Kannabisz pánikbetegségre

„Fura, hogy a Rivotril tök okés, de a kannabisz-terápia tönkreteszi az életed“

Balázs középiskolás korában lett pánikbeteg, ami alapvetően változtatta meg a mindennapjait. Szerencséjére hamar felfigyelt arra, hogy a kannabisszal hatékonyan kezelheti a tüneteit és élhet újra teljes életet, de az előítéletek és az orvosok kategorikus elutasítása még sokat rontott az állapotán.

CK Magazin: Azon kívül, hogy páciens vagy, mivel foglalkozol és mit csinálsz a mindennapokban?

Balázs: Végzős szociológus hallgató vagyok az ELTE-n, a szakmai gyakorlatomat a Kétfarkú Kutyapártnál végzem, ahol ezután is tervezek passzivistaként tevékenykedni. Ezen kívül szeretek edzeni, odafigyelni az étkezésemre és másban is egészségtudatos lenni. Sokat foglalkozom politikai dolgokkal, illetve egy ideje a kender is egy amolyan személyes hobbivá vált.

CK: Mikor diagnosztizálták nálad a pánikbetegséget? Voltak előzményei? Milyen tüneteket tapasztaltál, amikor orvoshoz fordultál?

B: Az első olyan pánikroham, amiről már tudtam, hogy mi is pontosan, 2018 szeptemberében volt, ugyanis ekkorra már az egyik idősebb testvérem is pánikbetegségtől szenvedett. Az első roham után néhány nappal már magán pszichiáterhez fordultam, mert már az iskolába járásom is veszélybe került. Volt, hogy nem tudtam órára bemenni, volt, hogy ki kellett jönnöm óra közben, ráadásul ekkor még semmilyen eszközöm nem volt, ami csökkenteni tudta volna a szorongást. A tünetek miatt egyre kevesebb motivációm lett arra, hogy kimozduljak, mert féltem az újabb rohamok kialakulásától, hamar kialakult az agorafóbia. Ennek egyébként már számos előzménye volt gyerekkoromban is, mindig is szorongó alkat voltam. Gyerekkoromban is volt pánikroham szerű élményem, de akkor még nem tudtam, hogy mi is történik pontosan.

CK: Mennyiben befolyásolta a normális életviteledet ez a betegség?

B: Egyik pillanatról a másikra minden megváltozott, amikor ez kialakult. Hirtelen nem tudtam normálisan suliba járni, nem nagyon tudtam szórakozni menni, mert sokáig nagyon ijesztő és új volt az egész és nem tudtam kikapcsolódni miatta, ami korábban pedig nagyon fontos volt. Addig is egy visszahúzódóbb, de azért átlagosnak mondható gimis életet éltem, aztán egy hét alatt hirtelen agorafóbiás lettem, ami átlagos gimis gondolkodás mellett nagyon nehéz ügy. Évekig tartott ezt az egészet elfogadni és alkalmazkodni hozzá, tehát akkor ez még el sem kezdődött életem nagyjából véget is ért.

CK: Milyen terápiát kaptál az orvosoktól és ez mennyire működött?

B: Az első pszichiáterem tök jó, a mai napig hozzá járok, de sajnos volt egy féléves időszak, amíg a szüleim újabb és újabb szakembereket kerestek számomra. Ennek az volt az oka, hogy az említett pszichiáter nem tekintett olyan negatívan a kannabisz használatomra, mint azok a szakemberek, akiket a szüleim végül találtak. A negatív tapasztalatok közé főként az tartozik, hogy a kannabisz használatomat úgy kezelték, mint az alkoholizmust, vagy ópiát függőséget. Azt vallották, hogy „minél hamarabb abba kell hagynom a kábítószer használatot”, mert amíg ez nem történik meg, nem lehet semmit sem tenni. Egy esetben sikerült 5 napon át megtapasztalnom a Péterfy Kórház pszichiátriai zárt osztályának a „vendégszeretetét.” Itt aztán tényleg úgy bántak a droghasználókkal (legyen az bármilyen drog), mint a legrosszabb pedofil bűnözőkkel. Teljes mértékben kaptuk, hogy így és úgy teszi tönkre az életünket a kannabisz, miközben lovaknak is elegendő mennyiségű rivotrilt adtak nekünk minden nap. Az említett pszichiáterrel folytatott terápia részeként naplóztam, hogy mik történtek velem a héten és arról beszéltünk, hogy esetleg mit hogyan lehetett volna másképp tenni. Ezen kívül SSRI típusú gyógyszert kaptam, ami nagyjából placebo, illetve szükség esetére Xanax-ot, ami egy durva roham elhárítására hatékony, de belőlem személy szerint az utolsó cseppig kiszívja az életet, nagyon rossz érzés a hatása.

CK: Hogyan találtál rá a kannabiszra, mint alternatív gyógymódra?

B: Nagyjából egy évvel az első pánikroham előtt, tipikus középsulis házibuliban próbáltam ki és már akkor érdekes volt, hogy teljesen elmúlt a szociális fóbiám. De akkor még nem tulajdonítottam neki olyan nagy jelentőséget. Aztán egy éven keresztül ment az alkalmi használat, amikor épp összegyűltünk páran és úgy alakult. Amikor megvolt az első pánikroham, utána 2 hónapig nem is mertem
használni, mert találtam sok hülyeséget a neten, hogy így alakít ki pánikbetegséget, meg úgy, ezért féltem, hogy milyen hatással lesz rám. Aztán amikor először használtam a pánikbetegségben, akkor nagyon pozitív élmény volt, hónapok után először tudtam ellazulni kicsit. Aztán később, mikor elmondtam a szüleimnek és ezt ők (akkor még) elég rosszul fogadták, illetve ahogy kezdtek az emberek egyre jobban lenézni engem emiatt – miután sokaknak őszintén beszámoltam róla – akkor előfordult, hogy csak rosszabbul lettem tőle. Ez manapság a tapasztalatok és az okosabb használat miatt már nem fordul elő soha, ezért biztos vagyok benne, hogy nem magának a szernek volt ez a hatása, hanem annak a lenézésnek és „bully-ing”-nak, amit a kannabisz használatáért kaptam. Az elmúlt 5 évben, mióta van ez a betegségem, különböző időszakok voltak, volt hogy fél évig minden nap használtam, volt, hogy csak havonta. És miután egy évvel ezelőtt sorozatosan rossz események értek, és a Covid is megviselt, azóta napi szinten használom. Szoktam azért néha szüneteket tartani, mert utána sokkal érezhetőbb a hatás. De szerencsére semmiféle toleranciát nem tapasztalok; szerintem egy füves élete végéig jól el tud lenne ugyanazzal a mennyiséggel. A szünetnapoknál sem a tolerancia csökken, hanem a receptorok pihentetése után sokkal jobban érezhető a hatás

CK: Az orvosodnak is elmondtad, hogy kannabisszal kezeled a tüneteid?

B: Igen, az okosabb pszichiáterem egyébként először nem fogadta annyira pozitívan. Nem ajánlotta, hogy gyógyszerként használjam, mert voltak olyan páciensei, akik amotivációs szindróma jeleit mutatták több évtizednyi füvezés után. Az utánajárásom alapján az amotivációs szindróma viszont a füvezésen kívül igényel egyfajta személyiséget is és a kötelességtudóbb emberek nem szoktak még évtizedekig tartó füvezés után sem ilyen állapotba kerülni. Más szakembereknél – főleg az állami ellátásban – brutális ellenérzéseket tapasztaltam, amikor arról beszéltem, hogy a kannabisszal gyógyítom magam. Nem is értem, hogy orvosok körében hogy nincs meg az az alapvető tény, hogy az utcán lévő illegális drogok alapvetően semmivel sem különbek lényegükben, mint azok a tudatmódosító szerek, mint amiket a gyógyszertárban kapni. Fura, hogy az izomba adott rivotril injekció tök okés, de a kannabisszal támogatott terápia az meg tönkreteszi az életedet. Nagyjából olyan érzés volt az ilyen állami ellátóhelyeken lévő szakemberekkel, mintha a faltól próbálnék meg segítséget kérni. Annyival még rosszabb is, hogy a fal legalább csak nem válaszol, nem pedig elutasít és csesztet.

CK: Ennyi év után hogyan éli meg a családod és a szűkebb környezeted arra, hogy kannabisszal kezeled magad?

B: A szüleim első reakciója elég negatív volt. Évekig tartott őket jobb belátásra bírni, de a mai napig maradt bennük egy minimális ellenségeskedés. Apám például durván nárcisztikus, így őt nehéz bármiről meggyőzni, de valamennyire mégis kénytelen elfogadni. Anyámmal könnyebb, de azért ő is folyton azt várja, hogy mikor lehetne már elhagyni ezt a dolgot a mindennapi életemben. Szerencsére amiért szociológusként sokat kutatok azzal kapcsolatban, hogy mennyire egy elcseszett dolog a drogháború és rengeteg szakirodalmat tudok felmutatni, ami ezt alátámasztja, így évek alatt azért sikerült mégis megmutatni nekik, hogy mi is az államok szerepe az egész drogháborúban. De ezt nulláról kellett felépíteni. A szüleimet illetően a kiindulási helyzet az volt, ami Magyarországon megszokott:
a kábítószer rossz és tűzzel, vassal irtani kell. Még furcsa is volt, hogy amikor először kipróbáltam a gandzsát, nem lett tőle semmi bajom és nem lett vége a világnak. Egyébként a szüleim csak a betegségem kialakulása után tudták meg a dolgot és talán ez nem volt így szerencsés.

CK: Tapasztaltál mellékhatásokat a kannabisz használata során?

B: Igazából annyit, hogy mindent fel kell írni, mert borzasztóan szelektálja az agy az információkat. Motiváció csökkenést nem érzékelek, mert nekem a depresszió miatt eleve semmi motivációm nem volt, ahhoz képest mondhatni még motiváltabb is vagyok.
A tüdőmet sem érzem sohasem hurutosnak, mert vaporizert használok. Ezen kívül tényleg csak a negatív megítélés és az illegalitás azok, amik keresztbe tesznek nekem.

CK: Származott már jogi problémád az alternatív terápiádból?

B: Szerencsére nem, de szeretnék Ausztriába költözni minél hamarabb, hogy ne is legyen, mert az a pszichiátra „élmény” is borzasztó volt és egy eljárás talán még rosszabb lenne. Hiába tudnám továbbra is, hogy jó ember vagyok, de azért a paranoiámat borzalmasan növelné, ami az állam miatt alakult ki szerintem, mint minden értelmesebb magyarban.

CK: Mit gondolsz arról, hogy a magyar törvény nem tesz különbséget a szabadidős és a gyógyászati használat között? Hogyan érint ez tédeg?

B: Mivel sokat foglalkozom politikával és látom, hogy hogyan néz ki itthon a helyzet, egyáltalán nem lep meg. Sajnos az emberek gondolkodása megragadt az 1950-es években. Itthon mindenki elutasít mindenkit, aki egy kicsit is eltér az adott embertől és ezek a populista pártok csak gerjesztik és táplálják ezt a problémát. Szerintem amúgy a kannabisznál mind a szabadidős, mint a gyógyászati felhasználás teljesen elfogadható. Valami olyasmi rendszert tudnék elképzelni, ahol a rekreációs használók teljes áron, míg a gyógyászati használók tb-támogatott áron kaphatnának kannabiszt. De amíg nem veszik ki itthon a megszokott hozzáállás, addig ez nem fog megvalósulni és amíg ez a kormány van, még a gyógyászati használat sem lesz engedélyezve. Abszurd, hogy az alvilág és a rendőrség feje, Pintér Sándor mondhatja meg, hogy mi a kábítószer, mi nem az.
A Fidesz csak azért vétózza a kannabisz átsorolását, potenciális gyógyászati hatásának elismerését, hogy ezzel is bemutathasson az EU-nak, ennek szerintem semmilyen más szerepe nincs náluk. Talán még orosz parancs is lehet a dologban, mert pont Oroszország az, ami Magyarországhoz hasonló mértékben fűellenes, de ez csak találgatás.

Kardos Tamás

Megosztom...