Fogyasztóvédelem
„Say No To Drugs” vs. „Say Know To Drugs”
Hová fordulhat az a fiatal, aki felismeri, hogy a drogfogyasztását megelőzni kívánó füzetecskék és a sztereotípiákat hajtogató előadók hitelesnek közel sem nevezhető információkkal látják el a kábítószerekről?
A féligazságokon alapuló, elrettentő típusú prevenció egyik legfőbb veszélye, hogy visszafelé sülhet el: a megbízhatatlan információk miatt az indokolt figyelmeztetés is hatását veszti. Nem csoda, hogy a Magyar Addiktológiai Társaság és az Ártalomcsökkentők Szakmai Egyesülete nyilvános közleményben határolódott el a Szcientológia Egyház Drogmentes Maratonjától, amiért az kábítószer-ellenes és prevenciós programjaiban szakmailag téves állításokat hangoztat. Könnyen belátható, hogy az efféle előadások milyen hatással lehetnek a tinédzserekre. Tipikus eset például, hogy egy füvezésben már tapasztalt fiatal azért mer kipróbálni egy nagyobb kockázattal járó szert, mert azt gondolja, hogy ha a kannabisszal kapcsolatban is hazudtak neki, akkor biztos, hogy a többi cucc sem olyan veszélyes, mint mondják. Ez a rosszabbik végkimenetel. Jobb esetben – ha már az embernek olyan pechje volt, hogy elrettentéseken keresztül vezették be a témába – az illető maga próbál meg hitelesebb forrás után nézni.
Aki valaha legális vagy illegális drogokról keresett információt az internet angol nyelvű oldalain, az több mint valószínű, hogy találkozott már az Erowid nevével. Ez a kaliforniai székhelyű nonprofit szervezet az Egyesült Államokból származó, riogató prevenció helyett a sokkal gyakorlatiasabb ártalomcsökkentő megközelítést vallja.
Az Erowid 1995-ben azzal a célkitűzéssel jött létre, hogy megbízható és előítéletektől mentes információkkal szolgáljon a különböző pszichoaktív szerekről (központi idegrendszerre ható vegyi anyagok, más szóval drogok), ezzel támogatva a körültekintő és felelősségteljes használatot, amely minimalizálja az ártalmakat, és hozzájárul a jobb életminőség megteremtéséhez. Ahogy a mottójukban is hangoztatják, ők az emberek és a pszichoaktív szerek összetett kapcsolatát dokumentálják. Ez a honlapjukon is egyértelműen látszik: a tematikusan összegyűjtött pszichoaktív növények valamelyikére, például a kannabiszra kattintva olyan bőséges irodalmat találunk, amelyről az egyszeri érdeklődő álmodni sem mer. Az adott szer alatt sorakozó menüpontok között nemcsak az elrettentő kiadványokból ismerős, nemkívánatos fiziológiai hatásokat ismerhetjük meg (szájszárazság, koordinációs zavar stb.), hanem olvashatunk például a növényt övező mítoszokról és legendákról, a jelentősebb médiahírekről, termesztésről, jogi státusról, szervezetekről, könyvekről, fórumokról és a többi. Az Erowid egyedi arculatát mégis az egyes szerek használatával kapcsolatos olvasói élménybeszámolók kölcsönzik: 2008 novemberében csak a kannabisszal kapcsolatban majd 1500 szerepel a honlapon, tizenöt kategóriában. Ugyanez a szám az összes szerre kiterjesztve kb. 75 000. Egyszóval az alaposságra nem lehet panasz. A megközelítésmódot azonban számos bírálat éri, egyesek szerint ugyanis a honlap sokkal inkább fogyasztásra ösztönöz, mintsem elfogulatlanul tájékoztat és ártalmat csökkent.
A kockázatok és mellékhatások tekintetében…
Szeptemberben megjelent írásában az Erowid két alapítója – az őket ért kritikákra is válaszolva – összegezte a 13 év tapasztalatait, és javaslatokat tett a drogokhoz fűződő viszonyunk megreformálására egyéni, társadalmi és politikai szinten. A szerzők álláspontja szerint a hangsúlyt a tiltásról és a drogfogyasztók üldözéséről a felelősségteljes használat felé kellene tolni, legyen szó legális vagy illegális szerről. Érvelésük szerint a pszichoaktív szerhasználat a modern élet mindennapi velejárója (lásd kávé, cigaretta, alkohol, gyógyszerek), ezért ideje lenne szakítani azzal az álommal, hogy ezeket a vegyületeket száműzhetjük az életünkből, sokkal inkább azon kellene dolgoznunk, hogy használatukat megfelelően integráljuk az életünkbe. Az Egyesült Államokban – ahol a drogmentességre nevelés a legnagyobb múltra tekint vissza – jelenleg messze több a rendszeres kannabiszfogyasztó, mint a közel ezer coffeeshopot működtető, liberális drogpolitikájú Hollandiában. Ráadásul a tiltáson alapuló szabályozás és nevelés a biztonságos fogyasztás ellen hat, hiszen semmilyen praktikus információval nem szolgál a drogokról, így a közegészségre is veszélyt jelent. Az sem mellékes, hogy az a kamasz, aki a fű kipróbálása mellett dönt, bizalommal fordulhat-e a felnőttekhez a kérdésben. Nyilvánvaló, hogy ha az iskolában a kékkabátosok és botcsinálta preventorok büntetőjogi szankciók sorolásával, illetve teljes testi és szellemi leépüléssel képesek csak körülírni az alkalmi füvezés következményeit, aligha számíthatunk a bizalom kiépülésére. Ideje lenne belátni: a drogmentességre nevelés nem reális célkitűzés, és már a korai életkortól a felelősségteljes hozzáállásra kell helyezni a hangsúlyt. Az embereket rá kéne szoktatni, hogy fogyasztás előtt utánanézzenek a szer valóságos hatásainak és veszélyeinek, hogy el tudják kerülni a nem kívánt következményeket. Kockázatok és mellékhatások tekintetében, ugyebár… Ehhez pedig tudományosan megalapozott, értéksemleges információk biztosítására és megfelelő önismeretre van szükség, melyek birtokában az egyén az adott szer használatáról vagy mellőzéséről tud dönteni, függetlenül annak jogi státusától. Az Erowid sem tagadja, hogy ennek eléréséhez évtizedekre és társadalmi szemléletváltozásra lenne szükség, de határozottan vallja, hogy ezzel hosszú távon megvalósulna a drogokhoz felelősségteljesen viszonyuló társadalom.
Bár a középiskolások összesített drogfogyasztási mutatói alapján Magyarország az átlagosnál kevésbé érintett országok közé tartozik Európában, a lakosság 10%-a alkoholproblémákkal küzd, és a dohányzás okozta megbetegedések stabilan a vezető halálokok között szerepelnek. Nem kérdés, hogy hazánkban is égetően szükséges a pszichoaktív szerekhez való viszonyunk felülvizsgálata és a mértéktartó fogyasztásra nevelés.
Az Erowid, az ártalomcsökkentő prevenció alapjait összefoglalva, pontokba szedte a legális és illegális drogok biztonságos használatának körülményeit. A felsorolás a szerhasználatot megelőző körültekintésre buzdít, hogy a kísérletező tisztában legyen az adott anyag egészségügyi kockázataival, forrásával, az alkalmazás mikéntjével, illetve a saját testi és mentális állapotával, hogy a nem kívánt hatásokat minimalizálni tudja, és időben észrevegye, ha kezd vele elszaladni a ló.
A komplexebb iskolai prevenciós programok már nálunk is nagyobb hangsúlyt fektetnek az ártalomcsökkentésre a középiskolákban (tudván, hogy a kannabiszt az átlag 15 évesen próbálja ki először), és a diákokat nem lecsúszott heroinistákkal ijesztgetik, hanem praktikus tanácsokkal látják el, melyekkel elejét vehetik a problémás szerhasználatnak. Bízzunk benne, hogy a szemléletmód előnyeire előbb-utóbb drogpolitikai törvényhozóink is felfigyelnek.
Az Erowid tanulmánya teljes terjedelemben a drogriporter.hu oldalon olvasható.
