Gandzsa a felespohárban

Hogy ne borulj meg a keveréstől

Minden szerhasználat fontos szabálya, hogy a kockázatok csökkentésének érdekében mellőzzük több szer keverését. Az egyik legklasszikusabb mix a fű és az alkohol, ami sokaknál alap, mások viszont kerülik, mint a tüzet. Lássuk, mivel magyarázza a tudomány a rosszulléteket.

Tetszik vagy sem, az átlag magyar számára az alkohol bázisdrog. Azt használja a leggyakrabban, az adja meg azt a jól ismert, biztonságot nyújtó alapállapotot, amit adott esetben meg tud még csavarni ezzel-azzal. Most kivételesen ne foglalkozzunk avval, hogy az alkohol az egyik legveszélyesebb, függőség és tucatnyi szervi betegség előidézésére alkalmas cucc, induljunk csak ki a használói szokásokból. Az alkohol a depresszáns típusú szerek közé tartozik, így nyugtató, szorongásoldó és altató hatással bír – valamint lerészegedik tőle az ember. Az ittasság számos viselkedésformát eredményezhet, melyekre mindnyájan ismerünk példákat. Ha nem berúgni kívánunk tőle, akkor kis mennyiségben érzelmi oldottságot eredményez, enyhíti a gátlásokat, éppen ezért népszerű kísérője baráti vagy akár üzleti beszélgetéseknek is. Na de ezzel sem mondtunk még újat. A szeszes italokhoz hasonlóan a kannabisz is ismert nyugtató hatásáról, ám a különböző fajták és az egyéni reakciók itt talán még változatosabb hatásokat eredményezhetnek a teljes ellazultságtól a szorongásig és a pánikig. Szóval ezt a két drogot és az általuk előidézett sokszínű állapotokat párosítjuk össze, amikor rászívunk a sörökre, vagy épp vörös szemekkel kezdünk pálinkázásba. Ahogy az sejthető, a végeredmény meglehetősen szerteágazó lehet.

Lassú felszívódás

Scott Lukas, a Harvard Gyógyszerészeti Egyetem pszichiátria és gyógyszertan professzora két vizsgálatot végzett, amiben az alkohol és a marihuána egymásra – és az őket elfogyasztóra – gyakorolt hatásait vizsgálta. Lukas hozzánk hasonlóan elsőként azt emeli ki, hogy az emberek különbözőképpen reagálnak az alkoholra és a fűre, de hozzáteszi, hogy biokémiai szempontból azért vannak közös elemek. Első kutatásában Lukas azt vizsgálta, hogy az elfogyasztott THC miként befolyásolja az alkohol felszívódását. A professzor azt találta, hogy a kannabisz szívása aktiválja a test 2-es számú kannabinoid receptorját, más néven a CB2-t, ami befolyásolja, hogy a szervezet milyen gyorsan szívja fel az alkoholt. Lukas magyarázata szerint a marihuána egyedi hatást gyakorol a vékonybélre, befolyásolva a gyomor-béltraktus mozgását. Ez pedig azzal jár, hogy a fű hatására az ember véralkoholszintje alacsonyabbá válik, mintha pusztán csak alkoholt ivott volna. Vagyis fűszívást követően több alkoholra van szükség ugyanakkora véralkoholszint és a részegség eléréséhez. Ez annyiban veszélyes, hogy az eltökélten poharazó ember fű hatása alatt túlihatja magát, és ugyanakkora véralkoholszint mellett nagyobb terhelésnek teheti ki a szerveit, illetve az egész szervezetét. Az pedig végképp nem javasolt, ha a kannabisz hányingercsillapító hatását arra használjuk, hogy rosszullétig piálva se tudjuk méregteleníteni szervezetünket.

Részegségből túlszívásba

A második tanulmány eredményei azonban megkeverik a kártyákat, és magyarázattal szolgálnak azoknak, akik számára a kombináció biztos rosszullétet jelent. Dr. Lukas itt arra volt kíváncsi, hogy mi történik abban az esetben, amikor az egyén alkoholivással indít, és arra küldi rá később a füvet. Ismerős helyzet ugye, hogy valaki a bandából pár sör vagy feles után felveti, hogy még egy s más szerepel az étlapon. A vizsgálat itt arra engedett következtetni, hogy az alkohol inverz hatást gyakorol a THC-re. Ez annyit jelent, hogy ha ivás után szívsz, akkor a THC-szinted ugrásszerűen megemelkedik, ettől pedig intenzívebbé válik a hatás. Mindennek az a magyarázata, hogy az alkohol megnyitja az emésztőszervrendszer véredényeit, ami segíti a THC felszívódását. A mechanizmust később egy újabb kutatás is alátámasztotta. A hirtelen elhatalmasodó THC-flash mennyire nyújt élvezetet az embernek, az már egy következő kérdés.

Azoknak, akik a fűtől és az alkoholtól külön-külön is rosszul tudnak lenni, értelemszerűen egyáltalán nem ajánlott a két szer keverése. Ugyanakkor a szalonspiccet meghaladó ivásra füvezés bárki számára előidézheti a túlszívás jelenségét, amit hányinger, nemritkán hányás kísér. Még ha ezek nem is következnek be, az ember elsápad, izzad és szédül, miközben kellemetlen gondolatok gyötörhetik, röviden tehát senki sem keresi ezt az állapotot. Ilyenkor a legokosabb lefeküdni és kipihenni az egészet, illetve jól jöhet némi víz, egy barát, aki átsegít a rosszulléten.

A rohamivás szokásának elterjedése, a magas THC-tartalmú fajták, illetve a koncentrátumok megjelenése azt valószínűsíti, hogy többen élhetik át a keveréssel járó kellemetlen hatásokat, mint valaha. Dr. Lukas egyszerűen annyit javasol, hogy mindenki használja a józan eszét, és ne nyomjon túl sokat semmiből. Csekély mennyiségek esetén szerinte a keverés nem jár sokkal nagyobb kockázattal, mintha külön-külön használná a két drogot az ember. Ha pedig mégis beüt a rosszullét, akkor helyezzük magunkat nyugalomba, igyunk minél több vizet, és várjuk ki az enyhülést. Hozzátehetjük, hogy az alkoholivás nem a józan ész és a racionális döntések melegágya, ezért az is fontos, hogy figyeljünk egymásra! Ha azt látjuk, hogy egy barátunk csatakrészegen készül beleszívni egy jointba, próbáljuk meg eltántorítani az ötlettől, vagy legalább ne hagyjuk, hogy sokáig stoppolja a cigit.