Izraeli tapasztalat

„Én építettem fel az izraeli orvosi kannabisz programot”

A mára mintaként emlegetett izraeli gyógyászati kannabisz program rögös utat járt be. A kannabisz orvosi alkalmazása Dr. Yehuda Baruch irányítása alatt vált elfogadott gyógymóddá. A pszichiáterrel a program fejlődéséről, működéséről és jövőbeli kihívásairól a prágai CannaFesten beszélgettünk.

CK Magazin: Mikor és hogyan került kapcsolatba az orvosi kannabisszal?

Dr. Yehuda Baruch: 2002 körül az Izraeli Egészségügyi Minisztérium Orvosi Osztályának elnöke lettem. Ugyanekkor választották Dr. Boaz Levet főigazgatóvá, aki 1992-től az orvosi kannabisz programot irányította. Ő ajánlotta fel, hogy vegyem át a feladatait. Ez volt az én belépési pontom. Eleinte nem voltam annyira lelkes. Korábban a függőségellenes közösséget vezettem, és úgy véltem, hogy csak néhány emberről van szó, akik legálisan szeretnének betépni.

CK: Tehát önben is élt az ismert előítélet. Mitől változott ez meg?

YB: Körülbelül egy évvel a munkába állásomat követően felkeresett egy rákbeteg, hogy köszönetet mondjon. Tudta, hogy az utolsó napjaiban van, és egy héttel később valóban meghalt. Azért hívott, hogy megköszönje, hogy lehetőséget kapott a kannabiszterápiára, ami lehetővé tette számára, hogy méltósággal és fájdalmak nélkül tudjon elbúcsúzni a családjától és a barátaitól. Még mindig könnyet csal a szemembe, amikor beszélek róla. Ő világította meg számomra, hogy sokkal több rejlik a kannabiszban, mint amit akkoriban feltételeztem.

CK: Hogyan kezdődött a gyógyászati kannabisz program Izraelben?

YB: Az első gyógyászati kannabisz engedélyt 1992-ben adták ki egy bírósági ítéletet követően, a poszt 2002-es átvételéig 64 további engedélyt adtak ki. 2002-ben léptem hivatalba, és 2012-ben befejeztem a munkát. 2012-ben körülbelül 12 000 aktív betegünk volt, akiknek egy része sajnos elhunyt, de tíz év alatt összesen 20 000 engedély volt kiadva.

 

CK: Mi volt a szerepe az orvosi kannabisz programban? Hogyan látja a program sikerét?

YB: Tíz éven keresztül én voltam az, aki előkészítette és megvalósította a programot. Bevezettem olyan fejlesztéseket is, amelyek a jövőben remélhetőleg meg fognak valósulni. Ha újból felépíthetném a rendszert, pár dolgot másképp csinálnék, mert elkövettem néhány hibát, ami elkerülhető lett volna. Eleinte engedélyeztük a betegeknek, hogy a maguk számára termesszenek. Úgy gondoltuk, ezzel megóvhatjuk őket a feketepiactól, ahol sosem tudhatod, mit kapsz, és természetesen nincs minőség-ellenőrzés. A rákbetegek azonban nem voltak elégedettek, és azt kérdezték: „Komolyan gondolod, hogy a rákos diagnózisomat megkapva most még kertészkedni is fogok? A kemoterápiám holnap kezdődik, tehát már holnap szükségem van a kannabiszra, nem csak három hónap múlva.” Ezután engedélyeztük a kevésbé súlyos betegeknek, hogy még további öt páciens számára termesszenek. Valójában az egyik első beteget, aki engedélyt kapott termesztésre, láttam is itt a vásáron. Később ajánlotta fel valaki, hogy ingyenesen termeszt a betegek számára – ebből lett a Tikun Olam (a velük készült interjúnkat a CK Magazin 2015/1. számában olvashatod). Ez volt az első engedély, amelyet egy társaságnak adtam. Maga a kérelem magánszemélytől jött, aki csak később alapította meg a céget. Ez 2005 és 2007 között zajlott. 2007 és 2010 között három további engedélyt adtam cégeknek, hogy ingyenesen állítsanak elő kannabiszt betegek számára. A kezdetektől fogva világos volt, hogy valamikor el kell kezdeni a költségek egy részét a betegektől beszerezni. Száz beteg számára működhet ez a rendszer, de ezer beteg számára már nem. 2010-ben döntöttünk úgy, hogy a betegek fizethetnek a kannabiszért. Minthogy Izraelben törvény tiltja a kannabisz és minden más kábítószer értékesítését, úgy döntöttünk, hogy nem a kannabiszt, hanem a szolgáltatást adjuk el. Ezért van egy fix havi díj, amely nem függ attól, hogy mennyi kannabiszt kap a beteg ténylegesen.

CK: Volt bármilyen nehézsége a kormánnyal a program fejlesztésében?

YB: Én voltam a kormány. [nevet]

CK: Tehát nem kellett senkit meggyőznie?

YB: Időről időre meg kell magyaráznom a belügyminisztériumnak, hogy mit miért teszek, de el kell ismernem, hogy a rendőrség nagyon segítőkész volt. Nekem is akadt néhány problémám. A parlamenti képviselők azzal vádoltak, hogy kábítószer-kereskedő vagyok, és azt akarom elérni, hogy egész Izrael betépjen. Eközben a másik oldalon azért kritizáltak, hogy nem jut hozzá elég beteg a kannabiszhoz. Úgy éreztem magam, mint akinek mindkét gyereke azt mondja, hogy nem vagy fair.

CK: Milyen tapasztalatokat szereztek az első engedélyek kiadása után?

YB: Őszintén szólva az első termesztési engedélyek egyike visszafelé sült el. A termesztőt kereskedésen kapták, ez pedig vagy két évre megrekesztette a projektet. És persze muníciót adott mindazoknak, akik ellenezték a programunkat. De mindig így van, amikor valami újat vezet be az ember. Ma már úgy szabályoznám, hogy minden termesztő a teljes terményt a kormánynak adja, hogy az ossza ki a betegek számára.

 

CK: Orvosként részt vett olyan tudományos kutatásokban, melyek a kannabisz hatékonyságát vizsgálták a különböző pszichiátriai betegségek esetén?

YB: Igen, készítettem egy tanulmányt a kannabisz PTSD-re (poszttrau-más stressz zavar) gyakorolt hatásáról, amit végül nem tettek közzé, mert nem kettősvak vizsgálatban készült. Egy másik kutatásom a fibromyalgiára terjedt ki, amely sajnos soha nem fejeződött be, és megkérdőjelezhető körülmények között tűnt el. És szintén több vizsgálat kivitelezésében segítettem, többek között neurológia, epilepszia vagy a sclerosis multiplex kezelésében, illetve a rák pallia-tív terápiájában, valamint a kezdetektől együttműködtem Dr. Naftalival a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás kezelésének kutatásában.

CK: Hogyan befolyásolta a gyógyászati célú használat engedélyezése a kutatásokat?

YB: Először is, ha egy ilyen kutatásba kezdünk, legális forrást kell találnunk a kannabisz beszerzésére. Az első engedélyek kiadása előtt a kutatáshoz a rendőrség által lefoglalt, feketepiaci kannabiszt lehetett használni. És mint már korábban említettem, ilyenkor sosem lehet biztos abban az ember, hogy milyen minőségű termékkel van dolga. Azt hiszem, 2009-ben történt több ólommérgezéses eset Münchenben, amiről idővel kiderült, hogy mind ugyanahhoz a kannabiszkereskedőhöz köthető, aki láthatóan nem tudta, hogy a termesztéshez használt ólom mérgező. Tehát sohasem lehetünk biztosak abban, hogy mit kapunk a feketepiacról.

CK: Jelenleg milyen lépéseket kell tennie a betegnek ahhoz, hogy kannabiszhoz jusson Izraelben?

YB: Először is látnia kell egy olyan orvosnak, aki szakember a területen. Ő írhatja meg az ajánlásokat az IMCA (Israel Medical Cannabis Agency – Izraeli Gyógyászati Kannabisz Ügynökség) számára. Ha az ajánlást elfogadják, akkor kiadják az engedélyt, először rendszerint hat hónapra. Ha sikerül kialakítani a megfelelő adagolást, akkor az engedély egy évig lesz érvényes. Az engedély tartalmazza, hogy melyik államokban, melyik cégektől szerezhető be a kannabisz, valamint az orvos által ajánlott havi mennyiséget.

CK: Mennyi ideig tart a jóváhagyási folyamat?

YB: Körülbelül három-négy hét.

CK: Az orvosok mennyire vannak felkészülve a kannabisz felírására? Hogyan szereztek ismereteket a területről?

YB: Eleinte keveset tudtak erről a kezelési formáról, ezért kórházról kórházra jártam, hogy előadásokon keresztül készítsem fel őket. Ez az esetemben természetesen neurológiai ismeretek terjesztését jelentette elsősorban, más témákhoz szakértőket hívtam magammal. Elmondhatom, hogy minden nagyobb izraeli kórházban megfordultam továbbképzési céllal. Később a helyettesem is csatlakozott a tájékoztató előadásokhoz, illetve Dr. Raphael Mechoulam, a THC azonosítója, és Dr. Lumír Hanuš, az endokannabinoid rendszer felfedezője is sokat tett a terápiák elfogadtatásáért. Eleinte még azt kellett elmagyaráznom az orvosoknak, hogy miért fontos felírniuk a kannabiszt. Tíz évvel később már arról kellett beszélnem, hogy miért nem szabad minden esetben felírni.

CK: Milyen formákban áll rendelkezésre a gyógyászati kannabisz?

YB: Kannabiszból kilenc alapvető típus áll rendelkezésre. Az alapfajok a Sativa, az Indica és hibridek, amelyek elérhetők magas THC: alacsony CBD, magas CBD: alacsony THC és kiegyensúlyozott THC: CBD arányú típusokban. Mind a kilenc formának jelen kell lennie a gyógyszertárakban. A termesztőktől beszerzett kannabiszt ezek szerint csoportosítjuk, és elemzéseket végzünk a belőlük vett mintákból. Ez segít abban, hogy pontos képünk legyen arról, mit adunk a betegeknek. Egy gyógyszertár csak egy termesztőtől szerezheti be a kannabiszt, így a beteg a gyógyszertárat kiválasztva stabil minőségre számíthat, használjon akár virágzatot, akár olajat. Ez egy klinikai megközelítés, amiben az adott fajták elvesznek. Ezért az, hogy a THC-n és a CBD-n kívüli összetevők milyen szerepet játszanak a kezelésben, még további kutatások tárgyát képezi.

CK: Tehát a terpének nem tartoznak a kezelések szempontjából lényeges összetevők közé?

YB: Jelenleg nem. Még mindig nem tudjuk, hogy az egyes terpének hogyan működnek. Beszélünk a kannabisz-összetevők együttes hatásáról, amibe beleértjük a terpéneket, de nem tudunk eleget róluk. Ha tudni fogjuk, hogy melyik terpént mire lehet használni, a kezeléseket az új ismeretekhez tudjuk majd igazítani, de ehhez tudományos alapra van szükségünk.

CK: Végül ejtene néhány szót az ön által irányított OWC (One World Cannabis) vállalat tevékenységéről és terveiről?

YB: Az OWC egy kis vállalat, amely a kannabisz orvosi hatásait vizsgálja. Kezeléseket fejlesztettünk ki a myeloma multiplex, a pikkelysömör, a fibromyalgia, a PTSD és a migrén esetére egy egyedi alkalmazási formákban. Kifejlesztettünk két alkalmazási módot, egy szublingvális tablettát és egy kenőcsöt helyi alkalmazáshoz. A kenőcs esetében a kutatás közepén vagyunk. Az oldható tablettákra várhatóan januárban kapjuk meg a jóváhagyást, ezután következhet a kutatás.

 
Megosztom...