Kemikálvária

A zuglaborok műfüvétől ments meg, Uram, minket!

Az európai drogpiac elmúlt éveit elképesztő harcok jellemzik. Mióta az Ecstasy csillaga leáldozóban van, élelmes kínai zugvegyészek olcsó, szintetikus hasonmásokkal árasztották el a piacot. Azt viszont sosem gondoltuk volna, hogy még a kannabisznak is kapaszkodnia kell, nehogy Zs-kategóriás pótlékai kiszorítsák. De ha már ez a helyzet, akkor muszáj beszélnünk e furcsa kotyvalékok kockázatairól.

Ugye többen emlékszünk még a Spice-korszakra? A 2000-es évek második felében tűntek fel a Spice nevű csomagocskák a headshopok polcain, és rövid idő alatt komoly népszerűségre tettek szert. Sokáig a szakértők is elhitték, hogy a pakkok a csomagoláson feltüntetett, enyhén pszichoaktív növények keverékét tartalmazzák, és titkon talán örültek is, hogy a fiatalok végre nem azt az átkozott füvet szívják. Nos, az öröm 2008 végéig tartott, amikor is frankfurti vegyészek a Spice több mintájában a JHW-018 vegyületet azonosították. A kannabinoidot pár évvel korábban szintetizálta névadója, John William Huffman, aki pszichoaktív hatásoktól mentes variánsok reményében piszkálgatta a THC-molekulát, így álmában sem gondolta volna, hogy kísérleti vegyületeihez a betépés reményében fognak fordulni. Márpedig ez olyannyira így történt, hogy mára már több száz efféle molekula árasztotta el a drogpiacot, és láthatóan sem a tilalom, sem a dizájner drogokra szabott C-lista nem tartóztatja fel terjedésüket. A 2013-as év statisztikái alapján a magyar rendőrök több szintetikus kannabinoidot foglaltak le, mint amennyi marihuánát, és a szociális ellátó rendszer szereplői arról számolnak be, hogy megjelent egy generáció, amely a műfűre esküszik, miközben a hagyományos marihuána teljesen hidegen hagyja. Mindez abból a szempontból jelent igazán problémát, hogy a tapasztalatok és a kevéske rendelkezésre álló vizsgálat alapján világosan látszik, hogy a zuglaborok csodái jóval több kockázatot rejtenek.

Túlvezérelt agyműködés

Csak annyira menjünk bele a hatásmechanizmus biológiai hátterébe, hogy mi se mondjunk hülyeséget, és te se nézz egy könnyedebb cikk után. Van az agyunkban egy endokannabinoid rendszernek nevezett dolog, amiről most elég annyit tudni, hogy alapvető élettani folyamatok szabályozásában vesz részt, és több betegség vezethető vissza a rendellenes működésére. E rendszeren belül található többek között a CB1-receptor, amit a belső kannabinoidjaink és a THC is tudnak aktivizálni. A mérsékelt erősségű aktivizálás pozitív hatásokkal járhat, például segíti az agysejtek védelmét a gyulladással szemben, de támogatja a memóriaveszteség megelőzését és a tanulási készségek megfelelő érvényesülését is. Minthogy a kannabiszfogyasztás egyik jellemző hatása a megnövekedett étvágy, tudósok kísérletet tettek a CB1-receptort blokkoló fogyókúrás gyógyszer kifejlesztésére. A tesztelésekor olyan nem várt mellékhatásokat figyeltek meg, mint az idegesség és depresszió és az öngyilkossági hajlam, így hamar kiderült, hogy a receptor létfontosságú folyamatokat szabályoz, ezért nem szabad meggátolni a működését. Az endokannabinoid rendszer másik fontos receptora a CB2, mely többek között a gyulladás- és fájdalomcsökkentésben játszik fontos szerepet. A THC részleges CB1 és CB2 receptor agonista, ami annyit tesz, hogy mérsékelten aktivizálja a receptorok működését. Ezzel is magyarázható, hogy az orvostudomány mintegy csodanövényként tekint a kannabiszra, ám kérdőjeleket fogalmaz meg terápiás használatával kapcsolatban. A túl sok bevitt THC ugyanis ellentétes hatásokat indíthat el, ekként éppen hogy nem kedvez sem a memóriának, sem a tanulási képességeknek. Amit viszont a THC biztosan nem tesz, a szintetikus kannabinoidok (műfű, biofű) viszont annál inkább, az a CB1-receptor teljes aktivizálása és túlvezérlése, ami e receptor által vezérelt folyamatokra is kihat. Paul Prather toxikológus és gyógyszerész szerint a műfüvek CB1-receptorra gyakorolt hatása akár a THC százszorosát is elérheti, ezért a gandzsához hasonló mennyiségben használva súlyos mellékhatásokkal járhatnak. És minthogy a CB1 az agy majd minden területén megtalálható, a nem kívánt hatások jellege széles skálán mozog. A szintetikus kannabinoidok fogyasztása kihathat a memóriafunkciókra, rohamokhoz vezethet, pszichózist válthat ki, de befolyásolhatja a légzést, a szívműködést és akár maradandó károsodást is okozhat. Ráadásul a THC-val ellentétben a szervezet a szintetikus kannabinoidokat nehezebben dolgozza fel. A toxikológusok szerint az általuk ellátott műfüvesek egyáltalán nem emlékeztetnek a túlszívott emberekre, zavartságuk, idegességük és izzadásuk alapján sokkal inkább hasonlítanak az amfetaminhasználókra. Ez azzal is magyarázható, hogy amíg a kannabiszban a CBD (kannabidiol) kiegyensúlyozza a THC kellemetlen hatásait, addig a szintetikus variációk nem rendelkeznek efféle komponenssel. És a tiltó törvényeknek hála a vegyészek mindig újabb és újabb verziókat dobnak a piacra, ennek következtében a fogyasztó sem az adagolásban, sem a mellékhatásokban nem lehet biztos, ráadásul arra sincs sok esélye, hogy a szervezete valamilyen szintű toleranciát építsen ki az állandóan változó szerekkel szemben.

Generációs jelenség                                                      

Nos, dióhéjban ilyen és ehhez hasonló meglepetéseket tartogatnak azok a „biofüvek”, amiket a becslések szerint már közel annyi hazai fiatal fogyaszt, mint ahányan kannabiszt. Hogy jobban megértsük, miért favorizálják egyre többen a kínai vegyészek portékait, a terület sokat látott szakértőihez fordultunk válaszért. Egybehangzó véleményük szerint a véletlen bizonyosan nem, hiszen aki már találkozott hagyományos marihuánával, az nem tudja összetéveszteni a műfűvel. Már megjelenésében jelentősen eltér, mert a szintetikus anyagot rendszerint olyan törmelékes növényre viszik fel, ami egyáltalán nem emlékeztet egy bugára, másrészt a jellegzetes illat és a füstöléskor jelentkező íz is hiányzik. Ritka tehát az olyan kliens, aki ne tudná, mit is fogyaszt valójában. A szintetikus fűhöz való ragaszkodás ennek ellenére meglepően erős.
Hegedűs Attila, a droghasználókkal foglalkozó INDIT Közalapítvány baranyai bulisegélyének koordinátora kapásból azzal sokkolt, hogy a műfüvek 4-5 éve tartó könnyű elérhetősége azt eredményezte, hogy megjelent egy olyan tizenéves generáció, amelynek nincs kapcsolata a kannabisszal, és már a „beavatási élményét” is a műfűvel szerezte. Ők, ha jobb híján természetes marihuánából tekernek, nem is tartják kielégítőnek az élményt, mert hiányolják a rövid, de intenzív, stimuláns típusú hatást. Nincs meg a flash, mert a fű nem erről szól.
Én+te+ő=gén, a Magyar Pszichedelikus Közösség (Daath2) főszerkesztője és Dát2 PsyHelp partyszerviz koordinátora egyenesen a „szipukultúrához” hasonlítja a műfüvezés jelenségét, melyben a bódulatkeresés és a szétcsapott állapot minél gyorsabb elérése a cél. Gén szerint a műfűvel átélt pozitív élmények eltörpülnek a rendre jelentkező mellékhatások – szívdobogás, fejfájás, émelygés, látászavar, hányás – mellett, így a használat elterjedtségét leginkább az összetartozás élményével, a menőzéssel, a figyelemfelkeltéssel és a lázadással lehet magyarázni. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy bár a hosszú évek óta spanglizók tudnak a műfűlázról, mégis ritkán kísérleteznek vele, és szinte kivétel nélkül maradnak a jól bevált, hagyományos gandzsánál. Hegedűs ezt azzal magyarázza, hogy az eltelt idő alatt felmérték a fűszívással járó kockázatokat, az árak pedig évtizedek óta stabilak, nincs hát miért váltaniuk. Ezzel szemben a fiatalabb generáció a könnyű hozzáférhetőség és az olcsóság miatt hajlamos az ismeretlen kemikáliákat választani, melyekről úgy véli, hogy kevésbé kockázatosak és bizonyosan legálisak. Ezek azonban nem többek elterjedt tévhiteknél. Több szakértőtől, de még rendőr szájából is hallottuk, hogy hatalmas probléma, hogy sok fiatal a fű helyett a szintetikus hasonmásokat választja, hiszen még a legmegrögzöttebb, problémás hátterű szmókereknél sem tapasztalnak olyan riasztó hatásokat, amit a szintifüvesek nemritkán pár hónap után produkálnak. Az INDIT ambulanciáján az a tapasztalat, hogy a masszív szmókerek leállás után pár hétig ingerlékenyek, fokozottan izzadnak, és alvászavarral is küzdenek, ám tüneteik egy-két hét után megszűnnek. A műfűnél ezzel szemben pont a leállás utáni első két hét a problémamentes, majd utána jelentkezik egy pszichotikus, paranoid időszak, aminek biológiai alapjaira nehéz magyarázatot találni. Szintén az eltérő hatásmechanizmusra utal, hogy azok a személyek, akiknél a marihuánafogyasztás akár egy évtized alatt sem hozott a felszínre semmilyen pszichés problémát, műfűvel könnyűszerrel tapasztalhatnak úgynevezett drog indukálta pszichózist, magyarul átmenetileg „bekattannak”, ami jobb esetben a hatás elmúltával lecseng. A műfüves társaságok rendre bővelkednek a bekattanós sztorikban, a bevált cuccuktól mégsem tágítanak. Ez pedig azt jelzi, hogy e kemikáliák jóval addiktívabbak, mint a marihuána. A pszichózist átélt, drogambulanciát megjárt fogyasztók hiába szidják a műfüvet, mint a bokrot, továbbra is nehezen mondanak le a használatáról.

Legális, tehát veszélyes

A szintetikus kannabinoidok jó része már szerepel a tiltólisták valamelyikén, így a fogyasztó sosem tudhatja biztosan, hogy legális szerhez jutott-e. Ami pedig vélelmezhetően legális, az frissen jelent meg a piacon, a kevés kísérletezés miatt kockázatai sem ismertek. Vagyis a fiatalok védelmére kialakított drogszabályozással mostanra sikerült odajutnunk, hogy azoktól a szerektől kell a leginkább tartanunk,amelyek nem szerepelnek a tiltólistán. Az abszurd helyzethez Szemelyácz János, az INDIT Közalapítvány szakmai vezetője hozzáfűzi, hogy a műfű használója okkal tarthat a füvezéstől, amit a vizeletteszt még alkalmi használat esetén is kimutat. A törvény tehát az ismeretlen vegyületek felé tolja őt, ezek ugyanis, ha listára is kerültek,a jelenlegi tesztekkel gyakorlatilag kimutathatatlanok, törvényi szempontból kockázat nélkül használhatók. Az elterjedtség és az olcsó ár pedig azt eredményezi, hogy a szintetikus füvek olyan szegényebb rétegekben is hódítanak, ahol korábban a szipuzás és az alkoholfogyasztás volt az uralkodó. Minthogy a tinédzserkorosztályt az ártalmak hangoztatásával aligha lehet meghatni, sőt a dizájner drogokra szabott kormányzati prevenció felér egy ingyenreklámmal, Szemelyácz még azt is megfontolandónak tartja, hogy tűrt kategóriába helyezzünk néhány kevésbé kockázatos pszichoaktív szert – leginkább a marihuánát és az MDMA-t –, hogy megelőzzük a generációs katasztrófát. Történt hasonló már Hollandiában a 70-es években, amikor annyira elharapódzott a heroin és a crack használata, hogy megtűrt kategóriába tették a kannabiszt, a függők számára hatékony szolgáltatásokat indítottak, és láss csodát! a kockázatosabb drogok használata rövid idő alatt jelentősen visszaszorult. Szemelyácz szerint ezzel párhuzamosan az „üldözzünk mindent teljes erőből” költséges és kontraproduktív hozzáállásból is vissza kellene vennünk, és a felszabaduló pénz-ből olyan sport- és alkotólehetőségeket, illetve fejlesztőprogramokat kellene biztosítani a kamaszok számára, amikkel a szabadidejüket kisebb eséllyel akarnák szintetikába fojtani. Ezt a befektetést a drogtörvények végtelenségig tartó szigorításával és iskolarendőrökkel biztosan nem lehet megspórolni.

Megosztom...