IKSZ-akták

Az igazság ideát van

„Uborkaszezon” – legyintettek a legtöbben az Ifjú Kereszténydemokraták Szövetségének (IKSZ) akciójára, akik a legfőbb ügyésznél rágalmazták meg  lapunkat, hogy azt hallják: „A CK törvényellenes.” Az kevésbé furcsa, hogy a jogász Rétvári nincs tisztában a hatályos jogszabályokkal, sokkal meglepőbb, hogy a keresztény értékeket sutba vágva hazugságokat terjeszt rólunk.

„Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” – így a nyolcadik parancsolat a tízből. Persze, tudjuk, hogy nagyon övön aluli a Tízparancsolat betartásának számonkérése a kereszténydemokratákon, de kénytelenek vagyunk emlékeztetni a hitükből politikát formálókat vallásuk alaptételeire, mikor a hazugságaikat kövekként dobálják felénk. Most kivételesen mi sem kenyérrel dobunk vissza, de a rágalmazásban sem kívánunk rész venni.
Rétvári és cimborája – a South Park szmókereként elhíresült Törcsi – július 17-én sajtót tájékoztatott a Legfőbb Ügyészség előtt, hogy a média is megtudja, milyen ördögi dolgokat is tartalmaz a lapunk. A nagy nyilvánosság előtt sajnos többször is csorba esett a keresztény ifjak becsületén és igazmondásán.
Legsúlyosabb vádként ugyanis Rétvári azt állította, a lap „nyíltan vállalja, hogy a kábítószerek egy részét legalizálni kell”. Látszik, hogy nem mélyedt bele a kezében szorongatott újságba (öröm volt ezt a képet látni a Magyar Hírlap honlapján!), mert az álláspontunk ennél árnyaltabb. A fogyasztás dekriminalizációja és a saját felhasználásra történő termesztés jogszabályi hátterének megteremtésével maradéktalanul egyetértünk – hiszen így elkerülhető az érintkezés a feketepiaccal, és a fogyasztóknak nem kell bűnszervezeteket támogatniuk –, de nem vagyunk arról meggyőződve, hogy a legális marihuánapiacnak már eljött az ideje. Éppen ezért nem is állítottunk ilyet sem az újságban, sem egyéb fórumon, bár, ahogyan erről rövidesen a nyilvánosság is megbizonyosodhatott, a szólásszabadság lehetőséget adna erre.
Pár nappal az ominózus sajtótájékoztató után a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közzétette az esettel kapcsolatos álláspontját, amiben leírja, hogy „Magyarországon a hatályos törvények semmilyen módon nem tiltják, hogy egy újság vagy például egy internetes oldal a kendertermesztéssel kapcsolatban, általánosságban tanácsokat adjon vagy ismereteket terjesszen. 2003 tavaszáig valóban volt hatályban egy olyan Btk.-paragrafus, amely nevesítetten büntette a kábítószer-termesztéshez vagy drog-előállításhoz szükséges technikai vagy tudományos ismeretek átadását, azonban a Btk.-nak ezt a – szinte soha nem használt – szakaszát a jogalkotó már több mint hat évvel ezelőtt hatályon kívül helyezte.” A szabad termesztést támogató álláspont hangoztatásával kapcsolatos jogi verdikt pedig a következőképpen szól: „A szólás szabadsága az e vélemények terjesztőit ugyanúgy megilleti, mint a drogügyben gyakran tudatlanságból fakadó tévhiteket terjesztő, vagy tudatosan csúsztató politikai pártok, vagy azok ifjúsági szervezeteinek prominenseit.” Ahogyan mi sem szaladunk az ügyészségre, ha az IKSZ a drogokkal kapcsolatos, tévképzetekben gazdag gondolatait hangoztatja, úgy tőlük is elvárnánk, hogy szabadon kifejthessük a véleményünket a témáról, és szaktekintélyeket faggassunk a szabályozás vagy éppen a prevenció kérdéséről.

A kereszténydeformaták ennél persze tovább is mennek, és úgy ítélik, hogy a tavalyi heroin-túladagolások csak fokozzák a felelősségünket. Miért is? Azért, mert minden számunkban foglalkozunk a drogprevenció és az ártalomcsökkentés témájával, illetve a drogszakma neves képviselőivel készítünk interjúkat? Vagy amiatt, hogy a szélsőséges fogyasztási szokások helyett a tudatosságra és az egészséges életmódra biztatjuk az olvasókat? (Bármilyen furcsa, a drogfogyasztás gyakran határozott egészségtudattal párosul.) Esetleg azért, mert aki saját magának termeszt, az nem találkozik a dílerrel, aki keményebb drogokkal is kínálja?
Ideje lenne megtanulnia az IKSZ preventorainak is, hogy a kapudrogelmélet a drogfogyasztás komplexitásának vállalhatatlan leegyszerűsítése és félreértése, amit a szakma már régesrég meghaladottnak tekint. Nemcsak azért, mert közismert, hogy míg százezrek szívnak rendszeresen füvet, addig a heroint használók száma ennek töredéke, hanem mert ez a megközelítés sok mindent nélkülöz a képletből. Például a szociokulturális hátteret. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények között nő fel a fiatal, milyen társadalmi helyzetű és végzettségű szülők milyen értékek mentén nevelték. A fogyasztás motivációja is kulcsfontosságú. Nem véletlen, hogy a főváros szegényebb kerületeiben elterjedtebb az intravénás fogyasztás, de a jelenséget a kapudrogelmélet aligha magyarázza meg. És lássuk be, a drogszabályozás szigorítása, vagy éppen egy kenderkultúrával foglalkozó lap betiltása sem javítana sokat ezen a helyzeten.
De hogy ne csak a saját igazunkat hajtogassuk, kikértük egy szakmai szervezet, a szenvedélybetegségekkel és azok áldozataival foglalkozó Kék Pont Alapítvány véleményét is lapunkról, akik megerősítettek meggyőződésünkben. Idézünk az állásfoglalásukból: „Szakmai meggyőződésünk, hogy egy, a fiatalok körében, az illegalitása ellenére is bizonyítottan igen népszerű tudatmódosító szer fogyasztásával kapcsolatos nyílt és őszinte társadalmi diskurzus csak az érintett fogyasztók véleményének megismerésén és a fogyasztás demisztifikálásán keresztül alakulhat ki, amelyben a Cannabis Kultusz c. újság is hasznos színtér lehet.”
Bár a túl sok vád azt a gyanút kelti, hogy önmagában egyik sem túl erős, Rétváriék biztos, ami biztos, előhúzták a morális felelősség kártyát is, mondván, „a mai súlyos gazdasági és társadalmi krízis közepette, amikor a magyar fiatalok a kilátástalanságtól vezérelve hagyják el az országot, egyátalán nem arra van szükségük, hogy kábítószerfogyasztási tanácsokat adjanak nekik ingyenesen, sokkal inkább stabil jövőképet kellene mutatni számukra”.
Aha, most már az időzítéssel van a baj! Bár az első lapszámot a gazdasági válság kialakulása előtti hónapban adtuk ki, a világpiaci folyamatokat és a társadalmi krízist látva a fejünkhöz kellett volna kapnunk, és céljainkat átértékelve más elfoglaltság után illett volna néznünk. Például elkezdhettünk volna stabil jövőképet festeni a fiataloknak, elvégre ez alapvetően a kulturális folyóiratok és nem a szülők, a közoktatás és a politikusok feladata. Rétvári sajnos még mindig azt gondolja, hogy aki a kábítószerek témakörében merészel publikálni, és nem a tiltás mellett érvel, annak börtönben a helye. Vajon elgondolkodtak-e már saját morális felelősségükön? Feltűnt nekik, hogy egy olyan drogpolitikát támogatnak, amely nem járul hozzá, hogy kevesebben próbálják ki a különböző drogokat, sem ahhoz, hogy az első használat előtt tisztában legyenek a várható következményekkel, de ahhoz sem, hogy a problémás drogfogyasztók megfelelő kezelésbe kerüljenek? A keresztény felebaráti szeretet mondatja velük, hogy az amúgy törvénytisztelő, de alkalmanként marihuánával kikapcsolódó állampolgárokat büntetőjogi szankciókkal fenyegessék? Még mindig az ördöggel cimborálásnál tartunk?
Őszintén reméljük, hogy egyszer az IKSZ is túllép mások rágalmazásán meg a fű=heroin mantrán, és a nyilvánosság előtt is hajlandó lesz megválaszolni a fenti kérdéseket, és ha képes rá, meggyőzően érvel a tiltáson alapuló drogpolitika hatékonysága mellett. Addig viszont hadd ne kezeljük egyenrangú vitapartnerként azokat az ifjakat, akik a szerkesztőségünket megkerülve rögtön a Legfőbb Ügyészséghez fordultak. Pedig két pont között a legrövidebb út az egyenes.