Füvezés = terrorizmus

Tettarányos új Btk. – ez csak vicc, ugye?

„Dekriminalizációról szó sem lehet” – közölte 2010-ben a választások után az új hatalom új szakpolitikusa, amikor újságírók arról faggatták, vajon a hazaáruló szocialista kormány után végre hatalomra került nemzeti, nem hazaáruló kormány tervezi-e, hogy felhagy a fiatal generációk üldözésével és fenyegetésével. Egyrészt mert láthatóan nem hat rájuk, másrészt mert a pénzszóráson kívül sehova sem vezet.

Akinek a legkisebb pozitív várakozásai is voltak fideszék és keresztényék ténykedését illetően, a büntető törvénykönyv tervezett módosítása kapcsán szomorúan kell, hogy tudomásul vegye, a legszánalmasabb gyurcsányi időket meghazudtoló látszatpolitizálás és a szart sem érő, főleg a radikálnyugdíjas tábor szavazataira hajtó, rendteremtő hazudozás hungarikumként ivódott a magyar politika tudatába. Narancséknak sem sikerült ezt meghaladni, és valami európaival előrukkolni. A Brüsszelben vagy a hollandiai Maastrichtban oly kényelmesen éldegélő európai képviselőiknek nem tűnik föl, hogy ott nem üldözi az állam a fiatalokat egy spangli közös elszívásáért, nem fenyegeti őket 2–8 évig terjedő börtönévekkel, és mégsem látszik összedőlni a társadalom, vagy ha igen, hát nem a füvezéstől. De ha fel is tűnik nekik, nem tartják fontosnak, hogy ezt közöljék budapesti kollégáikkal. Szerintük biztos nem gond, ha pár ezer fiatal szavazójukat végleg elveszítik, míg a 60+ generációnak ki tudnak fizetni év végén nyolc rugót per fő. A nyugdíjasok ugyanis majd 3 millióan vannak. Szánalmas és szomorú ez a vakság, és jogos indulatokat gerjeszt a magyar közállapotokra oly jellemző álszent hazudozás. Nyugat-Európában élő párttársaiktól rég tudniuk kéne, mi a megoldás arra a kurva nagy kihívásra, amit úgy hívnak, marihuána. Londontól Prágáig, Oslótól Lisszabonig rájöttek már, hogy az egyik legjobb például békén hagyni ezzel az embereket. Aki akar, úgyis szív, és nem lesz tőle nagyobb baja, mint ha alaposan bekarmol a pálinkafesztiválon, aztán legkésőbb 40 felé már más dolgok lesznek fontosak, és annak rendje-módja szerint lassan kikopik a fű az életéből. Nagyjából pont úgy, mint a féktelen bulizás, a kéthetes barátnők és a zenekarosdi.

Az új kormány új szakpolitikusai (többnyire egyháziak és nagycsaládosok) mégis az ő közreműködésük nélkül bizonyosan elzüllő ifjúságról hadoválnak, és persze minden állami forrásra úgy szívják rá magukat, mint kerületi pártszervezet a szocialista emlőre annak idején. Miközben eltorzult arccal üvöltik, hogy „liberális, drogos megélhetési lobbi”, nekem mindig a „ki mint él, úgy ítél” bölcsesség jut eszembe. Talán nem ok nélkül.

Az Igazságügyi Minisztériumban mindenesetre úgy érzik, megtalálták a bölcsek kövét, és minden megoldódik, ha mostantól nem két évig, hanem (a terveik szerint) 2–8 évig terjedő börtön jár közös marihuánafogyasztásért. Így a bírónak sem lesz más lehetősége, mint kiszabni legalább a minimumot. Már nagyon várom, hogy fennakadjon az első fideszes politikus hülyegyereke, és végre rájöjjenek a Parlamentben ücsörgő öltönyös autószerelők, hogy ezzel megint sikerült maguknak és persze a társadalomnak is kiosztani egy teljesen felesleges, ámde méretes pofont.

A lényeg, hogy az új Btk. a minisztérium szerint „következetes és tettarányos”, ami olyan szépen hangzik, hogy pár száz szavazat tuti bezsákolva. A Répássy nevű olyan kitartóan mantrázta ezt a valóban jól kitalált szókapcsolatot, hogy nem bírtunk ellenállni a kísértésnek, és utánajártunk, valójában mennyire az. Nem untatnánk most senkit azzal, hogy a jogi tankönyvek vagy a bírói gyakorlat miként definiálja, illetve értelmezi az arányosság és a következetesség fogalmát, lássuk inkább a pőre tényeket. A mellékelt táblázatban azokat a bűncselekményeket gyűjtöttük össze, melyeket a marihuána átadásához hasonlóan a tervezett 2–8 évig terjedő börtönnel „honorál” a törvény. Táblázatunk egyúttal bizonyítja, mennyire igaza van a politikus úrnak, és ez most megfeszített munkával, de tényleg sikerült. A minisztérium tervei szerint, amint életbe lép az új büntető törvénykönyv, ugyanannyit lehet kiszabni terrorcselekmény előkészületéért, mint egy füves cigi átadásáért. Ami azért is jó, mert tettarányos, és következetes, hiszen könnyű belátni, hogy egy egy joint átadása a mellettem ülőnek egy asztaltársaságban (mégha én magam bele sem szívok) legalább olyan veszélyes a társadalomra nézve, mintha egy személyvonat felrobbantására készülnék. Ugyan ki vitatkozna ezzel?