Kenderre magyar!

Fajtanemesítés, tradíció és tudomány

Európa és a világ legtöbb országához hasonlóan nálunk is évszázados tradíciói vannak a kender termesztésének és nemesítésének. Hogy ennek ellenére soha sehol nem hallunk e sikeres agrárágazat nemritkán nemzetközileg elismert magyar szakembereiről és kutatóink eredményeiről, természetesen nem a véletlen műve.

Bármely ország politikusai nagy bajba kerülnek, ha afféle eredményekről kell beszámolniuk, melyekre ugyan joggal lehetne büszke a nemzet, ám olyan tudományterületről származnak, melynek – vagy amely tárgyának – megítélése, az adott téma társadalmi elfogadottsága finoman fogalmazva is kérdéses. A sikerpropaganda könnyen visszafelé sülhet el, főleg ha a szóban forgó ország demokratikus, így választott vezetőinek tevékenységét ellenzéke nemcsak figyeli, de minden eszközzel csökkenteni kívánja annak értékét, következésképpen lehetséges politikai hasznát. Adott esetben pedig – amikor olyan kényes, tudatosan és könnyen félreértelmezhető témáról van szó, mint a kender, és a szóban forgó ellenzék ehhez még kereszténydemokrata is – ne legyenek illúzióink.
Mindezzel összefüggésben nem meglepő, hogy a magyar kendernemesítés és -termesztés világszínvonalú eredményeiről, világhírű kutatóink munkájáról idehaza hallunk a legkevesebbet. Ennek ellenére a kendernemesítés magyar úttörőit, például az általunk is nagyra becsült, a közelmúltban elhunyt Bócsa Iván professzort a világon mindenhol (máshol!) nagy tisztelet övezi, munkásságát ismerik és elismerik. Az ő irányítása alatt vált ugyanis a Szent István Egyetem (SZIE) Kompolti Kutatóintézete azzá, ami.

A kompolti kendergazdaság
nagy utat járt be 1918-as alapítása óta. A telepet egykor a Magyar Vetőmagnemesítő és Értékesítő Rt. kívánságára hozták létre azzal a kifejezett céllal, hogy egyes haszonnövények szélsőséges éghajlati viszonyok közti nemesítését és nagyipari termesztését kutassa. A 125 méteres tengerszint feletti magasságban, Budapesttől északkeletre, 105 km távolságban fekvő Kompolt ideális választásnak bizonyult: a környék változatos talajszerkezete (barna erdőtalaj, réti öntés- és homoktalaj), a hómentes hideg tél és a 10 Celsius-fokos átlaghőmérséklet miatt. Minden adott volt tehát a fajtanemesítési kísérletek megkezdéséhez. Az ekkor létesített telep 1932-ig – bérleményként – magánkézben, gróf Károlyi Mihály tulajdona volt. Midőn a gazdasági világválság miatt az üzemeltető tönkrement, a telep felügyeleti jogát az állam vette át, és Állami Növénynemesítő Telep néven működtette egészen 1950-ig. Ekkor került az intézmény élére Fleischmann Rudolf, aki mindössze 9 napig – váratlanul bekövetkezett haláláig – volt annak vezetője. Ezt követően Lelley János lett az igazgató. Mivel Lelley bízott az akkor már világhírű Fleischmann kutatómunkájában, annak tanítványát, Bócsa Ivánt kérte fel a lucerna- és kendernemesítéssel kapcsolatos kutatási projektek irányítására. Ekkor vette kezdetét a professzor és a kompolti kender egyedülálló nemzetközi karrierje (dr. Bócsa Ivánról bővebben keretes írásunkban).
Amikor 1950-ben a telephez csatolták két további állami gazdaság üzemegységeit, mintegy 1000 holdon megalakult a Kompolti Kísérleti Gazdaság. Tevékenysége a kezdetektől igen sokrétű: a legnagyobb hangsúly az árpanemesítésen van, emellett alapfeladatként foglalkoznak fajfenntartással és nemesítéssel. Az agrotechnológiai, tápanyag-gazdálkodási és biotermesztési kutatásokkal kiegészítve rövid idő alatt átütő eredményeket értek el az úgynevezett ipari kender kutatásában.
De nemcsak ipari kender nemesítésével foglakoztak, éppúgy folytak talajerő-gazdálkodási kutatások, trágyázási tartamkísérletek, szántóföldi és talajvédelmi fejlesztések, mint az őszi árpa nemesítését és a gabonafélék termékbecslését segítő módszertani kutatások. A munka sokrétű és szerteágazó volt, mígnem 1970-ben – újabb névváltoztatás után – az ekkor már Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutatóintézet legjellemzőbb kutatási területe is megváltozott. Az intézmény megkapta a beszédes nevű országos program: az évelő pillangós virágú szántóföldi takarmánynövények nemesítésének és termesztésének komplex kutatása vezetését. Napjainkban is hasonló témában utaznak, bár időközben újabb és újabb név- és szerkezetváltozáson mentek keresztül. A 21. században már Károly Róbert Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Kar Fleischmann Rudolf Kutatóintézet néven tesznek meg mindent azért, hogy az elmúlt csaknem száz esztendőben elért eredményeket, fejlesztéseket átörökítsék a kertészek és növénytermesztők következő generációira.

THC és állami nyilvántartás
A Magyarországhoz hasonló, tiltáson alapuló szabályozást követő országokban az iparikender-kísérleteknél is rendkívül fontos szempont a gazdasági hasznosításra nemesített, magas rosttartalmú fajták THC-tartalma, ami függ a környezeti feltételektől, a szélességi körtől és az úgynevezett geográfiai rassztól is. A magyar jogszabály ipari kendernek minősíti és nem tekinti kábítószernek a 0,2% alatti hatóanyag-tartalommal rendelkező fajtákat. Magjainak forgalmazását, termesztését vagy akár dísznövényként való forgalmazását sem tiltja semmilyen jogszabály. (Hatályos törvényeink szerint „szabadföldön vagy fedett termesztő berendezésben kizárólag alacsony THC-tartalmú kender termeszthető. (…) A kender vetéséhez kizárólag fémzárolt vetőmag használható.”)
Azonos csapadékmennyiség esetén amúgy az északabbra honos növénynek alacsonyabb THC-tartalma lesz, mint déli társának. Ám ugyanez a kérdés megközelíthető a tengerszint feletti magasság viszonylatában is: ugyanaz a fajta nagyobb THC-tartalommal rendelkezik, ha alacsonyabban nő. Érdekes ellentmondás, hogy földrajzilag éppen fordított a helyzet: a nemesítés nélküli úgynevezett déli kenderfajtákban kevesebb THC-t találunk, mint például az azonos fajtájú középorosz kenderben vagy a legmagasabb THC-tartalmat elérő ázsiai növényekben.
Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet közleménye szerint Kompolt nevéhez az alábbi fajták köthetők: Fibroseed, Fibrol, Monoica (államilag elismert fajták); Kompolti, Kompolti hibrid TC, Uniko B (államilag elismert és meghosszabbított fajták); Multiseed és Moniseed (időközben visszavont fajták).

Rost és olaj
Sokan tán biológiaórán hallottak utoljára a növénynemesítésben használatos kifejezésekről, így érdemes tisztázni egy-két alapfogalmat. Egylakinak nevezzük, ha a hím- és a nővirágok azonos virágzatban, de elkülönülve találhatók, ugyanazon a növényen, míg kétlakinak, ha mind a hím-, mind a nőnemű virágok külön növényen találhatók. Uniszex hibrid jön létre kétlaki nőnemű és egylaki hím növényt keresztezve, mely például a korábbi kompolti kétlakihoz viszonyítva 70%-kal magasabb maghozamot eredményez. A magokból kinyerhető olaj egyrészt alternatív energia-, másrészt élelmiszernövényként hasznosítható.
A másik igen jelentős kutatási terület Kompolton a legmagasabb rosttartalmú kenderfajták nemesítése. Földrajzi adottságaink miatt Magyarországon a rostkender termesztéséhez ideálisak a körülmények: páratartalom, átlagos tengerszint feletti magasság, talajadottságok, éves csapadékmennyiség stb. Mivel hazánkban tradicionálisan, sőt szinte kizárólag a rostjáért termesztették eredetileg e kultúrnövényt, magától értetődő volt, hogy a kutatások is ezt a vonalat erősítsék. A feladat tehát olyan nagy kórótermő képességű és rosttartalmú növény előállítása volt, amely nagy szakítószilárdsággal és a kártevőkkel szemben természetes védelemmel egyaránt rendelkezik. Emellett azt is meg kellett oldani, hogy a két különböző ivarú növény tenyészideje szinkronba kerüljön, és a magok olajtartalma a lehető legmagasabb legyen.
Több évtizedes munka eredményeként négy alapvető nemesítési módszert dolgoztak ki: egyedszelekciót a rostdúsításra, uniszex kender előállítását a magtermő képesség növelésére és fajtaheterózist a kórótermő képesség fokozására. A negyedik nemesítési módszer az egylaki kender előállítása visszakeresztezéssel. A fentieket szem előtt tartva, többek között a Bredemann-módszerrel (bővebben keretes írásunkban) dolgozva elérték, hogy a kétlaki szabadelvirágzású fajták bő 30 év alatt megduplázták rosttartalmukat. Míg 1953-ban csupán 15% rosttartalmat mértek, addig 1988-ban már 24-et, napjainkban pedig a 28-30%-ot is elérik. Úttörő kutatás zajlott és zajlik ma is az egylaki kender nemesítésében. A hazánkban korábban nem termesztett típust elsősorban azon országokban kedvelik, ahol a kender kóróját és magját egyaránt hasznosítja a feldolgozóipar (pl. Franciaország). Nagy előnye, hogy a telepen nevelt növények mind nőivarúak, így egy időben érnek és virágoznak.
A generációról generációra erősebb, egyre jobb attribútumokkal rendelkező fajták hosszú távon gazdasági érdekeket szolgálnak, hiszen ugyanolyan feltételek mellett (éves csapadékmennyiség, azonos talajszerkezet, napsütéses órák száma stb.) sokkal magasabb rost- és olajtartalommal bírnak, melyek feldolgozásából a nemesítésbe és szabadalmaztatásba fektetett energia és a pénzeszközök bőségesen megtérülnek.
A kutatóintézet munkája tehát úgy hazai, mint világviszonylatban rendkívül fontos. Habár a nagyközönség számára mindez a legtöbbször rejtve maradt, kutatóink Fleischmanntól Bócsáig elévülhetetlen érdemeket szereztek már eddig is a maguk és a magyar kender számára. A jövőben elkerülhetetlen gazdasági változások ismeretében is fontos lehet, hogy magunkénak tudhatjuk egy olyan kultúrnövény nemesítésének, termesztésének és feldolgozásának hagyományos eljárásait, termesztési tapasztalatait, legmodernebb kutatási eredményeit és szabadalmait, melyet számtalan módon képes az emberiség hasznosítani. És még az éghajlatunkat is nagyon szereti!