A víz és a feloldott sók behatolnak a gyökérbe, felé áramlanak. A felfelé haladó folyadékok a szárban gyűlnek össze, útjuk onnan vezet tovább a levelekbe. Ezúttal a növényekben zajló tápanyag-szállítási folyamatokért felelős, különös logisztikai rendszer részleteit és külső hatásokra adott válaszait vizsgáljuk meg cikksorozatunk immár hatodik részében.

A megfelelően szárított és érlelt kannabisz a legpotensebb THC-tartalmú végtermékhez vezet. Ellenkező esetben a hatás lényegesen csökken. Egy adott növény THC-tartalma elsősorban a genetikájától függ. A megfelelő szárítás és érlelés a genetikailag lehető legmagasabb THC-tartalom megőrzésében segít, nem pedig a hatás fokozásában. Egy kevés háttérinformáció arról, hogy mi történik a learatott növényen belül és kívül segíthet megérteni, miért fontos a megfelelő szárítás és érlelés a jó minőségű fűnél.

Decemberi számunkban részletesen foglalkoztunk a gyökérrendszerrel, illetve annak felépítésével. Ezúttal azt vizsgáljuk, hogy a növény miként veszi fel a termőközegből a vizet, s vele együtt a tápanyagokat. Bár a folyamat rendkívül egyszerű, mégis számos tényezőre oda kell figyelnünk ahhoz, hogy egészséges növényeket nevelhessünk.
 

Növénygondozásra számos stratégia létezik kültéren is. A legegyszerűbb az „el a kezekkel” megközelítés. A dolog rém egyszerű. Ültesd el a kiscsajokat, nézz rájuk szépen egyszer-kétszer, majd takarítsd be a termést. Néhány trükköt azért megosztunk még veled.
 

A növények folyamatosan veszik fel a vizet és a trágyát a talajból, hogy leveleikhez szállítsák őket. A fény segítségével a szervetlen sók bioaktív molekulákká alakulnak, melyek a növény minden részébe eljutnak. Ez maga a növény belső szállítási rendszere. A víz tehát a leveleken keresztül történő párolgás miatt felszívódik a gyökereken át, s lévén ez egy passzív folyamat, a növény nem veszít energiát vele.
 

A kendernek is, mint sok más növénynek szüksége van virágzásra és magtermelésre, hogy sikeresen véghezvigye éves életciklusát. A marihuána kétlaki növény, mely vagy hím- vagy nőivarú virágokkal rendelkezik. Mindemellett hermafrodita, azaz egyben hím- és nővirágokkal rendelkezők is előfordulhatnak.
 

A gyökerek legtöbbször nem kapják meg azt a figyelmet, ami kijárna nekik. Ez a megállapítás az összes termesztési módszerre igaz, ám a hidrokultúrára még inkább, hiszen ebben az eljárásban a gyökerek csupaszok és sérülékenyek. Egyszóval a gyökérzet kezelése a hidropónikában kifejezetten lényeges fejezet.
 

De tényleg szükség van-e szubsztrátumra, valójában mire szolgál, és mi az elsődleges szerepe? A termesztők között fennáll a tévhit, amely a szubsztrátum egyedüli feladatának a levegő és a víz közvetítését tartja a gyökérrendszerhez. Valójában a szubsztrátum mindössze 15%-ban felel a növény növekedéséért, a fennmaradó 85% egyedül a termesztőn múlik.
 

A növények nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy megválaszthassák táplálékukat. Ezt ellensúlyozandó viszont képesek kiválasztani a számukra értékes sókat a talajból, és megszűrni a károsakat... egy bizonyos szintig...
 

Minden kertész hibázhat, persze jobb, ha nem teszi, a lényeg mégis az, hogy felismerje, korrigálja és legközelebb elkerülje a hasonló helyzeteket. Gyakran éppen a túlzott gondoskodás vezet a palánták korai halálához, ezért a legfontosabb azt észben tartani, hogy a növény nem attól fejlődik, hogy foglalkoznak vele. A termesztőnek elsősorban a megfelelő körülményeket kell megteremtenie.