Hollandia Hasis-Királynője

Egy finom női kéz a kannabizniszben

Mila Jansent nemes egyszerűséggel csak „Hasis Ladynek” vagy a „Hasis Királynőjének” szokták nevezni. A nagyközönség számára Jansen díjnyertes eszközeivel vált ismertté, melyekkel a hasiskészítés örömét az egyszerű szmókerek számára is elérhetővé tette.

Jansen 1944-ben, Liverpoolban született, és 1957 óta él Hollandiában. Tizenkilenc éves korában terhessége miatt szülei kitagadták, így az észak-hollandiai kisvárosból Amszterdamba költözött. Ahogyan azt a spanyol Cañamo magazinnak adott interjúban elmondta, 1964-65 körül kezdett el szívogatni, amikor Amszterdamban csak a hasis volt elérhető, ami többnyire Libanonból, esetenként Törökországból vagy Afganisztánból érkezett. És minthogy Amszterdam kikötőváros, nemritkán a tengerészek is rejtegettek némi árut a hajók fenekén. Néhány évvel később autóstoppal bejárta Indiát és Afganisztánt, ahol akkoriban szintén a hasis volt a legnépszerűbb kenderkészítmény. Azóta is élénken él benne az extrémpotens afgán hasissal való találkozás és a Himalájában élő saddhukkal közös szívás emléke, aminek erejét a misztikus közeg szinte egy LSD-trip szintjére emelte. Jó hippihez méltón első körben Goán telepedett le lányával, majd pár év Hollandia, és az ott kötött házassága után újabb tíz évre Észak-Indiába költöztek, ahol további három gyereke született. A nyugati civilizációtól távol töltött évek alatt Mila hasis iránti vonzalma mit sem változott, ezért 1988-ban, amikor visszatért Hollandiába, meglepődve tapasztalta, hogy az elmúlt tíz évben megnyílt coffeeshopokban nem hasis-, hanem marihuánafüst kavargott. Az a kevés haska pedig, ami fellelhető volt, messze nem érte el az általa megszokott színvonalat. Adta magát az ötlet, hogy legyen ő az, aki saját termesztésű kannabiszból készített első osztályú hasissal látja el Hollandiát.

Pollinator, Ice-o-Lator, Bubbleator

Eleinte a klasszikus szitás módszerrel készített hasist, amit még a Himalájában sajátított el. Egy alkalommal azonban a centrifugát figyelve Mila elgondolkodott a gyors forgatásban rejlő lehetőségekben: vajon hasonló módszerrel több gyanta hullana a virágzatról is? A töprengést már másnap tett követte, férjével beszereztek egy használt centrifugát, aminek dobját szitával bélelték ki, így helyezték bele a gandzsát. Az eredmény igazolta a várakozásokat: a szita felületén a centrifugálás során vastag kristályréteg vált ki. A következő gondolat is adta magát: egy hasonló elven működő gép megalkotása, ami lehetőleg kisebb helyet foglal, és a célra praktikusabban befogható, mint egy meghekkelt centrifuga. Így jelent meg 1994-ben a piacon a centrifuga elvén működő Pollinator, melynek dobjába maximum 150 gramm növény fér. A gép lassú, körkörös mozgással rázza le a levelekről és a virágzatról a gyantakristályokat, melyeket egy külön rekeszben gyűjt össze. A levelek felső részén található mirigyek a forgás következtében leválnak, és a szitán áthaladva a tárolóba kerülnek. Azt a gyakorlott fogyasztóknak talán nem kell magyarázni, hogy a növényen belül a gyantában található a legtöbb kannabinoid, így összegyűjtésével nemcsak a virágzat többi, alacsonyabb THC-tartalmú részének elfüstölése küszöbölhető ki – ami egészségügyi szempontból indokolt lehet –, de a nyert koncentrátum igen erőteljes élményhez is juttatja a fogyasztót. Jansen állítja, hogy a Pollinatorral egy több ezer éve létező tradicionális hasiskészítési technikát sikerült leegyszerűsíteni és közelebb hozni a felhasználókhoz.

A további kísérletek rámutattak, hogy a folyamat fagyott növénnyel még praktikusabb, hiszen a jéggel borított mirigyek a kristályokkal együtt megkeményednek, de öt perc alatt vissza tudják nyerni eredeti állapotukat, vagyis a módszer kitűnően alkalmas a minőség megőrzésére. Ezzel egy időben jelentek meg amerikai próbálkozások a vízbevonással járó hasiskészítésre. A kettő ötvözéséből született meg az Ice-o-Lator 1998-ban, ami nem más, mint egy speciális, duplafenekű, szétszedhető zsák. Ezt kell egy 2-5 kg jégkockát tartalmazó, körülbelül 4 °C-os vízzel teli vödörbe tenni, miután megtöltötték a korábban legalább egy órára megfagyasztott növényi törmelékkel. Egy mixerrel lassan kell forgatni a vizet, így a fagyos mirigyek olvadás közben lehullanak a zsák alsó részébe, miközben a jeget a levelek felszínén tartva fagyott állapotban maradnak a víz felszínén anélkül, hogy a kristályokkal együtt leválnának. Tizenöt perc keverés után a leveleket tartalmazó zsák felső részét ki kell emelni, ezt követően a tasak alsó felét, amibe összegyűlt a gyanta. A víz nagy része kézzel kinyomható belőle, majd a kiszárítás után egy szitán keresztül át lehet szűrni a kristályokat, és íme kész is a porított házi „jéghasis”. Ha a folyamat elsőre túl bonyolultnak tűnik, akkor a hiba nem az Ön készülékében van – Jansen is érezte, hogy bár az így nyert minőség első osztályú, a technikán még lehetne finomítani. Öt évet kellett várni a Bubbleator megjelenésére, ami elődjével azonos elven működik, de a használónak már kevesebbet kell a fagyos vízben kotorásznia. A vödör szerepét itt egy bojlerhez hasonló gépezet veszi át, ebbe kerül a hideg víz a jégkockákkal. Változatlanul egy különálló, kétrészes tasakba kell tenni a növényi részeket, ami ezután mehet a 4 °C körüli vízbe. A behelyezett növény mennyiségének és az ízlésnek megfelelően a gépen 3–8 perc közötti programok közül lehet választani. Hasonlóan az Ice-o-Latorhoz itt is először a felső, leveles zsákot kell eltávolítani, majd a víz leeresztése után ott marad az alsó tasak, benne a mannával, ami immár nem jéghasis, hanem „bubble hash” névre hallgat.

A Lady drogpolitikája

Mila Jansen azonban nemcsak a hasiskészítésben, de a drogpolitikai reformokban is jeleskedik. A latin-amerikai legalizációs törekvések kapcsán előadást tartott Uruguayban a Nemzeti Drogszabályozási Bizottság számára, amiben ismertette a holland coffeeshoprendszer működését, a brit gyógyászati marihuána programot, és beszélt a spanyol kannabiszklubok rendszeréről is. Természetesen kitért arra is, hogy Indiában és Nepálban korábban állami boltokban is lehetett hasist vásárolni, ami ugyan nem volt első osztályú, ám a dílerektől megszokott minőséget hozta, és olcsón is adták. Jansen szerint ez jó minta lehet Uruguay számára, ahol az egyik kitűzött cél, hogy az államilag értékesített marihuána az árversenyben is kerekedjen felül a dílerek által terjesztett fűvel szemben. Mila bízik benne, hogy az uruguayiak kísérlete sikeres lesz, mert azzal egész Latin-Amerikát a legalizáció útjára terelhetik. A holland coffeeshopokat korlátozó fejleményeket ugyanakkor sajnálatosnak tartja. Öröm az ürömben, hogy a regisztrációhoz kötött coffeeshop-látogatás elképzelését végül lefújták, és biztató, hogy Amszterdam főpolgármestere is a hangos ellenzők közé tartozik, bár ismerve a fővárosi fűturizmus vonzerejét és gazdaságélénkítő hatását, ez egyáltalán nem meglepő. Ezzel együtt is Hollandia mintha visszafelé haladna az időben. Jansen egyetért a drogpolitikai reformokért küzdő szervezetekkel abban, hogy a coffeeshopok legális árubeszerzését törvényileg már rég lehetővé kellett volna tenni, hiszen a marihuána nem az égből hullik az üzletekbe, és ezt figyelmen kívül hagyni nem tolerancia, hanem álszentség. Az pedig egyenesen abszurd, hogy ha egy kávézóban, amely a városvezetés és a rendőrség engedélyével üzemel, néhány kilogramm füvet találnak, akkor azonnal bezárathatják, mert a törvény szerint egy coffeeshopban egyidejűleg maximum 500 gramm marihuána lehet. Egy nagyobb forgalmat bonyolító üzletben egy nap száznál több vendég bőven megfordul, akik fejenként 5 grammot vásárolhatnak. Következésképpen ezeknek a kávézóknak kell hogy legyen egy „rejtekhelyük” az extragandzsa tárolására, hacsak nem szeretnék órákkal a záróra előtt hazaküldeni a látogatókat. Bizonyos tekintetben ezért jobbnak is tartja a spanyol szabályozást a hollandnál. Amikor ellátogatott egy barcelonai Cannabis Social Clubba, Mila azt érezte, hogy az sokkal inkább az emberről szól, mint a holland kávézók, ezért bízik benne, hogy az irányzat Hollandiát is el fogja érni. De a legmeglepőbb drogpolitikai fejleményt mégis az USA-ban látja, amely a jelek szerint a drogellenes háború vezetőjéből a világ egyik első, teljes legalizációját fogja megvalósítani.

Ha kíváncsi vagy, hogyan látja Mila a nők szerepét a kannabizniszben és miért gondolja azt, hogy a nők által termesztett marihuána rendszerint jobb minőségű, akkor olvasd el a cikk további részét a CK Magazin 2013/5. októberi számában!