Ideállis állapotok

Miként befolyásolható a víz- és tápszállítás

Utóbbi négy cikkünkben végigkövettük a növényekben az oldott tápanyag útját, megvizsgáltuk a gyökérben lezajló víz- és tápanyagfelvétel, illetve a szállítás mechanizmusát, továbbá foglalkoztunk a növények belső egyensúlyával a sótúladagolás megelőzése érdekében. Ezúttal – némiképp össze is foglalva a korábbiakat – az elmélethez kapcsolódó gyakorlati kérdéseket és teendőket vesszük sorra a termőközeg állagától a hőmérsékleten át az ideális páratartalomig.

A növény közegének egyszerre kell elég tömörnek lennie a támasztó gyökerek megerősítéséhez, és elég lazának ahhoz, hogy a gyökerek áthatoljanak rajta. A termőföld megfelelő szerkezettel bír, melyben a gyökérszőrök szoros érintkezésben vannak a termőközeggel, ezáltal optimális tápanyagfelvétel valósul meg. A kis részecskék hajszálcsöves rendszert alkotnak, így a vízbeszívás automatikusan felfelé irányul. Annak érdekében, hogy a kapilláris felszívóerőt tovább növeljük, óvatosan nyomkodjuk meg a földet ültetéskor. Az angol növény (plant) szó is erről a folyamatról kapta a nevét: Planta latinul eredetileg talpat jelent, és arra utal, hogy a növény talpunk nyomkodásától erősödött meg.

A növény közege mint víztároló

A növény nem tud aktívan vizet felszívni, és nem tud több vizet felszívni, mint a levelekről elpárolgó vízmennyiség. Nem lehet „előre” megöntözni egy növényt. A cserépben lévő közegnek (pl. termőföld vagy kókusz) tudnia kell magában tartani a vizet, tehát víztárolóként is kell működnie. Ez egyrészt a már említett kapilláris erővel valósulhat meg, de ez a hatás előidézhető úgy is, ha víztároló közeget adagolunk, például perlitet. A perlit saját súlyának többszörösét kitevő vízmennyiséget képes felszívni, amit akkor enged ki, amikor a termőföld szárazabb lesz.
A szubsztrátum nedvszívó képességét magasabb szinten tarthatjuk, ha megfelelően öntözzük. Az öntözést követően a közegnek eléggé meg kell száradnia (a közegnek, nem a növénynek!), mielőtt ismét megöntözzük. Ha a közeget folyamatosan nedvesen tartjuk, a gyökerek, szárak és levelek átitatódnak vízzel, és a növénynek egyáltalán nem lesz felszívóereje. Ebben az esetben a trágyában lévő sók eloszlása csak a diffúzión múlik (lásd: A nagy áttörés – Víz- és tápanyagszállítás a növényekben, CK 2009/3. június), ami egy igen lassú folyamat (lásd: Belső egyensúly – növényi praktikák a sótúladagolás megelőzéséhez, CK 2009/4. augusztus). Összehasonlítva a növény felszívó képességét egy tölthető elemmel, néha teljesen le kell merítenie annak érdekében, hogy ismét a maximumra feltölthessük. Eközben természetesen a növénynek nem szabad kiszáradnia, de szintén nem szabad „vizes talppal” hagyni. A hidroponikus rendszerekben az ideális állapotot kis mennyiségű víz és műtrágya napi többszöri adagolásával érhetjük el. Ezáltal időt adunk a növénynek, hogy a leveleken keresztül történő párologtatással maximalizálja a gyökérrendszer nedvszívó erejét az öntözések között.

Gyökérstimulálók (boosterek)

A növény kizárólag a gyökérszőrök körül szívja fel a vizet (lásd: Az oldott tápanyag útja – Vízszállítás és logisztika a növényekben, CK 2008/6. december). A gyökérszőrök mindig a gyökér végénél (gyökércsúcs) helyezkednek el, közvetlenül a növekedési zóna mögött. Ahogy a gyökerek hosszában növekszenek, a gyökérszőrök előretolódnak. Amíg a növény életben van, a gyökerek és a gyökérszőrök folyamatosan nőnek. Ezért a gyökérstimulánsokat nemcsak magoncoknál lehet alkalmazni, hanem a növekedési stádiumban, valamint átültetéskor (vagy a helyszín megváltoztatásakor), hogy támogassuk a gyökerek növekedését. A gyökérstimulálók továbbá extraadag létfontosságú összetevőkkel látják el növényünket, melynek mindig jól jön az extra energiaellátás. Elvégre kivételes teljesítményt várunk (elsősorban beltéri) növényeinktől, melyhez a természetben sokkal több időre van szükségük.

Trágya

A víz passzívan áramlik a gyökereken a hígított sókkal együtt tovább a rendszer mélyébe és a gyökérsejtek környékére (lásd: Belső egyensúly – növényi praktikák a sótúladagolás megelőzéséhez, CK 2009/4. augusztus). Így módunkban áll a trágyázással közvetlenül befolyásolni a tápanyagok eloszlását a gyökérben, ezért megadhatjuk növényeinknek minden növekedési stádiumban (gyökérformálódás, növekedés vagy virágzás) a szükséges tápanyagokat.
Már tudjuk, hogy a gyökérben lévő sók a sejtek külső részéhez kapcsolódnak, és hogy a sejt aktívan kiválasztja, melyek kerülhetnek be, és melyek nem. Ha a trágya csak olyan sókat tartalmaz, amire a növénynek szüksége van, a növény abból bőséges mennyiséget tud felvenni. Ha a trágya sok ballaszt összetevőt is tartalmaz (például klorid, nátrium vagy szulfát a vízkeménység miatt), a növény sok extraenergiát használ fel ahhoz, hogy szétválassza ezen anyagokat. Ez a növekedéstől elvett energia. Nem mellékes, hogy ezek a ballaszt összetevők lefoglalják a gyökérsejteken lévő kapcsolódási pontokat, ezáltal akadályozzák a növény számára szükséges trágyasók felvételét.
Fontos, hogy a trágya végig hígított maradjon míg a gyökerek belsejében van. A nyomelemek hajlamosak hígítatlan vegyületeket formálni például foszfáttal vagy karbonáttal (vízkeménység), melyet így a növény nem tud felvenni. Ezért fontos, hogy a nyomelemek kelátokhoz kapcsolódjanak a trágyában. A kelát a latin Kelae szóból ered, ami a rák ollóira utal. Egy kelát úgy veszi körbe a nyomelemet, mint a rák a zsákmányát. Így a megkötött nyomelemrészecske védett az őt érő hatásoktól. Ekkor a részecskék elektromos töltése, melyet a konduktancia értékkel mérhetünk, is eltűnik. Az összetett (kelált) részecskék nem mutatnak ilyen értéket. A nyomelem-kelát vegyületet gond nélkül felveszi a növény, mert ugyanazt a folyamatot alkalmazza, mint a természetes kelátok esetében.

A közeg pH-értéke

A trágya részecskéi a külső részhez tapadnak, hogy azokat a gyökérsejt beszívja. Az érintkező pontok, amikor nincsenek használatban, egy sav részecskével (H+ = proton) vannak lezárva.
Amikor a trágya részecskéje kapcsolódik, a sav részecske eltávolodik, hogy szabaddá tegye a diffúziós zónát. Abba az irányba mozog, ahol a legkevesebb mennyiségű részecske van jelen (= diffúzió). Ha a külső közegnek alacsony a savtartalma, kifelé folyik a gyökérszőrön át, és elhagyja a növényt, így a növény megszabadul a többlet savtartalomtól. Minél több trágyát szív magába egy növény, annál több savat enged ki magából. Tehát a közeg pH-értéke növekszik, amikor a növény trágyát vesz fel.
Ebből a folyamatból sok mindenre következtethetünk. Ha a közeg már eleve savas, vagy ha nagy mennyiségű pH-érték csökkentő terméket adagolunk a trágyához, nagyon alacsony lehet a pH-érték a növekedési ciklus tetőpontján (sok trágya = sok sav a növénytől). Ha túl savas a gyökér belseje, a növény nem képes megszabadulni a savtöbblettől, és abbahagyja a tápanyagfelvételt.
Ennek tipikus esetei a raktárkészleten lévő növények, melyek hónapokon keresztül vannak egy cserépben, egy időben gyengülnek le, és amelyek palántái rosszul gyökereznek. Ebben az esetben nagy valószínűséggel savtöbblet van a termőföldben, és a növény nem tud egészségesen fejlődni, mert a tápanyagokat, még ha azokból bőséges mennyiség is van, nem képes felszívni. Trágyázás helyet ésszerűbb átöblíteni, vagy lecserélni a termőföldet, és csak gyökér kiegészítőket adagolni, melyek sótartalma szegény egészen addig, míg a növény ismét elkezd intenzíven növekedni.
A közeg enyhén savas pH-értéke (5,8-6,2) ideális a zavartalan tápanyagfelvételhez.

Elektromos konduktivitás érték (EC-érték)

Az elektromos konduktivitás értékkel megállapítjuk a vízben lévő trágya koncentrációját. Magas sókoncentráció a növény közegében = magas EC-érték.
Az EC befolyása a növény állapotára világos: túl sok só stresszt okoz a só szétválasztásával járó extraenergia-felhasználás miatt. Az alacsony elektromos konduktivitás szintén stresszt okoz a tápanyaghiány miatt. A fiatal növények kisebb gyökerekkel rendelkeznek, így kevesebb sót kívánnak, az öregebb növények többet, főleg a virágzás vége felé. Általános megállapításokat nehéz tenni, mert a növény hozzászokhat a magas vagy alacsony értékekhez. Mindemellett 0,5 és 1,8 mS/cm konduktivitás-értékek elfogadhatónak számítanak (de ennél magasabb is lehet virágzás közben).

A környező hőmérséklet

is közvetlenül befolyásolja a gyökérben a vízfelszívást. Sok víz párolog el a levelekről, ha a hőmérséklet magas, ilyenkor a gyökerek felszívóereje nagy. Ha a hőmérséklet meghaladja a kritikus értékeket (30 fok vagy annál magasabb), a fotoszintézis megáll, és a leveleken a pórusok bezárulnak. Ilyenkor a párologtatás és így a vízfelszívás is minimális.
A páratartalom szintén fontos szerepet játszik. Ha a páratartalom alacsony, a víz jól párolog, és a gyökér felszívóereje nagy. Ha a páratartalom magas, a párologtatás nem optimális. Egy igazán szerencsétlen kombináció az alacsony szobahőmérséklet és a magas páratartalom. Ez ösztönzi leginkább a penész kialakulását és a gyökér rothadását.
A legjobb, ha a növényeket a fényperiódus kezdetekor locsoljuk, mert a lámpák hője jól segíti a párologtatást, a növények sok vizet tudnak ilyenkor felszívni. Emellett a termőföldben megmaradó víz párologása is hűsítően hat a „napközbeni” hővel szemben növény.

A talaj hőmérséklete

szintén fontos, mert közvetlenül befolyásolja a gyökérben lezajló folyamatokat (lásd: Az oldott tápanyag útja – Vízszállítás és logisztika a növényekben, CK 2008/6. december, valamint Növényeink etetése – A víz- és tápanyagfelvétel mechanizmusáról. CK 2009/2. április). Ha a talaj túl hideg, vagy ha túl hideg vizet kapott, a víznek magas lesz a viszkozitása. Ez számunkra nem látható, de a gyökérsejtek mikroszkopikus közegében a hideg víz közepes folyékonysággal bír. Minél melegebb a talaj, annál magasabb a vízáramlás mértéke.
Főképp hátrányos, ha a talaj hideg, de a környező hőmérséklet magas (például a lámpák miatt). Ilyenkor sok víz párolog el a levelekről, de a gyökér nem tudja megfelelően felszívni magát, mert a víz a gyökérben úgy áramlik, mint a ragacsos méz. Ennek következtében a levelek elernyednek, ám a talaj vizes marad. Ebben az esetben a növény közegének felmelegítése nem szükségtelen luxus, hanem megmenti a növény életét.
Cikksorozatunk következő részében elhagyjuk a gyökérrendszert, és tovább követjük a víz útját felfelé a növényben.

Megosztom...