Hidropónika, melegben

A fülledt időjárás a növényeket is megviseli

A nyár – különösen, ha meleg – komoly nehézségeket okozhat a hidroponikus rendszert használók számára. A GHE-t évről évre számtalan vevő keresi meg a napsütötte évszak közeledtével, hogy mit tegyen a forró napok alatt, ha hidroponikusan termeszt. Noha most még csak az áprilisi időjárás bolondozik velünk, Noucetta úgy véli, érdemes megosztani tapasztalatait a nyári felkészülésről.

Rendkívül lényeges kérdésről van szó, hiszen tudjuk, hogy a sikeres hidroponikus művelet a gyökértömeg megfelelő oxigénellátásán múlik, az oxigénellátás és a hőmérséklet pedig szorosan összefügg egymással.
A jó hidroponikus termesztési módszer az oxigénnel telített víz dinamikus keringésén alapul. Azonban minél magasabb a hőmérséklet, annál kevesebb oxigén marad az oldatban, ezért nyáron, amikor a hőmérő 30–40 °C-ot is mutat, okkal aggódhatunk. Magas hőmérséklet, illetve kevés oxigén mellett a gyökerek lassacskán tönkremennek, és kisvártatva kórokozók jelennek meg a növényen. Ezek a körülmények ugyanis isteniek a rovarok és a gombák számára, hogy a legyengült, védekezni alig tudó egyedeken tenyésszenek. Ha nem vigyázunk, vagy nem tudjuk, miként lehetünk óvatosak, elveszíthetjük néhány növényünket.

Természetesen szerelhetünk légkondicionáló berendezést a termesztőhelyiségbe, amivel kitűnően szabályozható a hőmérséklet, ám ne feledjük, hogy ezzel jelentősen növeljük az energiafelhasználást, ami hosszú távon sem a pénztárcánknak, sem a környezetnek nem tesz jót. Célszerű tehát kevésbé költséges alternatívát keresnünk.
A vízhűtők is megfelelnének erre a célra, ráadásul könnyen beszerezhetők a kisállat-kereskedésekben, hiszen alapvetően az akvárium vizének megfelelő hőfokon tartása céljából árulják. Azonban mi magunk is kipróbáltunk néhányat, és nem találtuk hatékonynak őket folyó vízben: a hőmérséklet alig csökkent, mivel keringés közben a víz a környező meleg levegő hatására felmelegedett. Ahhoz, hogy valóban működjön, nagyon nagy teljesítményű modellt kellene beszereznünk, ami azonban szintén rengeteg energiát fogyaszt. Akkor már jobban járunk a drága, de hatékonyabb légkondicionálóval.
Ha könnyű vagy megfizethető módszereket nem is találni a meleg elkerülésére, van néhány hasznos fogás, amit alkalmazhatunk. Először is mérjük fel, hogy növényünk milyen hőmérsékleti határokat képes elviselni, mivel az egyes fajok eltérő környezetet igényelnek. A növények általában a 20 és 25 °C fok közötti hőmérsékletet kedvelik. Ha nyáron beltéri hidropónikát alkalmazunk, nem árt tudni, hogy a legtöbb növény, ugyan kókadtan és erőtlenül, de életben marad melegebb körülmények között is, ezért óvatosan és odafigyelve hagyhatjuk, hogy a szoba hőmérséklete akár 30-32 °C-ra is emelkedjen. Mindeközben természetesen nem feledkezhetünk meg az állandó szellőztetésről. Ha megoldható, a levegőt az épület északi homlokzatáról hozzuk, vagy még ennél is jobb, ha a pincéből vezetjük be. A páratartalmat próbáljuk minél magasabb szinten tartani, a legjobb, ha sikerül 75-80%-osra feltornásznunk. Ilyenkor célszerű az új termesztést fordított fényciklusokkal kezdeni: napközben takarjuk le az összes fényforrást, és világítsunk éjszaka, hogy kihasználhassuk a hűvösebb levegőt.
A pH-szint ellenőrzésének is mindennapossá kell válnia. Próbáljuk meg olyan stabilan tartani, amennyire csak lehet, de azért ne vigyük túlzásba! Még mindig jobb, ha a pH-érték 5,5 és 6,5 között ingadozik, mintha feleslegesen savat adnánk a tápoldathoz. Minden teszt azt igazolja, hogy a növények kiterjedt pH-tartományon belül képesek életben maradni.
Vásárláskor válasszunk oxigénnel bőven ellátott termesztő­rendszert, tudniillik minél magasabb az oxigénszint, annál nagyobb az esély a megfelelő hőmérséklet-oxigén arány megtartására. Használjunk BioFiltert, ami megtisztítja a vizet a kórokozóktól, s közben lehetővé teszi, hogy utólag oxigént adjunk az oldathoz. A lassúbb rendszerek esetén, ha nem akarunk BioFilterre költeni, egy perforált kerámia vagy egy erősebb pumpa segítségével növelhetjük az oxigéntartalmat.

A fentieket betartva már jó eséllyel vészelik át növényeink a meleg évszakot, de figyeljünk oda az alábbiakra is:

• Tartsuk tisztán a növények környezetét, amennyire csak lehet!
• Figyeljünk a gyökerekre! Használjunk szilikátport, hogy elkerüljük a gombafertőzést!
• Ellenőrizzük a kártevőket! Ne hagyjuk a növényen a legkisebb takácsatkát vagy levéltetűt sem! Ha egy növény rosszul néz ki, vizsgáljuk meg a gyökereket, s ha beteg, inkább távolítsuk el.
• Tartsuk az EC-t (elektromos vezetőképességet) alacsonyan, hogy elkerüljük a túl sok só bevitelét: mivel meleg van, a növények sokat izzadnak, sokat isznak, és ezzel elég ásványi sót szívnak fel a tápoldatból.
• A vizet cseréljük olyan gyakran, amennyire csak lehetséges.
• A ciklus végén, ha a termény gyengének tűnik, használjunk erősítőoldatot, s ezzel gondoskodjunk arról, hogy növényeink képességeik legjavát adják, mielőtt elpusztulnának.

A tennivaló soknak tűnhet, és valóban az is. Ám egy odaadó kertésznek ez nagyrészt élvezet, különösen, ha bőséges a termés! Amennyiben megfogadjuk ezeket a tanácsokat, a nyár hamarosan már nem jelent problémát. A hivatásos termesztők, akik termesztőhelyiségeiket egész nyáron működtetik, csodálatos termést érnek el.

Ám amikor a nyár tényleg túl meleg, a legjobb, ha abbahagyjuk a műveletet, és várunk a kellemesebb napokra. Közben elmehetünk szabadságra. Mielőtt azonban útnak indulnánk, használjuk ki a szünetet arra, hogy alaposan megtisztítsuk a termesztőhelyiséget és a rendszereket, hogy minden készen álljon a következő ciklusra.
Ahhoz, hogy ne kelljen túl sok vizet vagy tápanyagot eldobnunk, válasszunk egy napot, amikor a rendszerben a tápoldat szintje nagyon alacsony, és állítsuk le a szivattyút. Ürítsük ki a tartályt. (Az oldatot ne öntsük ki, hanem hígítsuk fel csapvízzel, ellenőrizzük a pH-értékét, és adjuk oda a cserepes növényeinknek, hamarosan nagyszerűen néznek majd ki!) Tegyük félre a termesztőrendszert, és mossuk el minden részét. Tisztítsuk ki az összes szórófejet, csőrendszert, csatlakozót és a szivattyút is. Ha a termesztés során betegség, vagy bármilyen kártevő megfordult a helyiségben, ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy fertőtlenítsünk. Chloroxos vizet vagy pH Downt is használhatunk, ha az oldat nagyon savas. Ha Chloroxot használunk, ne mulasszuk el tiszta vízzel is jól átöblíteni a rendszert.
Válasszuk le a gyökértömeget a szubsztrátumról. Attól függően, hogy milyen szubsztrátumot használunk, lemoshatjuk és újra felhasználhatjuk a következő ciklusban. Az agyaggolyók és a kókuszrost több terményhez, több ciklushoz is használható, újrahasznosítható, vagy kiönthető a földbe, ugyanis könnyebbé és gazdagabbá teszi azt.
Ha kőzetgyapotot használtunk, figyeljünk arra, hogy megfelelő helyet találjunk a hulladéknak. Mivel ez biológiailag nem lebomló anyag, környezeti problémát jelent. Mossuk le a szubsztrátumot, amennyire lehet, és hagyjuk száradni. Az agyaggolyókat, különösen, ha aerohidroponikás módszerrel dolgozunk, és nincs belőlük túl sok, forrázzuk le.
Miután megtisztítottuk a rendszert és az eszközöket, mossuk le a termesztőterületet, és hagyjuk pihenni piszok- és betegségmentesen szeptemberig, amikor visszatérnek a hűvösebb napok. Ha van egy kisebb zárt helyiségünk, ahol könnyen szabályozhatjuk a hőmérsékletet és a páratartalmat, előkészíthetjük a friss hajtásokat, vagy csíráztassunk magokat ez idő alatt.
Bővebb információk az eurohydro.com honlapról, vagy a tech@eurohydro.com email-címen keresztül is beszerezhetők