Jah Rastafari - "A fű kapocs köztem és Jah között"

Az augusztus reggaeszakértőinknek elég sűrűre sikerült. Átszelték Európát, hogy ott legyenek a Rototom Sunsplashen, de még előtte augusztus elsején hivatalosak voltunk „Real Herbalist” budapesti koncertjére. A név mögött „rejtőző” Chezidek Ausztriából ruccant át, hogy fellépjen az Akváriumban. Az interjút végül Sebő otthonában, egy dunántúli kisvárosban vettük fel, ami arról is nevezetes, hogy a 60-as években Haile Selassie innen válogatta ménesének ékköveit.

Cannabis Kultusz: Üdv Magyarországon. Nem jártál még itt, ezért indokolt a kérdés, milyenek a benyomásaid a közép-európai koncertek után?

Chezidek: Rastafari. Nagyon jó a hangulat itt, és Bécs, illetve Budapest nagyszerű városok. Azt azért hozzá kell tennem, meglepődtem, amikor láttam, mennyien jöttek el a budapesti bulira. Főleg, hogy ez volt az első alkalom, hogy itt játszottam. Ezúton is köszönöm.

CK: Melyik fellépést érezted jobbnak?

Chezidek: Nekem a pesti show jobban bejött, igazából a vibe az Akváriumban jobban átjött. Persze a bécsi buli is rendben volt.

CK: Ezeken a bulikon soundsystemek kísérnek, Pesten épp vendéglátónk, Sebő az Afro-soul Sounddal tolta az alapokat. Neked, aki általában élő zenekarral lépsz színpadra, mennyiben más ez a klasszikus jamaicai felállás?

Chezidek: A soundsystemes bulik kevesebb lehetőséget adnak az énekesnek. Nem olyan, mint amikor egy egész zenekar áll mögötted. Visszaadja ugyan a hangulatot, de összehasonlíthatatlan a zenekari bulikkal. Amikor zenekar kísér, jobban kiteljesedhetnek a spirituális mozzanatok, illetve jobban kifejezhetem azt a mélységet, amit a zenéim jelentenek. Tudod, ha zenekar van, akkor ők is inspirálnak engem, energiával töltenek fel, és nem utolsósorban a daloknak is adnak valami pluszt. De megkérhetem például a zenekart, hogy most csak a basszus játszon, szóval sokkal több benne a lehetőség, összehasonlítva egy soundsystem-fellépéssel. Én is jobban érzem magam, ha élőben szólalnak meg a dalaim, a roots & culture az élőzene, tudod? Ezért is van, hogy Jamaicában manapság a roots nem annyira tud kibontakozni, mert kevés az igazi zenekar. Manapság főleg a számítógépen készült riddimek dominálnak, ami azért egy kicsit illúzióromboló.

CK: Azért kezdenek teret nyerni az élőzenekarok is, gondoljunk a Raging Fyah-ra, vagy éppen a Chakulára.

Chezidek: Vagy megemlíthetjük az Uprising Roots-ot is, igen, a fiatalok szerencsére kezdik ismét felfedezni az élőzenét. Nemrég voltam Kingstonban egy zenész barátom szülinapján, és azt hittem, én leszek majd egyedül, aki a reggae e vonalát képviseli, de pozitívan csalódtam. Talán nem a fő zenei áramlat a roots, de egyre többen ismerik fel újra a jelentőségét.

CK: Miként kezdtél zenei karrierbe, és mi motivált?

Chezidek: Igazából kiskorom óta mindig énekeltem, és mindenki biztatott is rá. A zene így mindig jelen volt az életemben, de csak később vált ez tudatossá. Amikor Kingstonba költöztem, akkor kezdődött a zenei pályám. Az elején még úgy ismertek, hogy Chilla Rinch. Miután befejeztem a sulit, főleg MC-ként próbáltam érvényesülni, és nem énekesként. Ekkor még kerestem önmagam, hogy milyen úton kéne elindulnom, majd megtaláltam Rastafarit. Azokban az időkben sokat dolgoztam együtt Bobby Kondersszel a Massive B.-től, aki később az egyik legjobb producerré vált reggae- és hip-hop-körökben. De észrevettem, hogy ez az MC-dolog sokszor eltéríti a gondolataimat a spiritualitástól, nem a mélységre koncentrálok, hanem hogy lenyűgözzem a közönséget. Ekkor úgy döntöttem, egy kicsit elhagyom a klubok világát, és elvonultam a hegyekbe egy raszta közösségbe. Meditáltam, növényeket gondoztam, és egy kicsit magamba szálltam. Amikor visszatértem, azt hiszem, onnan számíthatjuk a karrierem kezdetét. Először felkerestem néhány ismert producert, de ők nem promotálták úgy a dolgaimat, ahogy szerettem volna. Végül megtaláltam Phillipp Fattis Burrel X-terminator kiadóját, és vele kezdtem együtt munkálkodni. De azt el kell ismernem, hogy Bobby Konders volt az első, aki a fellépéseimért fizetséget is adott.

CK: Mellesleg azok a nóták, amiket neki vettél fel, a GTA-játéksorozatnak köszönhetően mind világslágerek lettek.

Chezidek: Bizony, bár ez már később történt, de például a „Call Pon Dem” is az ő riddimére született, ami máig a legismertebb dalom. Fájdalom, hogy pont Jamaicában nem igazán ismerik ezt a számot.


Chezidek véleményét a jamaicai zeneiparról, a roots stílus alulreprezentáltságáról és a kenderrel, illetve Jah-val ápolt kapcsolatáról a CK Magazin 2012/5. októberi számában olvashatod. 

Hozzászólások

Új hozzászólás