Hanna Hanna Festival & Art Gathering

Szerencsére az utóbbi időkben a gigaesemények mellett az emberibb léptékű, családias hangulatú kisebb fesztiválokból sincs hiány, de ezek közül az egyik legkedvesebb a lassacskán már egy évtizede minden augusztusban megrendezett Hanna Hanna Fesztivál, a szlovákiai Gútán, szlovák nevén Kolárovóban. Már maga a helyszín is csodálatos: a Hanna a Vág folyó egyik félszigetén, természetvédelmi területen helyezkedik el, ahová Közép-Európa leghosszabb fedett fahídján keresztül lehet bejutni.

Jópár éve már, hogy gyakorlatilag majd minden évszakban egymást érik a fesztiválok, és ez a nyári szezonra különösképpen igaz. Sőt a sokszor hasonló közönségnek szóló rendezvények egymással is átfedésbe kerültek. Szóval kínálatból nincs hiány, és igény is van – bátran állíthatjuk; szinte minden korosztály talán kedvenc időtöltése egy langymeleg nyári estén hideg fröccsel vagy sörrel a kézben kedvenc zenekarának koncertjét hallgatni. A fesztiválozás oly népszerű elfoglaltsággá vált az elmúlt két évtized során, hogy a legtöbb fesztivál túl is nőtte önmagát – óriási a tömeg, az egyre nagyobb számban jelen lévő külföldiek pénztárcájához igazodtak az árak, a helyszínek, színpadok pedig a multinacionális cégek nagyra nőtt hirdetéseivé váltak. (A programszervezők kreativitása és az egyes fesztiválok zenei progresszivitásának kérdésköre megérne egy külön tanulmányt, de erre most itt nem térünk ki.) Ilyen körülmények között nyilvánvaló az igény az emberibb léptékű, családias hangulatú kisebb fesztiválok iránt. Ahol a program és a helyszín még átlátható, az árak megfizethetők, akár gyerekkel, kutyával is látogathatók, ahol lehet tábortüzet gyújtani és bográcsozni, ahol, ha van saját poharad, nem kell műanyagból inni, ahol nemcsak konténerben lehet fürdeni, ahol a bejáratnál nem veszi el a fél üveg langyos ásványvizedet a szteroidoktól mindjá’ kicsattanó Igazságos Izom Tibor (copyright L’art Pour L’art Társulat).

Szerencsére az utóbbi időkben ebből a vonalból sincs hiány, de ezek közül is számomra legkedvesebb a lassacskán már egy évtizede minden augusztusban megrendezett Hanna Hanna Fesztivál, a szlovákiai Gútán, szlovák nevén Kolárovóban. Már maga a helyszín is csodálatos: a Hanna a Vág folyó egyik félszigetén, természetvédelmi területen helyezkedik el, ahová Közép-Európa leghosszabb fedett fahídján keresztül lehet bejutni. A terület egész évben kedvelt kirándulóhelye a gútaiaknak, ahol rendszeresen vannak különböző rendezvények, esküvők, miegymás. Áll egy fedett, fából épített színpad, működik két kocsma, benne magyar kocsmaviszonylatban fillérekért mérik a jó szlovák sört, a tulajdonos-gondnok állatai szabadon legelnek, lehet kölcsönözni csónakot, szóval alapból elég idilli a hely.

Persze a Hanna sem úszta meg az évek során a jelentős nézőszám-emelkedést, de ez szerencsére cseppet sem vált kárára. Évről évre nagyobb területet befoglalva épülnek a színpadok és a különböző helyszínek, mégis mértéktartó a nyomulás. Nemcsak reklámoknak, hirdetéseknek nincs itt nyomuk, hanem a szokásos egyenfesztiválsátraknak sem. Minden egyes helyszín többnapos munkával, nemzetközi csapatok szervezésében épül, figyelembe véve a helyszíni adottságokat, és bevonva a tereptárgyakat. Évek óta készül például a Dóm, ami nem más, mint egy fából épült kupola, amire lugas-szerűen növényeket futtattak fel. Rendszeresen visszatérő résztvevők a francia és más európai soundsystemek óriás lakóbuszaikkal, akik szintén önálló színpadokat építenek a legkülönfélébb anyagok, díszítőelemek és technikák felhasználásával. A fesztivál területe így valójában különböző térinstallációk együttese. A remek hangulat valószínűleg abból is fakad, hogy az egész rendezvény nonprofit – magyarán a szervezők és a résztvevők nem azért csinálják évről évre, hogy megszedjék magukat, hanem mert tényleg szeretik ezt csinálni. Meg hogy jó esetben kijöjjenek nullára. A fellépők sem kapnak gázsit, csak ételt, italt, útiköltséget. Szóval ez egy igazi önszerveződő, lelkesedésből és társadalmi munkából felépülő rendezvény.

Program szempontjából is meglehetősen sokszínű: természetesen a zenéé a főszerep, de emellett délutáni kézműves-, gyerek- és egyéb foglalkozások, performanszok és a legkülönfélébb happeningek is színesítik a kínálatot. Zeneileg is rendkívül eklektikus a kínálat: megtalálhatók itt a legkülönfélébb stílusok, a népzenétől kezdve a reggaen és hip-hop-on át a mindenféle jazzes és rockos dolgokig, és persze bőven van elektronika is, egészen a technóig, hardcore-ig. Mindez már önmagában is elég lenne a boldogsághoz, de a Hanna tényleg maga a nyugalom szigete, ahol egyszerűen jó lenni. Itt nincsenek balhék, gyönyörű a vidék, kedvesek az emberek, és akinek az itteni mégoly szolid tömeg is sok lenne, tíz perc alatt kisétálhat a fesztiválforgatagból a félsziget nyugodtabb részeire, hogy ússzon egyet a Vágban, vagy csak heverésszen valami bokor alatt. Annál megkapóbb felhívást pedig még soha nem láttam fesztiválon, mint ami itt tavaly fogadott a bejáratnál; „Kérünk, hogy támogasd a fesztivált, és vegyél jegyet!”

A program a fesztivál családias és nonprofit jellegéből adódóan mindig csak a helyszínen lesz teljesen végleges, de a fellépők nagy része, sok fontos információ és a körülbelüli program már megtalálhatók a Hanna Hanna honlapján.

PDT

Hozzászólások

Új hozzászólás