Jótékony válság
A közgazdászok is legalizálnának
Túl vagyunk az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) márciusi ülésén, ahol újabb tíz évre zöldutat kapott a tiltáson alapuló drogstratégia. Ezzel párhuzamosan viszont egyre több tudományterület kérdőjelezi meg nyíltan a prohibíció létjogosultságát.
A Latin-amerikai Drogok és Demokrácia Bizottsága február végén kijelentette: a drogok elleni harc kudarcba fulladt, egyetlen kitűzött cél sem valósult meg, a helyzet pedig rosszabb, mint valaha.
Szemléletváltozást sürget, többek között legalizálná a marihuánát. Március elején az Európai Bizottság is felhívta a figyelmet arra, hogy a tiltás nem mérsékelte a globális drogproblémát, csupán földrajzilag változtatott a helyzeten. Az ENSZ megközelítésének legsúlyosabb mellékterméke szerintük a szervezett bűnözés megerősödése és az erőszak elharapódzása. A jelentés már pár nappal az ENSZ-konferencia előtt elérhetővé vált, a grémium mégsem vette azt figyelembe a stratégia kialakításakor. A CND igazgatója, A. M. Costa elhíresült kiszólása szerint a válság idején több bankot is az illegális kábítószerpiac bevételei mentettek meg a csődtől! És ha így van, ugyan miért ne lehetne ezeket a forrásokat egy legális, szabályozott modellben megteremteni?
Szemléletváltozást sürget, többek között legalizálná a marihuánát. Március elején az Európai Bizottság is felhívta a figyelmet arra, hogy a tiltás nem mérsékelte a globális drogproblémát, csupán földrajzilag változtatott a helyzeten. Az ENSZ megközelítésének legsúlyosabb mellékterméke szerintük a szervezett bűnözés megerősödése és az erőszak elharapódzása. A jelentés már pár nappal az ENSZ-konferencia előtt elérhetővé vált, a grémium mégsem vette azt figyelembe a stratégia kialakításakor. A CND igazgatója, A. M. Costa elhíresült kiszólása szerint a válság idején több bankot is az illegális kábítószerpiac bevételei mentettek meg a csődtől! És ha így van, ugyan miért ne lehetne ezeket a forrásokat egy legális, szabályozott modellben megteremteni?
Közgazdászok jelentős hányada visszatérően érvel a marihuána és más drogok legalizációja mellett, pénzügyi kalkulációkkal mutatva ki azt a tetemes összeget, amitől a tiltás miatt a kormányok elesnek. A 20. század talán legbefolyásosabb konzervatív közgazdásza, a Nobel-díjjal is kitüntetett Milton Friedman a 70-es évektől következetesen ellenezte a drogtilalmat, a legális szabályozást támogatva.
Dr. Jeffrey Miron, a Harvard Egyetem közgazdaságtan-professzora egy 2005-ös tanulmányában rámutatott, hogy a marihuána legalizációjával az USA évi 10-14 milliárd dollárt spórolhatna meg, amit egészségügyre, prevencióra vagy a gazdasági válságok idején egyéb területekre fordíthatna. Emellett kevésbé kockázatos fogyasztási mintázatok terjedhetnének el, és a feketepiacról származó anyagok változó minőségétől sem kellene tartani. A kezdeményezéssé kinőtt tanulmány mögé rövidesen 500 (!) amerikai gazdasági szaktekintély állt, és levélben szólította fel a kormányzatot a marihuánatilalomról folytatott nyílt és őszinte társadalmi párbeszéd elindítására. Amiből persze nem lett semmi.
A jelen gazdasági válság új löketet adott a legalizáció körüli kalkulációknak. 2008 októberében Eric E. Sterling, a Criminal Justice Policy Foundation nevű kutatóintézet elnöke állt ki a marihuána legalizációja mellett, mondván, a börtönbe került füvesek hatalmas költséget jelentenek az államnak, kiesnek a vásárlópiacról, és a szabadulásuk után is ritkábban tesznek szert legális jövedelemre. A 13 éves alkoholtilalom 1933-ban, a nagy gazdasági világválságban ért véget, hogy újabb állami bevételek és munkahelyek szülessenek. Sterling szerint a marihuána hasonló szerepet tölthetne be a mostani válságban.
Az Economist 2009. március 5-i számában terjedelmes írás jelent meg, azzal a merész központi állítással, hogy a drogproblémára adott legkevésbé rossz válasz az összes kábítószer legalizációja, hiszen mindent egybevetve ez a megközelítés jár a legkevesebb ártalommal. A költségekre fókuszáló érvek mellett az Economist mérlegeli az emberi jogokat (bebörtönzések), az egészségügyi kockázatokat (az utcai anyagok kiszámíthatatlansága, a HIV terjedése az egymás közt megosztott fecskendők használatával), és azt a drogháborút, amely tavaly csak Mexikóban 6000 áldozatot követelt.
A megoldás természetesen nem merülne ki pusztán a legalizációban, hanem a jelenséget átemelné a törvény területéről a közegészségügybe, így magában foglalná az ártalomcsökkentés mint szemléletmód terjesztését, az oktatás megreformálását, ugyanakkor megszüntetné a kokatermesztők és a drogfogyasztók zaklatását. A hiteles információk átadásával a kormányok a kevésbé veszélyes szerek használata felé terelhetnék fogyasztói¬kat, és több lehetőségük lenne függőik kezelésére is. Az Economist szerint az új drogpolitika azokban az országokban is alkalmazható lenne, melyeket a szervezett bűnözés a leginkább érint. A piac átvételével megfosztanák a maffiát évi 320 milliárd dollárra becsült illegális jövedelmétől.
Az Economist a világ egyik legrangosabb gazdasági szaklapja, s mint ilyen, a komplex társadalmi jelenségekhez is elsősorban financiális szempontból közelít. Válság idején, az egészségügyi kiadások csökkentésére hivatkozva például gyakran érvel az eutanázia mellett – ám ezek nem pusztán anyagi kérdések! Mindemellett bármelyik diszciplína felől nézzük, az biztosnak látszik, hogy újabb 10 év elteltével sem lesz drogmentes a világ. Most már csak az ENSZ-nek szóljon valaki!
