Helybenjárás

Az iskolai drogprevenció nyomában

Egyre hevesebb vita bontakozik ki Magyarországon az iskolai drogprevenció hatékonyságáról. Diákok és szülők mellett a szakértők egy része is kritizálja a rendszert, melyen a tervek szerint a Drogmegelőzési Egészségfejlesztési Akkreditációs Bizottság segíthet. A szervezet munkájáról és a hazai drogprevenció eredményességéről Felvinczi Katalinnál, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatójánál érdeklődtünk.

Az iskolai drogprevenciót ostorozó kritikák sora látott napvilágot a médiában az elmúlt hónapokban. A Szülők Egyesülete a Gyermekekért nevű szervezet szerint a fiatalok az ilyen jellegű foglalkozások alkalmával szereznek információkat a tiltott szerekről, és így kedvet kaphatnak kipróbálásukhoz. A különböző cikkekben megszólaló diákok tovább erősítik a szülői aggodalmat. Egy főiskolás lány például arról mesél, hogy középiskolás korában hogyan hozta meg egy rendőr előadása osztálytársai kedvét a drogok kipróbálásához: „Amikor én középiskolás voltam, hozzánk is egy rendőrnő jött be, aki részletesen bemutatta, hogyan néznek ki az egyes kábítószerfajták, milyen hatásuk van, mennyibe kerülnek, sőt még azt is elmondta, hogy nagy eséllyel hol lehet hozzájuk jutni.” Egy 2007-es budapesti felmérés adatai szerint a diákok több mint 22 százaléka már kipróbált valamilyen tiltott szert, és még többen használnak legálisan is megszerezhető drogokat. A legnépszerűbb kábítószer a marihuána, az ecstasy, az amfetamin és az LSD. A kutatás legsúlyosabb megállapítása szerint napjainkban már a tiltott szerek beszerzése sem okoz gondot.

A minőség egyelőre várat magára

A kábítószer-probléma visszaszorításáról szóló nemzeti stratégiai program céljainak végrehajtásával kapcsolatos kormányzati feladatokról szóló 1094/2007. (XII. 5.) korm.-határozat 5. pontja rendelkezik a Drogmegelőzési Egészségfejlesztési Akkreditációs Bizottság felállításáról. A döntés értelmében négy minisztérium, a szociális és munkaügyi, az oktatási, az egészségügyi és az igazságügyi és rendészeti tárca is felelősséget vállal a prevenciós programok minőségéért.

A szervezet elsődleges feladata a Nemzeti Stratégiában foglalt színtereken megjelenő prevenciós szolgáltatások minimumkövetelményeinek meghatározása lesz – jelentette ki Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) igazgatója.
Az akkreditációs eljárás során – szakmai minimumkövetelmények alapján összeállított pontrendszer segítségével – a bizottság arról dönt, hogy a program rendelkezik-e a szakmai ajánlásban, a prevenciós szolgáltatások alapkövetelményeiként előírt feltételekkel.

A bizottság által támogatott programok mindenekelőtt interaktívak, és lehetőség szerint nem egyetlen szertípusra irányulnak, hanem a különböző addikciót okozó szerek és magatartások összességére. Nem kizárólag az ismeretátadásra koncentrálnak, sokkal inkább az illegális szerfogyasztás megelőzése szempontjából védőtényezőnek számító egyes készségek fejlesztésére – sorolta a szakmai szempontokat Felvinczi.

Egy 2005-ös vizsgálat 130-140 olyan szervezetet rögzített, amelyek drogprevenciós programokat működtetnek. Közülük jelenleg 230-240 programot jegyez az NDI.
Célcsoportjukat és módszertanukat tekintve ezek a programok markánsan nem különülnek el egymástól – figyelmeztetett az NDI igazgatója, aki szerint elsősorban darabszámban, nem pedig minőségben állunk jól.
A szakember elsősorban a pályázati rendszer esetlegességét nevezte meg hátráltató tényezőnek, mint mondta, a bizonytalan pénzügyi helyzet óhatatlanul akadálya a szakmai fejlődésnek.

Mindig lesznek kipróbálók

Az Oktatási Minisztérium és az NDI támogatásával jelenleg is folyik egy vizsgálat az iskolai drogprevenció elterjedtségéről és eredményességéről. Az utolsó, 2004-es adatok szerint a magyarországi iskolák 90 százalékában zajlott már ilyen jellegű program.

Ez azonban messze nem azt jelenti, hogy a diákok 90 százaléka fordult már meg ilyen foglalkozásokon – hívta fel a figyelmet Felvinczi, s rámutatott arra, hogy legtöbbször csak egy-egy évfolyam vagy éppen osztály vesz részt a programokban.

Ahogy arról korábban is írtunk, a hazai sajtóban gyakran felmerülő kritika, hogy a prevenciós program gyakorlatilag szerhasználatra buzdít azáltal, hogy felhívja a figyelmet a drogokra, valamint bemutatja a különböző szerek hatásmechanizmusát. Felvinczi szerint, amennyiben a gyerekek megfelelő életkorban vesznek részt a drogfogyasztás megelőzését célul kitűző programokban, valószínűsíthető, hogy a későbbiekben kevésbé próbálják ki a drogokat. Az igazgatónő egy 2002-es nemzetközi standardeknek megfelelő (az ESPAD-kutatásokkal azonos) módszertani kutatásra hivatkozva – a vizsgálatot a budapesti 9–10. évfolyamos diákok körében végezték el – kifejtette: a fiatalok többsége 15–18 éves kora környékén kerül kapcsolatba kábítószerekkel, így a legális és illegális drogok kipróbálása szempontjából a leginkább veszélyeztetett periódus ez a néhány esztendő. A felmérés többek között rámutat arra, hogy a drogprevenciós programokban már általános iskolás éveik során részt vevő diákok esetében a szerek kipróbálása jelentősen alacsonyabb, mint azok körében, akik egyáltalán nem, vagy csak középiskolás korukban vettek részt megelőzési programokban.

Felvinczi Katalin szerint irreális az a feltevés, hogy a jó, hatékony programok hatására egy csapásra megszűnik a legális és/vagy az illegális drogok kipróbálása iránti hajlandóság. Elsősorban arra kell törekedni – folytatta, hogy olyan programok valósuljanak meg, amelyek hatására a fiatalok képesek egy produktív, egészséget veszélyeztető magatartásoktól mentes boldog életformát kialakítani, melynek természetes része a szermentesség. Mint vallja, el kell fogadnunk, hogy a legjobb minőségű beavatkozások alkalmazása esetén is lesznek szerkipróbálók. Az ő esetükben a prevenciós tevékenységnek elsősorban azt kell elérnie, hogy az ilyen típusú magatartások minél későbbi életkorban jelentkezzenek.

Indokolatlan lenne azonban azt állítanunk, hogy a magyarországi prevenciós beavatkozások mindegyikét megfelelő szakmaisággal alakítják ki és valósítják meg – ismerte el Felvinczi, végül hozzátette: sok feladat áll a szakemberek előtt ezen a területen, ezért is érdemes a szakmailag megalapozott evidenciákra, kutatási tapasztalatokra, nem pedig a szórványos, egyedi tapasztalatokra hagyatkozva véleményt formálni a drogprevenció kérdését illetően.