Drogpolitika és büntetőjog

Ábrándokat kerget az ENSZ és az EU

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) 1994-ben Budapesten alakult jogvédő és jogfejlesztő nonprofit szervezet. Államhatalmi szervektől és pártoktól függetlenül működik, pénzügyi forrásait nagyrészt alapítványok biztosítják, tevékenységét nagy tekintélyű tanácsadók segítik.

A TASZ kitüntetett figyelmet fordít a személyi szabadság, az emberi méltóság, a magánszféra védelmére, és a kezdetektől fogva egyik legfőbb feladatának tartja a kábítószer-fogyasztók jogainak védelmét. A szervezet 2000 óta hét drogpolitikai füzetet adott ki, többek között a drog-jogi esetekről, az ártalomcsökkentésről, az intravénás használatról, illetve a hazai drogpolitika és büntetőjog alakulásáról az 1998-as szigorítás óta, részletes kritikával ellátva. Emellett a társaság képviselteti magát a jelentősebb nemzetközi drogügyi konferenciákon, és bő tíz éve rendszeres részvevője a drogszabályok módosításáról folyó vitáknak, melyekben visszatérően emeli fel hangját a fogyasztókat sújtó szankciók ellen. A TASZ munkatársai tavaly dokumentumfilmet készítettek Józan drogpolitikát! címmel, amelyben szakértők foglalnak állást a szabálysértési javaslat mellett.A drogfogyasztók és -kereskedők helyzetére Európa-szerte a legnagyobb hatást az ENSZ drogellenes háborújának meghirdetése gyakorolta az utóbbi tíz évben, amelynek aktualitását az elmúlt hetekben történt éves értékelés adta. Június 26-án, a Drogellenes Világnapon ülést tartottak az ENSZ-társaságok, hogy áttekintsék a tízéves program eredményeit és következményeit. A tagállamok ugyanis nem kisebb célt tűztek ki 1998-ban, mint a drogmentes világ tíz éven belüli megteremtését. Az elképzelésnek valószínűtlenségében sikerült felülmúlnia azt az 1961-es ENSZ-célkitűzést, mely 25 éven belül szándékozta megszüntetni a kokacserje fogyasztását világszerte. Mely ötlet annak fényében meghökkentő igazán, hogy a dél-amerikai őslakosok évezredek óta napi szinten fogyasztják a növényt, gyakorlatilag problémamentesen. Ha máshonnan nem, az USA 70-es évek óta tartó szigorú drogellenességéből és zéró toleranciájából okulhatott volna a világszervezet, hiszen a nagyhatalom a közel 40 éves tiltással annyit ért el – a WHO által megrendelt 2008-as tanulmány szerint –, hogy az ország a világ első számú drogfogyasztójává vált.

E sikertörténet ellenére az Egyesült Államok mint az ENSZ legfőbb pénzügyi támogatója gyakorlatilag meghatározza a nemzetközi drogpolitikát. Az ENSZ a jelek szerint továbbra is bízik a tiltás eredményességében: a 2008 márciusában, Bécsben megrendezett ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) 51. drogügyi konferenciáján Frederick Polak holland pszichiáter arról érdeklődött, hogy ha valóban a tiltás az egyedüli út a drogfogyasztás visszaszorítására, akkor vajon mivel magyarázza Antonio-Maria Costa (az ENSZ kábítószerügyi főigazgatója) azt a jelenséget, hogy Hollandiában kisebb a marihuánát fogyasztók aránya, mint a környező országokban. Costa a válaszadás helyett egész egyszerűen elhallgattatta a kérdezőt, ahogyan erről a TASZ munkatársai által készített video is tanúskodik, melyet eddig 40 ezren tekintettek meg. Polak két hónappal később Barcelonában, a Nemzetközi Ártalomcsökkentési Konferencián ismét kérdőre vonta Costát.

A drogellenes háború másik nem kívánt „mellékhatása” a börtönállam kiépülése: míg az USA lakossága a világ népességének kevesebb, mint 5%-át teszi ki, mégis ott él a világ börtönnépességének mintegy 25%-a: arányában 8-szor több a fogvatartott, mint Európában. Az elítéltek legjelentősebb csoportját a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetői teszik ki. Ez a büntetőipar 45 milliárd dollárjába kerül az adófizetőknek. Mindeközben – a drogokat kipróbálók gyarapodásával párhuzamosan – a világon a termesztett ópium mennyisége körülbelül a kétszeresére, az előállított kokain mennyisége pedig 20%-kal nőtt az elmúlt tíz évben, tehát a drogellenes törekvések a legkevésbé sem tudták megvalósítani céljaikat.
Amíg az ENSZ fő támogatója számára az ártalomcsökkentés gyakorlatilag egyet jelent a legalizációval, és a politikáját érintő bármilyen nyílt vitától mereven elzárkózik, addig Európának nagyon nehéz lesz megszabadulnia a jelenlegi drogpolitikát uraló eredménytelen szemléletmódtól.

Megosztom...