Hálátlan gyermek
„A legalizáció megölte a gyógyászati kannabiszt”
Az élvezeti fogyasztók mellett sok beteg is várakozásokkal tekintett az első legalizációkra, de a változás többségük számára csalódást okozott. Dr. Dominic Corvával, a seattlei Center for the Study of Cannabis and Social Policy (CASP) vezérigazgatójával a legális szabályozás anomáliáiról, a páciensekre gyakorolt hatásairól és az egyes modellek közötti különbségekről beszélgettünk.
Medijuana: Tudósként hogyan került a kannabisz szcénába?
Dr. Dominic Corva: Végzettségemet tekintve földrajztudós vagyok. A Washington Állami Egyetemen a drogháború és az illegális drogpiac volt a szakterületem. Az eredeti kutatásomat a kokáról végeztem Bolíviában a gazdasági válság és a piacgazdaság kontextusában. Tanulmányaim során más drogokhoz köthető aktivizmussal is megismerkedtem, elsősorban a kannabiszéval. Mivel azonban magam is fogyasztó voltam, így inkább olyan kutatási téma mellett döntöttem, ami nem állt túl közel hozzám. Később Washington államban az egyetemi továbbképzésen, majd Észak-Kaliforniában a Humboldt Egyetemen közelről szemlélhettem a gyógyászati kannabisz felemelkedését és a legalizáció tervezését. Ennek hatására döntöttem a saját szervezet megalapítása mellett.
MED: Mivel foglalkozik a CASP pontosan?
DC: Ez egy kutatással és oktatással foglalkozó civil szervezet. Az oktatást itt tágan kell értelmezni, tájékoztatásként, amiben a célcsoportunkba tartoznak a döntéshozók, akadémikusok és a kannabiszipar szakértői része.
MED: Hogyan alakult ki a szervezet profilja?
DC: Sokat beszélgettem azokkal a termesztőkkel, akik még a ’60-es években kezdték el a tevékenységüket és alapozták meg az amerikai fűpiacot. Őket megelőzően főleg Mexikóból érkezett a kannabisz. Innen kezdtem el követni a piac formálódását, ami végül a komplex szabályozási keretrendszer kialakulásához és jónéhány ellentmondáshoz vezetett. A jelenlegi állapotot összefoglalóan poszt-prohibíciónak nevezem és ez az, amivel a CASP foglalkozik. Azt vizsgáljuk, hogy miként formálja a jelenleg is fennálló szövetségi tilalom a legalizációkat. A tilalom ugyanis elsődlegesen nem a kannabiszról szól, hanem a társadalmi kontrollról. Ez az, ami formálja a piacot és a szabályozásokat.
MED: A legalizációkról szóló vitákban sok érv és ellenérv hangzik el a piaci viszonyok alakulásával kapcsolatban. Öt évvel az első legalizációk után mely várakozások és félelmek igazolódtak be a szabályozott piacról és milyen ellentmondások rajzolódtak ki?
DC: Az egyik legnagyobb félelem a nagy kannabiszvállalatok felemelkedése volt. Washington államban ez így is történt: a legalizációs robbanás megölte a gyógyászati kannabiszt. Más államok példájából is látszik, hogy a gyógyászati kannabisz törvények a legalizációt megelőzően nem voltak annyira szigorúak, leginkább a dekriminalizációra emlékeztetnek, és nem hoztak jelentős adóbevételt az államháztartásnak. A kannabisz orvosi célú használata bizonyos értelemben a hagyományos gyógyászatra emlékeztetett: többnyire kiskertekben állítanak elő egy növényt és a köré épülő rendszer nem is hasonlít a modern kapitalizmusra. Nincs szó nagy profitokról, a szabályozás csak egy kis kört érint, amit az egymásra utaltság és a megbélyegzettség közös élménye tart össze. A legalizáció korában viszont a gyógyászati kannabiszt kísérő értékek már nem számítanak. Csak egyetlen érték számít: a pénz.
MED: Kanadában a legalizációt követően azért kerültek bajba a gyógyászati páciensek, mert a termesztők átpártoltak a nagyobb profittal kecsegtető rekreációs piacra. Valami hasonló történik az USA államaiban is?
DC: Igen és nem. Jobbára nem a termesztők döntenek úgy, hogy rekreációs célra állítanak elő. Washington államban például ez volt az egyetlen választásuk, mert kinyírtuk a gyógyászati programunkat. Oregonban és Kaliforniában ugyanez történik. Lehetetlenné és illegálissá vált a gyógyászati piac kiszolgálása.
MED: Akkor ki állít most elő kannabiszt a páciensek számára?
DC: A feketepiac és azok a hálózatok, amik úgy tíz éve formálódtak, hogy megfizethető és hozzáférhető gyógyszert nyújtsanak a betegeknek. Akkoriban a „minőségbiztosítás” közvetlen volt, hiszen a páciens és a termesztő ismerte egymást. A beteg elmehetett az ültetvényhez megnézni az előállítás folyamatát. A legalizációban szétválasztották az előállítást és az értékesítést. És az ezt létrehozó szabályozás egyelőre nem tudta megvalósítani az ígéreteit, például az általános minőségellenőrzést vagy a megbízható THC és CBD értékek feltűntetését. Persze a betegek vehetnek gyógyászati termékeket a rekreációs boltokban, de a törvény tiltja ezek reklámozását, így megtalálni is nehezebb őket. De nagyobb probléma, hogy a páciensek elveszítették a korábbi bizalmi kapcsolatukat a termesztőkkel.
MED: Ráadásul a páciensek állandó összetételű és minőségű termékekre lenne szüksége, hogy folyamatosan tudják kezelni a tüneteiket.
DC: A pácienseknek rendszerint számos fajtát és terméket ki kell próbálniuk, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbbet. Minden használó endokannabinoid rendszere egyedi, ezért mindenkinél más fajták működnek. A jelenlegi rendszerben ugyan jogod van bármivel kísérletezni, de a termékek nagyon drágák, nem szagolhatod meg őket és nem beszélhetsz a boltossal a saját tapasztalatairól, ahogyan arra korábban lehetőség volt. Korlátozottabbá vált a hozzáférés az információkhoz. De nem szeretnék teljesen negatív lenni. Nagyon érdekes termékek is jelennek meg a rekreációs oldalon, amiket leginkább a gyógynövény-alapú táplálékkiegészítők közé lehet sorolni, ám ezeknek csak nagyon korlátozott módon lehet reklámozni a jótékony hatásait. Forgalmaznak például THC-t, CBD-t, terpéneket, valeriána gyökeret és B vitaminokat tartalmazó tablettákat, de a forgalmi adó miatt ezek nagyon drágák.
MED: A betegek viszont nem tudják TB támogatással megvenni ezeket.
DC: Amerikában korábban sem tudták, de régebben legalább számíthattak gyógyszeradományra. Egy engedéllyel rendelkező betegnek a gyógyszertár ingyen is átadhatta a felajánlott virágzatot, olajat vagy más kannabiszterméket. Erre ma már csak elméleti lehetőség van, gyakorlatilag megvalósíthatatlan. A mostani, magas szinten szabályozott rendszerben, Washingtonban és a legtöbb államban, senki nem csinál pénzt a kannabiszból. Washington államban 48% az adóráta, amire még szövetségi adó is rakódik, elsősorban a kiskereskedők számára. A szövetségi szintű legalizációban ezzel el lehetne számolni, de jelenleg a szövetségi kormány szemszögéből a szereplők bűnözői tevékenységet folytatnak, ezért nem élvezhetik a más gazdasági tevékenységek esetén járó támogatásokat. Ilyen körülmények között pedig nem jöhet szóba a gyógyszeradomány. Coloradóban a kannabiszból származó adóbevétel egy kijelölt részét legalább társadalmilag fontos területekre fordítják. Washingtonban is hasonló rendszert terveztek, de a jogalkotók másképp döntöttek és rátették a kezüket a bevételekre.
MED: Melyik államban a legkedvezőbbek a törvények a gyógyászati használók számára?
DC: Figyelembe kell vennünk, hogy még csak három érett legális piacról beszélhetünk: Washingtonról, Coloradóról és Oregonról. Mindegyikük esetében fel lehet hozni pozitív példákat, de jelenleg Coloradót emelném ki, kicsit magamat is meglepve, mert mindig azt gondoltam, hogy a legjobb politikák a nyugati partról származnak (nevet). Colorado támogatja a kutatásokat és Washingtonnal ellentétben nem ijedt meg attól, hogy a felnőttek számára engedélyezze az otthoni termesztést. Vannak azonban elemek, amik a coloradói modellből hiányoznak. Ilyenek például a Kaliforniában, Maineben és Massachusettsben működő méltányossági programok, amik lehetővé teszik a drogháború által megkárosítottak bevonását a kannabisziparba. Kaliforniában pedig visszamenőleges hatállyal eltörölték a csekély mennyiségű kannabisz miatt kiszabott ítéleteket, ami nagyon pozitív fejlemény.
MED: Más államok kedvező gyakorlatát be lehet építeni a helyi törvényekbe, ha nem is gyorsan.
DC: Így van. Ha Colorado lát egy jó kaliforniai gyakorlatot, akkor azt átveheti, de ehhez idő kell. Ezért is gondolom, hogy bár a tilalom egy jogi konstrukció, valójában kulturális termék is. Mindenkinek benne van a fejében és a szívében. Sokan félnek a kannabiszhasználathoz kapcsolódó dolgoktól, de ettől még nem lesznek rossz emberek. Ahogy közelebb kerülnek hozzá, például egy gyógyászati páciens hozzátartozójuk révén, megváltoztatják a hozzáállásukat. Ez kell a kultúra megváltozásához. A tilalom kultúrája tehát egészen addig fenn fog maradni, amíg az utolsó ember is él, aki abban nevelkedett és még meghatározza a hitrendszerét.
MED: A hatvanas évek végétől a felmérések alapján a tilalom támogatása évről-évre gyengül az Egyesült Államokban és pár éve már a legalizációpártiak vannak többségben.
DC: Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy sokan felvállalták a kannabiszhasználatukat. Ez nagyban emlékeztet a melegjogi mozgalomra. Az emberek bátran gyűlölték a melegeket, amíg nem a rokonaikról volt szó. A felismeréseket követően fokozatosan elfogadottá vált melegnek lenni. Ugyanez a helyzet a kannabisszal is. A gyógyászati kannabisz sokat segít a kannabisz fogyasztás elfogadásában. Ezért is szégyenletes, hogy a legalizáció háttérbe szorította a neki utat törő gyógyászati kannabiszt.
MED: Hogyan változtatna a képleten a szövetségi szintű legalizáció?
DC: Bankügyletek, bankügyletek, bankügyletek. Washington állam hitelszövetkezetei hatalmas összegeket számolnak fel a kannabisszal kapcsolatos bankügyletekért. Az ügyfelek ezért próbálják eltitkolni, hogy vállalatuk kannabisszal foglalkozik. Ha mégis kiderül, kereshetnek másik bankot. Ez egyszerre bosszantó és drága. A vállalatok emellett nem igényelhetnek hitelt, ami a kisebb cégek számára nagyon megnehezíti a működést. A szövetségi bankok megnyílása hatalmas segítség lesz a kisebb szereplőknek. A termékek is szabadon áthaladhatnak majd az államokon, ami visszafogja a határokon átívelő illegális kereskedelmet. A kérdés az, hogyan fog kinézni a szövetségi szintű szabályozás. Lesz egy olyan központi, szilárd szövetségi modell, mint Kanadában, vagy az államok alakíthatják a saját szabályaikat? Én központosított modellre számítok, ami túlzott szigor esetén rosszul is elsülhet. Például ha szövetségi szinten tiltottá válik az otthoni termesztés.
MED: És mit jelentene mindez a gyógyászati kannabisz számára?
DC: A gyógyászati kutatások mindenképpen nyertesei lesznek a szövetségi legalizációnak: az orvosok és kutatók számára sokkal könnyebb lesz a hozzáférés a kannabiszhoz és közvetlenebb lesz az együttműködés a páciensekkel. Lehetővé válik TB támogatással beszerezni a kannabiszt és a gyógyszergyárak is új készítményekkel jelenhetnek meg. A kannabisz egyszerre hagyományos botanikai és gyógyszerészeti termék és a szövetségi legalizáció várhatóan mindkét irányban megnyitja majd az utakat.
