Igazi változás Kanadában

Kilenc év után a liberálisok kormányozhatnak

A füvezés tekintetében Kanada a világ élbolyába tartozik, és bár ennek megfelelően a fogyasztást úgy-ahogy tolerálják, a legalizációval még nem sikerült annyit haladniuk, mint déli szomszédjuknak. A jelentős támogatottságnak megfelelően a legális fűpiac az USA-hoz hasonlóan itt is kampánykérdéssé és az elnökjelöltek küzdőterévé vált. A liberálisok győzelmével új időszak következhet.

Bár az elmúlt 10 évben valamivel csökkent a marihuánafogyasztók aránya Kanadában, a 18–24 év közötti korosztálynak még így is több mint a fele próbálta ki, és a teljes, 15 éves kor fölötti társadalomban is 40% körüli a kipróbálás aránya. A számokból sejthető, hogy a lakosság nagyon is érdekelt a kannabisz szabályozásának kérdésében, és a felmérések szerint kiegyenlített az engedélyezés- és a tiltáspárti voksok megoszlása. A Forum Research augusztus végén ismertetett felmérése szerint a lakosság 53%-a támogatná, hogy a marihuána legális legyen, de a mikéntről már megoszlanak az álláspontok. A szavazók 35%-a szerint a kormánynak kellene legalizálnia és megadóztatnia, míg 33% szerint dekriminalizálni kellene a csekély mennyiséget. Csupán 15% gondolja megfelelőnek a jelenlegi szabályozást, 12% tovább emelné az értékesítésért és a fogyasztásért kiszabható büntetéseket. A felmérést végző intézet vezetője emlékeztetett, hogy a többség már az előző választáskor is legálissá tette volna a gandzsát, ám ezt a miniszterelnök azóta sem hallotta meg. Hozzátette, hogy a szavazók tetemes része szerint a fű legnagyobb ártalma az illegalitásában rejlik.

Szakmaiatlan ártalmak

Ennek megfelelően a nyáron már teljes sebességgel dübörgő választási kampányban főszerepet kapott a marihuána szabályozásának kérdése. Justin Trudeau, a liberálisok jelöltje meghallotta a nép hangját, és zászlajára tűzte a legalizációt, amire a Konzervatív Pártnak is lépnie kellett. A miniszterelnöki széket 2006 óta elfoglaló Stephen Harper nyáron még csak azzal érvelt, hogy a népesség többsége egyáltalán nem vágyik fűboltokra, az őszi hajrában azonban csúcsra járatta a kamugyárat. Amikor október elején arról kérdezték Harpert, hogy ugyan miért ellenzi a kannabisz legalizációját, azt válaszolta, hogy számos tudományos bizonyíték áll rendelkezésre a kannabisz hosszú távú káros hatásairól. Hozzátette, hogy az ártalmak miatt már generációk óta igyekeznek a dohányzást visszaszorítani, amiben jelentős sikereket értek el. „A dohány egy nagyon sok ártalmat okozó termék. A marihuána viszont végtelenül rosszabb, aminek használatát nem szeretnénk bátorítani.” Ezzel a megállapítással olyannyira sikerült kiakasztani a hazugságmétert, hogy a megrökönyödött újságírók és szakértők világszerte változatos formában kezdték el érzékeltetni az állítás hamisságának bődületes mértékét. A Vox például szemléletes ábrán mutatja be, hogy amíg a dohányzáshoz évi 37 000 halálozás köthető Kanadában, ami az összes haláleset 17%-a, és az egészségügyi szövődmények 4,4 milliárd dollárjába kerülnek az országnak, addig a marihuána használatából fakadó halálozás egészen pontosan nulla. A magazin az USA példáján keresztül még hatásosabban érzékelteti Harper állításának nonszensz voltát: ott évente 437 000 dohányzásra, 29 000 alkoholivásra, 16 ezer fájdalomcsillapító-használatra, 8300 herointúladagolásra és közel 5000 kokainhasználatra visszavezethető halálozás áll szemben a füvezés nullájával. Persze a halálozás csak az egyik rizikófaktor, még hosszan lehetne sorolni, hogy a dohányzás mennyi egészségügyi szövődménnyel járhat a nem teljesen ártalmatlan, de relatíve biztonságosnak mondható kannabisszal szemben. És akkor még nem is szóltunk a marihuána azon gyógyhatásairól, amiknek köszönhetően a betegek letehetik a durva mellékhatásokat okozó gyógyszereket, és helyettük a jóval biztonságosabb kannabisz használatához fordulhatnak. Nem véletlenül nem hallottunk még gyógyászati dohányról, hiszen a cigarettának nincsenek hasonló kedvező hatásai.

Egyenjogú droghasználók

A füvezés elterjedtsége mellett Kanada az ártalomcsökkentő szolgáltatások, azon belül is a felügyelt drogfogyasztói szobák (a köznyelvben belövőszobák) üzemeltetésének is az egyik úttörője, amit az utóbbi időben a Harper-kormány forrásmegvonással és bezárásokkal fenyegetett. Ezek az intézmények nagyban hozzájárulnak a fertőzésveszély csökkenéséhez és a problémás droghasználók megsegítéséhez, rehabilitálásához, így Harper megnyilvánulása szakmai körökben és a szociálisan érzékenyebbek között komoly felhördülést váltott ki. Trudeau márciusban még jelöltként a Vancouveri Egyetemen tartott beszédében világossá tette, hogy segíteni fogja a drogfogyasztói szobák működését. A súlyos függők megsegítése kevesebb embert érint, és kevésbé népszerű elköteleződés, mint a kannabisz legalizációja melletti kiállás, de körvonalazza a liberálisok megközelítését az alapvető emberi értékekhez, amelyben a droghasználó lehet egy átlagos polgár, aki a sör helyett a füvet favorizálja, vagy egy problémás hátterű, segítségre szoruló függő, semmi esetre sem bűnöző, hanem a társadalom teljes jogú tagja. A liberális, szociálisan érzékeny megközelítés pár hónappal ezelőtt még csak a harmadik legesélyesebb jelöltként tüntette fel Trudeaut a konzervatív és a demokrata jelöltek mögött, de az októberi választáson meggyőző 40%-kal futott be elsőként, a 32%-ot szerző Harper és a 20%-ot elérő demokrata Tom Mulcair előtt. Biztosak lehetünk benne, hogy a preferenciák átrendeződésében jelentős szerepet játszottak a kampány végi viták és nyilatkozatok a legalizációról, így Trudeau nem jegelheti sokáig a témát, hanem el kell kezdenie dolgozni ígéretei valóra váltásán. A liberálisok kampánya az „Igazi Változás” szlogent viselte, és most, kilenc év konzervatív kormányzás után minden adottá vált ahhoz, hogy a politika és vele együtt a társadalom valóban elinduljon a gyökeres változások útján.