Kenderrel Afrikáért

Alamizsna helyett megoldás

A kender segíthet az afrikai szegénység felszámolásában? A harmadik világ fenntartható fejlődésének kulcsa lehet e rendkívül hasznos, ugyanakkor igénytelen növény? A folyamatban ráadásul a turisták játszanák a legnagyobb szerepet? Egy kanadai gyökerekkel rendelkező, Ugandában működő szervezet, a House of Hope (Remény Háza) válasza mindhárom kérdésre: igen.

Ökoturizmus. A szó a rendszerváltás utáni katzenjammert évek óta kiheverni képtelen országokban – így nálunk is – még kissé idegen hangzású, noha tőlünk nyugatabbra már a hetvenes évek óta ismerik. Sokan, akik eltölthetnek két-három hetet, esetleg egy hónapot Afrika szívében, tisztában vannak kiváltságos helyzetükkel, s pontosan tudják, hogy a földrész lakóinak komplex problémái nem orvosolhatók havonta nyújtott segélyekkel. Sőt ma már egyre többen vállalnának aktív szerepet a fenntartható fejlődés megteremtésében az afrikai kontinensen is. De hogy függ össze a kender és az ökoturizmus?
A választ a House of Hope adja: a kanadai szervezet részint e növényben látja a fertőző betegségek és a szegénység elleni küzdelem végének, az oktatás, a kutatás, a gyógyászat fejlesztésének kulcsát. Mivel a kender rendkívül könynyen termeszthető, és nem utolsósorban élelmiszer, ruha, sőt üzemanyag is készíthető belőle, alapvető iparágak épülhetnek rá. Ha pedig van ipar, van mivel foglalkozni, van hol dolgozni, amiért meg ugye fizetést szoktak adni, és szép lassan megoldódhatnak a problémák.

A semmiből persze nehéz lenne egy csapásra kenderültetvényeket telepíteni, azokat gondozni, s a termést feldolgozni. Afrikában elsősorban a kellő szakmai tudás hiányzik mindehhez, amit honnan máshonnan szerezhetnének meg, ha nem a fejlett nyugati világból?
Többek között a House of Hope is szervez olyan egy hónapos utakat, amelyeken a résztvevők nem csupán megismerhetik Afrikát, hanem meg is tanulhatnak ott élni, s nem mellesleg megoszthatják tudásukat a szervezet birtokán élő árvákkal és egyedülálló anyákkal, akik támogatására egyébként 2001-ben eredetileg létrejött a szervezet. A kasesei (Uganda) negyvenhektáros farmra érkező négy-hat személyes csoportok két hétig azt eszik és azt teszik, amit a nyomorgó afrikaiak többsége: a menü legtöbbször rizs és bab, a szegényes étkezések között pedig a földeken dolgoznak. Így a legközvetlenebb módon cserélhet gazdát a turisták találékonysága és tapasztalata az árvák hősiességével és túlélési ösztöneivel – a kapcsolatból mindkét fél profitál.

A House of Hope most az efféle turizmus súlypontját – a fentebb sorolt előnyök miatt – a kendertermesztésre, azon belül is elsősorban az élelmiszer-előállításra kívánja helyezni. Mint mondják, a kenderből nyert olaj és liszt kiváló alapanyag vaj, kenyér, kása és megannyi más élelmiszer készítéséhez, amelyeknek a mindennapi étkezés elengedhetetlen részévé kell válniuk. Ha a folyamat elindul, és esetleg a piacra is kikerülnek ezek a termékek, előbb-utóbb kellő anyagi háttér áll majd rendelkezésre ahhoz, hogy – kezdetben szintén az ökoturisták segítségével – minél nagyobb területeket öntözhessenek és művelhessenek meg.

Ahogy pedig növekednek az ültetvények, újabb és újabb lehetőségek nyílhatnak a kender hasznosítására: az ipari mennyiségben termesztett növény már üzemanyagforrásként, kozmetikumok – például szappan – és ruhák alapanyagaként is szolgálhat. Ehhez azonban jóval fejlettebb infrastruktúra szükséges, mint ami jelenleg rendelkezésre áll, akik pedig azt megteremthetnék, hát pont nem ők a legelkötelezettebbek a fekete földrész felzárkóztatásában. Egyelőre tehát az afrikai kenderfeldolgozó ipar fogalma maholnap még biztosan nem ivódik mélyen a köztudatba.

Persze korántsem a gyorsaság, mint inkább a fejlődés megindítása s annak fenntartása a cél. Mostanra ugyanis bebizonyosodott: havonta néhány dollár és egy adag védőoltás nemhogy nem oldja meg, inkább elodázza a problémát. Olyan ez, mintha kisiskolás korunkban valaki mindig megírná helyettünk a házi feladatot, aztán a témazárónál hirtelen kiderülne, hogy nem tudunk semmit. Afrikával ugyanez a helyzet: az élelmiszer-alamizsna pillanatnyilag enyhíthet az éhínségen, de hosszú távon csakis az jelent megoldást, ha az ott élők lehetőséget és tudást kapnak, hogy saját maguk termeljék meg, állítsák elő a mindennapi életükhöz szükséges javakat. Ugyanígy a betegségek sem tűnnek el, ha nincs a helyszínen meghonosodott orvostudomány, gyógyszeripar, hanem csak a „fejlett” világból érkeznek – időszakosan – kemikáliák. Adományokra természetesen továbbra is szükség van, de azoknak a kézzelfogható helyett egyre inkább szellemi természetűvé kellene válniuk.

Ebben a folyamatban tényleg kulcsfontosságú szerepet játszhat a kender? Nos, valószínűleg hosszú évek telnek még el, mire választ kapunk a kérdésre – a kezdeményezés mindenesetre biztató és előremutató. Problémát talán csak az okozhat, ha az afrikai kenderből is előbb húz hasznot az alvilág, mint maga társadalom, ami kizárólag felelős és időben meghozott politikai döntésekkel kerülhető el.

(A TreatingYourself „Operation–Hemp for HIV, healthand sustainability for Africa” c. cikke nyomán)

Megosztom...