Illegális túlélők

Interjú Lumír Hanuš professzorral

Miközben a kannabisz Európában Csipkerózsika-álmát aludta, egy csehszlovák kisváros kórházában kannabiszkrémmel gyógyították a betegeket. Innen indult Lumír Hanuš pályafutása is az 1970-es években, aki mára a terület egyik legismertebb kutatójává vált. A kezdetekről, az izraeli gyógyászati programról és a kannabisz modern gyógyászatban betöltött szerepéről kérdeztük a budapesti konferencián.

CK Magazin: Ma Csehország mutatja az utat a gyógyászati kannabisz programok terén Európában. Látszott ennek az előszele a 70-es évek Csehszlovákiájában, amikor elkezdett a kenderrel foglalkozni?

Lumír Hanuš: Olomouc városában a Palacký Egyetemen Zdenek Krejcí professzor már az 1950-es évektől kutatta a növények antibakteriális tulajdonságait, és a kannabiszt találta a leghatékonyabbnak. Ezért Csehszlovákiában folyamatosan használták a kannabiszpreparátumokat a kórházakban, leginkább krém formájában. Magam húsz évet dolgoztam a Palacký Egyetemen 1970 és 1990 között, és kannabiszextraktumot állítottam elő, ami a krém alapanyagául szolgált. Bár kifejezetten potens fajtákkal is dolgoztam, az ültetvényt még csak kerítéssel se vettük körbe, de egy levél nem sok, annyi sem tűnt el soha. Később derült csak ki, hogy az antibakteriális hatásért a kannabidiol (CBD) a felelős, amit elsőként az a dr. Raphael Mechoulam izolált, aki 1990-ben hívott meg az izraeli Héber Egyetemre, ahol máig is dolgozom. Izgalmas, hogy miközben a CBDA-t (kannabidiolsav) 1955-ben fedezték fel, a Palacký Egyetemen már 1954-ben konferenciát tartottak a kannabiszról mint gyógyszerről. De ennél korábbra is visszamehetünk, több száz és több ezer éves feljegyzéseket lehet találni a kannabisz gyógyászati alkalmazásáról, amit manapság újra felfedezünk.

CK: Melyek ma a fő orvosi alkalmazási területei a kannabisznak?

LH: Ha Izraelt nézzük, akkor korábban leginkább a rákos betegségek kiegészítő kezeléséhez használták, ma viszont már a leggyakoribb alkalmazási területe a fájdalomcsillapítás. Szintén fontos a kannabisz szerepe az olyan pszichiátriai és neurológiai rendellenességek kezelésében, mint például a poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD), amelyet súlyos trauma, például háborús emlék, autóbaleset vagy erőszak elszenvedése vált ki. A kannabisz segít elfeledtetni a berögzült, visszatérő emlékeket.

CK: Hogyan sikerült újabb területeket bevonni a gyógyászati alkalmazásba?

LH: Izraelben eleinte egy orvos írhatott fel kannabiszt. Ez később kibővült 10 onkológussal, és a közeljövőben, bizonyos tünetek esetén már a háziorvos is felírhatja maximum 30 grammig. Az Egészségügyi Minisztériumtól kapott engedéllyel ki lehet választani a megfelelő termesztőt, aki a páciens számára ideális fajtákat állít elő. Jelenleg nyolc termesztővállalat dolgozik az országban, akik egyenként 1-2 tonna kannabiszvirágzatot állítanak elő, ami jelenleg úgy 20 ezer beteg igényeit elégíti ki. Ez hatalmas szám, összehasonlítva Csehországgal, ahol az előállítás most évi 40 kg. A cseh példával ellentétben Izraelben olcsóbb is a kannabisz a betegek számára, hiszen csak az ár 10%-át kell állniuk, ami a termesztés költségeit fedezi.

CK: Ezek szerint az izraeli páciensek nincsenek rászorulva az otthoni termesztésre.

LH: Én magam nem támogatom az otthoni termesztést a betegek esetében. Egyrészt a legtöbben nem értenek ahhoz, hogy jó minőségű, adalékanyagoktól mentes virágzatot állítsanak elő, elemzést pedig a magas költségek miatt nem tudnak végeztetni. Sokkal jobb, ha olyan kannabiszt írnak fel nekik, aminek pontosan ismert az összetétele. Onnantól, hogy a páciens megtalálja a számára megfelelő fajtát, már tudni fogja, hogy a jövőben mit használjon. Ha otthon termeszti, változó eredményt kaphat, ami egyszer hatékony a tüneteire, másszor pedig nem.

CK: Az Európában már több helyen elérhető kannabiszkészítmények – például a Sativex – ki tudják váltani a természetes növényt?

LH: A Sativex egy drága gyógyszer. A természetes megfelelőjét sokkal olcsóbban elő tudjuk állítani. Léteznek 50:50 arányban THC-t és CBD-t tartalmazó fajták, melyek ki tudják váltani a Sativexet. De még a holland Bedrocan-cég hat fajtája sem fedi le a teljes palettát. Izraelben több tonna kannabiszt állítanak elő évente, több mint 200 fajtát, ami messze túlszárnyalja a Bedrocant.

CK: Önt elsősorban a belső kannabinoidokról tett felfedezéséről ismerik, amelyek érthetőbbé teszik a kannabisz gyógyászati hatásait. Mégis, az újabb kannabinoidok és előnyös tulajdonságaik felfedezése megkérdőjelezi, hogy megfelelően értjük-e már a kannabisz működési mechanizmusát. Valóban minden jótékony hatást a THC és a CBD számlájára írhatunk?

LH: A THC és a CBD nem magyaráz meg minden gyógyulást. Ha van két fajtád azonos THC:CBD aránnyal, lehet, hogy az egyik javít az állapotodon, a másik pedig nem. Ez arra enged következtetni, hogy szinergia áll fenn a többi összetevővel. Lehetséges, hogy nem is csak a kannabinoidoknak, de a terpének-nek, a flavonoidoknak vagy a további összetevőknek is szerepük van a gyógyító hatásban. Nem csak a kannabiszra irányuló kutatásokban, de a genetikában is fejlődnünk kell még. Sokszor genetikai okokra vezethető vissza, hogy egy családban korábban halnak. És akkor a betegségek, például a rák komplexitásáról még nem is beszéltünk. Tíz év múlva talán már rendelkezésre fognak állni a betegek részletes anamnéziséhez megfeleltetett személyes terápiák, a hozzájuk párosított kannabiszfajtákkal.

CK: Mondhatjuk, hogy Izraelben és Európa egyes részein kezd megszűnni a kannabisz tabu jellege?

LH: Az illegalitás még mindig komoly problémákat okoz. A világban járva találkoztam olyan kannabiszfajtákkal, amiket érdemesnek tartottam volna vizsgálat alá venni, de ha beviszem őket Izraelbe, akkor 20 év börtönt kockáztatok. Ha a 20 ezer regisztrált beteg körén kívül használnék kannabiszt, ugyanezt kockáztatnám. Ha 18 év alattinak adnék kannabiszt, akár 25 évet is kaphatnék. Nemrég még egy bong birtoklásáért is ki lehetett szabni 5 év börtönt. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az orvosok inkább nem is akarnak hallani a kannabiszról, mert összekapcsolódott bennük az illegalitással és a börtönnel. A betegek oldalán is megfigyelhető ugyanez: inkább bíznak a hagyományos gyógyszerekben, a maguk mellékhatásaival. Paradox az a helyzet, amikor az orvos inkább felírja a közismerten súlyos mellékhatásokkal járó morfinokat, a biztonságosság kevéért!?

CK: Macedóniából érkezett a budapesti konferenciára, ahol májusban engedélyezték a gyógyászati célú alkalmazást. Önt többször is meghívták az engedélyeztetést megelőző szemináriumokra. Tudna mesélni a döntés hátteréről?

LH: Macedóniában két éve szervezték az első gyógyászati kannabisz szemináriumot, egy kétmilliós országhoz képest meglepően nagy érdeklődés kíséretében. Ötszázan vettek rajta részt, és további háromszázan nem fértek be a terembe. Idén, május végén a harmadik szeminárium előtt pár héttel már engedélyezték is a kannabiszt extraktum formájában, amire ráadásul THC-határértéket sem szabtak ki. Remélem, hogy Magyarországon is ilyen gyors lesz a folyamat.

CK: Mit üzen a magyar orvosoknak és pácienseknek?

LH: Az orvosoknak azt üzenem, hogy ne ijedjenek meg a kannabisz szó hallatán, és bátran konzultáljanak olyan specialistákkal, akiknek van ismeretük és tapasztalatuk ezen a területen, és sikeres terápiákat tudhatnak a hátuk mögött. Tudni kell, hogy a kannabisz nem csodaszer, nem gyógyít meg minden betegséget, de a legritkább esetben ártalmas a betegek számára. A palliatív terápiában 90%-ban segít. A betegeknek pedig azt üzenem, amit egy szemináriumon hallottam a szlovén gyógyszerészeti szerv vezetőjétől: „Amíg a kannabisz nem legális, minden páciens eldöntheti, hogy legálisan meghal, vagy illegálisan éli túl a betegséget.”