Kannabisszal a rák ellen

A marihuána gyógyászati célú alkalmazásának engedélyezése közérdek

Röviddel a Mary Jane előtt találkozót beszéltünk meg Dr. Franjo Grotenhermennel Berlinben. Ki akartuk használni az alkalmat arra, hogy orvosként kikérjük a véleményét a gyógyászati kannabisszal kapcsolatban, valamint hogy elbeszélgessünk vele az Orvosi Kannabisz Munkacsoportról (Arbeitsgemeinschaft Cannabis als Medizin) és a „Kannabisszal a rák ellen” címmel megjelent új könyvéről.

CK Magazin: Húsz esztendő telt el azóta, hogy létrehozta az Orvosi Kannabisz Munkacsoportot. Mi volt a szándéka az alapítással és mi minden történt az elmúlt két évtizedben?

Dr. Franjo Grotenhermen: A szándékom roppant egyszerű volt: mivel akkoriban nem létezett a kannabisz gyógyászati célú alkalmazását szorgalmazó szervezet Németországban, létre kívántam hozni egy, az érintetteket – egészségügyi dolgozókat (orvosokat, gyógyszerészeket), betegeket és jogászokat – tömörítő munkacsoportot. Arra voltam kíváncsi, hogy együtt képesek leszünk-e valamilyen eredményt elérni. Három irányból kívántuk megközelíteni a problémát. Egyrészt a törvényi szabályozáson, az alkotmány idevágó passzusain szerettünk volna változtatni. Másrészt politikusokat szerettünk volna a magunk pártjára állítani, meggyőzni őket arról, hogy jó ügyért harcolunk. Harmadsorban pedig a nyilvánosságot, az újságírókat akartuk hitelesen tájékoztatni, hogy a kannabisszal kapcsolatos ismeretek minél több emberhez eljussanak. Mindhárom területen sikerült eredményeket felmutatnunk: a nagyközönség tájékozottabb lett, a politika engedékenyebb, és a jogi akadályok egy része is elhárult.

CK: Az egyik, önök által indított per vezetett végül a később elfogadott mentességi törvényhez.

FG: Igen, amikor a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 2005. május 19-én az egyén testi integritása feletti, az alaptörvény második cikkelyében körülírt önrendelkezési jogára hivatkozva kimondta, hogy valaki testi épsége úgy is sérülhet, ha elveszik tőle a fájdalmának csillapításához és szenvedésének csökkentéséhez való jogát. Vagyis az államnak szükség esetén mentességet kell adnia, és engedélyeznie kell a marihuána orvosi célú felhasználását.

CK: A mentességi törvény azóta már a múlté. Hogy működik ma a kannabisz felírása?

FG: A Bundestag január 19-ével valóban hatályon kívül helyezte a törvényt. Valamennyi párt támogatta a döntést, és mi is igen pozitívan értékeltük. A jelenlegi szabályozás lényege, hogy a kannabiszvirágok orvosi rendelvényre felírhatók lettek, vagyis ma már nem kell külön mentességet igényelni a beszerzésükhöz. Ráadásul indokolt esetben a betegbiztosító pénztárak állják a költségeket. Erre akkor van lehetőség, ha a páciens már minden lehetséges hagyományos terápiát kipróbált, vagy szakorvos által igazolja, hogy nem maradt számára egyéb kezelési mód, illetve súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenved, vagy a marihuánától épp a tünetei enyhülését remélheti. A változás a kender alapú gyógyszereket – a Sativexet és a Dronabinolt – is érinti. Emellett egy ügynökséget is létrehoztak, amelynek feladata a németországi termesztés felügyelete és megszervezése.

CK: Milyenek a betegbiztosítási pénztárakkal kapcsolatos eddigi tapasztalatai? Az előbb említette, hogy a gyógykezelés árát indokolt esetben kötelezően ezeknek kell téríteniük.

FG: A törvénynek többek között az lett volna a lényege, hogy a Szövetségi Kábítószer-ellenőrzési Hivataltól mentességet kapó pácienseknek innentől ne kelljen saját maguknak kannabiszt termeszteni. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság ugyanis 2016-ban kimondta, hogy azok a betegek, akik nem tudják megfizetni a patikai marihuána árát, bizonyos feltételek mellett maguk is előállíthatják a saját adagjukat.

CK: Vagyis a mostani törvény inkább megnehezíti az otthoni kendertermesztést?

FG: Pontosan. A betegkasszák sokszor nem hajlandók téríteni a korábbi engedélyesek költségeit, vagyis szigorúbb feltételeket szabnak, mint az a politika szerint indokolt volna. Nagyon mereven értelmezik például a súlyos, gyógyíthatatlan betegség fogalmát, és azt is rendszeresen kétségbe vonják, hogy egy adott beteg kipróbált volna már minden lehetséges hagyományos terápiát.

CK: Valószínűleg kell még egy kis idő az átállásra és az érdeksérelmek orvoslására.

FG: Hát igen, jelenleg több ügyben is folyik társadalmi bírósági eljárás. Eddig többnyire a panaszosok javára ítélt a bíróság, de sajnos volt olyan eset is, ahol számukra kedvezőtlen döntés született.

CK: Orvosi praxisában nyilván a legkülönfélébb kórképekkel találkozott. Mely esetekben kecsegtet sikerrel a kannabinoidok alkalmazása, és mikor nem javasolt?

FG: A pszichiátriai betegekkel mindenképpen csínján kell bánnunk, mivel adott esetben akár súlyosbíthatjuk is a tüneteiket. A szív- és érrendszeri panaszok kezelésére szintén nem feltétlenül ajánlanám, mivel a kannabisz a vérnyomásra is kihatással van. Gyermekeknél és fiatalkorúaknál ugyancsak alaposan meg kell fontolni az alkalmazását. Persze ezek egyike sem abszolút kizáró ok, de az óvatosság nagyon is indokolt. Általában azt kell mérlegelnünk, hogy a lehetséges pozitív vagy negatív hatások vannak-e túlsúlyban. És mikor bízhatunk a sikerben? Főként ötféle tünettípus vagy kórkép esetében. Az egyik terület a krónikus fájdalmak – fantomfájdalom, hátfájás, migrén vagy akár az egyszerű fejfájás – enyhítése. A fű nem minden esetben használ: van, akinél igen, van, akinél egyáltalán nem. A másik az idegrendszeri betegségek – például a sclerosis multiplex, a Tourette-szindróma és az epilepszia – tüneteinek enyhítése. A harmadik a krónikus gyulladásos betegségek – a Crohn-betegség, a colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás), a Bechterew-kór (spondilitisz), a reumás ízületi gyulladás és hasonlóak –, a negyedik pedig az étvágytalanság, a hányinger, a HIV- és az AIDS-, valamint a rákbetegek kemoterápiájának mellékhatásaként jelentkező émelygés kezelése. Az ötödik nagy terület a pszichiátriai betegségek – a poszttraumás stressz szindróma, a depresszió, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD). A fentieken kívül még egy sor egyéb esetben is ajánlható lehet, de ezek a legfontosabbak.

CK: Melyik alkalmazásmód a leghatékonyabb? Vagy ez attól is függ, milyen betegségről van szó?

FG: Inkább egyéni preferenciákon múlik. Vannak olyan páciensek, akik inhalálni szeretnek, mások szívesebben isznak teát, vagy veszik be szájon át az adagjukat. Nem feltétlenül az indikációkon múlik. Ugyanakkor betegségtípustól is függ, hogy melyik alkalmazásmód lehet a legmegfelelőbb. Például migrén elleni megelőzésként szájon át is bevehető, míg egy-egy roham közeledtével hasznosabb lehet belélegezni, mert úgy azonnal hat. A beviteli mód általában másodrangú, bizonyos akut tünetek – például hirtelen, nagy intenzitással jelentkező fájdalom – esetén azonban a legjobb inhalálni. A hatás elnyújtása érdekében – mondjuk éjszakára – kedvezőbb az orális bevétel, de mindig maga a beteg dönti el, hogy mit szeretne.

CK: Az utóbbi időben több saját vagy társszerzőként jegyzett kötete is megjelent. Mostani, a „Kannabisszal a rák ellen: A tudomány jelenlegi állása és a terápiás lehetőségek” (Cannabis gegen Krebs: Der Stand der Wissenschaft und praktische Folgerungen für die Therapie) című könyvében legfrissebb eredményeit tárja a nyilvánosság elé. Ön szerint az elkövetkezendő években készülhetnek majd standardizált kannabinoid alapú onkológiai gyógyszerek?

FG: Úgy gondolom, hogy speciálisan onkológiai gyógyszerek nem, de olyanok készülnek majd – sőt jelenleg is készülnek –, amelyek daganatos betegségek kezelésére is alkalmasak lesznek. Részben már ma is használják őket, persze inkább csak a tünetek enyhítésére, étvágynövelésre, hányingercsökkentésre, fájdalomcsillapításra. Az előttünk álló időszak kutatásai arra fókuszálnak majd, hogy felfedjék a kannabinoidokban rejlő rákgyógyítási potenciált. Jelenlegi ismereteink még nem kielégítőek. A gyógyszerek már bevethetők a hagyományos terápia kiegészítéseképpen, de az eredmények egyelőre csak „előzetesek”.

CK: Mit tanácsol azoknak, akik fennálló onkológiai betegségüket maguk próbálják meg valamilyen kannabiszkivonattal orvosolni?

FG: Én is kezelek daganatos betegeket kannabisztermékekkel. Az általam javasolt CBD-dózis legalább napi 500 mg, de olykor még ennél is több. E mellé kannabiszvirágok formájában THC-t is kell kapniuk a pácienseimnek, lehetőleg minél nagyobb adagban. Tapasztalataim alapján arra jutottam, hogy a hatás nem egy adott CBD- vagy THC-készítmény koncentrációján, hanem az abszolút mennyiségén múlik. Példaként az alkoholt szoktam felhozni: 1 liter 5 százalékos alkoholtartalmú sörtől pontosan ugyanannyira rúg be az ember, mint 1 deci 50 százalékos alkoholtartalmú whiskytől, mivel mindkét esetben ugyanannyi alkohol került a szervezetébe. Ugyanez a helyzet a THC-val és a CBD-vel is. A mennyiség számít, nem a töménység vagy az alkalmazásmód. A ráksejtek nem tudják, hogy milyen termékből származik a THC vagy a CBD, és azt sem, hogy milyen módon jutott be a szervezetbe.

CK: Mi a baja Rick Simpsonnal?

FG: Rick Simpson olyan tudományosan megalapozatlan kijelentéseket tesz, amelyek ezer sebből véreznek. A fő problémám, hogy azt állítja, az összes daganatos elváltozás eredményesen gyógyítható kannabiszolaj segítségével, és azt javasolja a rákbetegeknek, hogy ne vessék alá magukat a sok esetben hatékony hagyományos kezelésnek. Le merném fogadni, hogy többen haltak meg miatta, mint ahányan kigyógyultak a rákból. A magam részéről felelőtlennek tartom. Valójában árt az embereknek és ezzel az orvosi marihuána ügyének is.

Megosztom...