kannabisztermékek rekreációs célú felhasználását úgy szabályozni, hogy az állam továbbra is védje az emberi jogokat és lépjen fel a kábítószer okozta ártalmak és visszaélések ellen. A FAAAT oldaláról letölthető esszé konkrét válaszokat ad minden kormánynak, amelynek jogi dilemmája akadt a legalizáció kivitelezésében.

Európa lakossága már döntött

Globális tekintetben a legtöbbeket izgató kérdés az, hogy miként fog hatni a legnépesebb EU tagállam legalizációja a többi európai országra. Vajon gyorsan be fog indulni a dominó vagy a többség inkább a hosszabb távú hatásokra lesz kíváncsi, netán élből elveti vagy megpróbálja megakadályozni a német törekvéseket?

Bár a pontos válaszhoz politológusok és drogpolitikai kutatók véleményét is ki kellene kérni, néhány várható irány már most is valószínűsíthető. Érdemes például figyelembe venni a lakosság véleményét a legalizációról. Itt is szerencsénk van, hiszen épp idén áprilisban publikálták a Hanway és a Curaleaf International közös, közvélemény-kutatáson alapuló jelentését, ami szerint az európai lakosság több mint fele támogatja a kannabisz felnőttkori használatának legalizálását, és mintegy 30 százalékuk a vásárlás iránt is érdeklődik. Egyedül az otthoni termesztés volt az a pont, amit a megkérdezettek többsége nem támogatott.

„Úgy látjuk, hogy az európai piac három-négy évvel le van maradva az Egyesült Államokhoz képest, de valójában úgy tűnik, hogy Európa előbb kezdeményezhet átfogó reformot, mint az Egyesült Államok” – mondta el Boris Jordan, az amerikai székhelyű Curaleaf ügyvezetője. A cég optimistán látja a németek helyzetét a folyamatban: „Németországban egyértelmű politikai szándék és hajlandóság van a rekreációs célú használat legalizálására. Tekintettel arra, hogy ez Európa legnagyobb gazdasága, úgy véljük, hogy Németország élen fog járni, és dominóhatást fog kiváltani a kontinens többi részén” – fűzte hozzá Joe Bayern, a Curaleaf vezérigazgatója.

Futurista fűturista

Induljunk ki tehát abból, hogy az európai felnőttek közel harmada szívesen vásárolna legálisan kannabiszt. Tegyük fel, hogy e harmad egyharmada – tehát kb. 10% – utazni is hajlandó lenne érte és már megvolt neki a holland coffeeshop fíling, vagy egyszerűen az amerikai típusú kannabisz boltokra kíváncsi. Ez azt jelentené, hogy Németország potenciálisan több tízmillió kenderbarát látogatóra számíthatna évente, csak Európából. Nem kell tehát jóstehetség annak megállapításához, hogy a legalizáció eszelősen meg fogja dobni a német turisztikai bevételt, új munkahelyek tízezreit fogja megteremteni és jelentősen felpörgetheti az országba irányuló szabadidős célú beutazást. A kérdés innentől pedig nem az, hogy mely európai országok szeretnének hasonló előnyöket élvezni, hanem hogy ki gondolja úgy, hogy számára nagyobb politikai hasznot jelent kimaradni mindebből. És vegyük azt is figyelembe, hogy a kannabisz PR-ja már messze nem olyan negatív, mint akár egy évtizeddel ezelőtt, így a tiltástól remélhető politikai haszon egyre csekélyebb.

Mostanra nagyjából 20 európai országban engedélyezett az orvosi kannabisz valamilyen formában. Ezekben az államokban bárki láthatja, hogy nem szabadult el az apokalipszis az egészségügyben és a betegek többsége profitált a kannabisz elérhetőségéből, különös tekintettel a pandémiás időszakra. Ha pedig mégsem működött a terápia vagy kellemetlen mellékhatásokat tapasztaltak, akkor egyszerűen más gyógymódra váltottak.

Aki egy kicsit távolabbra tekint, az arról is meggyőződhet, hogy nemcsak a gyógyászati engedélyezés, de a tengerentúli legalizációk sem igazolták vissza az ellenzők legtöbb aggodalmát, pusztán szabályozott keretek közé ültették a kannabisz használatát. Nincs okunk azt gondolni, hogy Németországban vagy bármely más európai országban ez másképp történne. Azt viszont nem csak gondoljuk, hanem látjuk is, hogy rengeteg szem szegeződik a német kormányra. A hangosabb kicsik – például a korábban említett Málta vagy Luxemburg – akár be is előzné a németeket, de jól látható, hogy Spanyolország, Olaszország vagy épp Franciaország számára sem érdektelen a kérdés. Vagy említhetjük a kannabisz palánták engedélyezéséről ismertté vált Ausztriát is, ahol így már nem is tűnik túl nagy lépésnek a virágzás és a szüretelés engedélyezése.

A megfelelő modell

Ahhoz azonban, hogy hamar dőlhessen a dominó Európában, az elsőknek eredményes legalizációs programmal kell előállniuk, ami kedvező közegészségügyi hatásokkal jár és kiveszi a kannabiszt a feketepiac kezéből. Nos, a németek ezt pontosan tudják és modelljük kialakításában is erre törekszenek. A Német Kender Szövetség (DHV) áprilisban mutatta be a koncepcióját, amiben a politikai szereplők mellett a fogyasztók és az aktivisták véleményét is beépítette.

A szervezet 18 éves kortól támogatja a kannabisz legális hozzáférését, tehát a fiatalkorúak az alkoholhoz és a dohányhoz hasonlóan védelmet élveznének. A modell szerint kannabiszt csak állami engedéllyel rendelkező szaküzletekben lehetne árusítani, gyógyszertárakban nem. Ennek legfőbb célja, hogy továbbra is biztosítható legyen a kannabisz különválasztása a gyógyszerektől és más élvezeti cikkektől. A DHV ellenzi a THC-korlát megállapítását az értékesített termékekben, valamint a koncentrátumok és a feldolgozott termékek, például a THC-tartalmú ételek tilalmát. Ez egy fontos kitétel, hiszen láttunk már olyan szabályozási javaslatokat, amelyek 15% vagy 20% THC-tartalomnál húzták meg a határt, ami szinte kódolja, hogy az ennél erősebb fajták a feketepiacon kössenek ki. Amiben viszont a DHV is indokoltnak látja a korlátozást, az a személyenként megvásárolható mennyiség. Ennek a maximumát 50 grammban határozták meg. Ez nagyjából megfelel a két unciának, amit számos amerikai államban alkalmaznak.

A kannabisztermékek reklámozása tilalom alá esne, és nem lehetne más tudatmódosítókkal dúsított termékeket árusítani, például kannabiszos sört, dohánnyal tekert jointot vagy THC-s energiaitalokat. A DHV kiemelt területként kezeli a fogyasztóvédelmet is: a használók információkat kapnának legfontosabb összetevőkről, aminek birtokában testhezálló fajtákat és dózisokat választhatnának. Emellett minden terméket bevonnának a hivatalos élelmiszer-ellenőrzési felügyeleti rendszer alá. Ez talán a legvonzóbb előnye a legális kannabisznak a fogyasztók szempontjából, hiszen lehetővé teszi a szennyezésektől mentes, ismert hatóanyag-tartalmú termékek közötti választást. A DHV ugyanakkor lehetővé tenné a személyes felhasználásra történő termesztést is hasonló kannabisz klubokban, mint amiket Spanyolországból ismerünk. Ezeknek a lényege, hogy tíz-húsz vagy akár száz fős termesztői csoportokban a tagok saját maguknak termeszthetnek, de klubtagság nélkül senki sem férhet hozzá a terményhez. Emellett a DHV az otthoni termesztést is engedélyezné.

„Nincs értelme továbbra is büntetni az embereket azért, mert saját használatra néhány kannabisznövényt tartanak az erkélyükön, miközben a szomszédos üzletben engedélyezett a kannabisz árusítása” – mondta el Georg Wurth, a DHV szóvivője.

Zöld jövő

És mi lesz 2030-ra a hezitáló és az ellenző országokkal? Itt válik sok ismeretlenessé az egyenlet. Talán marad néhány büszke konzervatív bástya, ahol a kormány megvédi az embereket korunk olyan veszélyeitől, mint a szexuális sokszínűség, az abortuszhoz való jog vagy éppen a kannabisz legális használata. Lehet majd ujjal mutogatni a füves sütiket véletlenül elfogyasztókra, a közlekedési balesetekben a kannabisz használók arányára és a gyerekekre, akik véletlenül megtalálták a szüleik készletét. Azonban hamar világos lesz – ahogy pár év alatt az USA-ban és Kanadában is azzá vált – hogy összességében az okosan megtervezett legalizációk többet tesznek az egészség védelméért és társadalom biztonságáért, mint a szemellenzős tilalom, aminek az égbekiáltó igazságtalanságai és ártalmai már mindenki számára láthatóak. A jelentős anyagi bevétel és a munkahelyek teremtése pedig egy olyan társadalmi alapigény minden országban, amire kevés józan politikus mondhat nemet.

És amikor majd eggyel több szavazatot lehet szerezni a legalizációval mint a tiltással, akkor a konzervatív pártoknak is eszükbe jut majd, hogy valójában a polgárok önrendelkezését és egyéni felelősségét hansúlyozó, alapvetően az individualizmusban gyökerező, a szabályozott, de szabad piacot és szabad versenyt támogató libertárius ideológia alapvetően egy republikánus gondolat.