Kiütött öntudat

A herbáljelenség hátterében

Szerző: CK

A bő 10 éve velünk élő szintetikus kannabinoidokról (herbálról vagy műfűről) már jóval többet tudunk, mint a kezdetekben. Mostanra világosan látjuk, hogy összehasonlíthatatlanul veszélyesebb természetes változatánál, miközben fogyasztása messze nem okoz annyi örömet. De akkor mi lehet az oka, hogy még mindig sokan ragaszkodnak hozzá?

A híreket böngészve időről időre belefuthatunk rémisztő képekbe és videókba a médiában, melyeken „zombinak” minősített emberek merednek maguk elé üres tekintettel, dülöngélnek az utcán, vagy fekszenek a padokon. A képek gyakran a hajléktalan alkoholisták és szipusok miliőjét idézik, csak az átlagéletkor jóval alacsonyabb. Az oknyomozó vizsgálatok szerint valós a párhuzam. A herbál-használat elterjedtsége ugyanis jó mércéje az adott társadalomban fellelhető gazdasági és szociális egyenlőtlenségeknek, és szinte mindig jobban érinti a szegényebb rétegeket.

Betiltották, elszabadult

A legutóbbi riasztó beszámolók Nagy-Britanniából származnak. Itt 2016 májusában helyezték tiltólistára nagyjából az összes pszichoaktív vegyületet, amit nem használnak olyan széles körben, mint az alkoholt, a dohányt vagy a kávét. Az intézkedés elsősorban az újabb szerekre, az úgynevezett dizájner drogokra irányult, de a listára felkerült a habpatronokban használt nevetőgáz (N2O) és olyan, évszázadok óta használt növények, mint a salvia divinorum (látnokzsálya) és a kratom. Három hónappal később a kormány győzelemittasan hirdette ki, hogy 186 terjesztőt letartóztattak, 308 bolt hagyott fel a herbálárusítással, és 24 üzlet zárt be végleg. „A Pszichoaktív Szerek Törvénye világos üzenetet fogalmazott meg – ez a kormány mindent végre fog hajtani, hogy a családjaink és közösségeink biztonságban legyenek” – fogalmazott Sarah Newton kormányzati megbízott. A szintetikus kannabinoidok azonban korántsem fújtak visszavonulót. A törvény hatására pontosan az történt, amit a drogellenes háború során már oly sokszor láthattunk: a herbál átkerült a feketepiac kezébe, és mostantól ők szolgálják ki a leglecsúszottabb társadalmi csoportokat. Most már a márkanév és a csomagolás sem adhat fogódzkodót a használónak arról, mit is sikerült beszereznie, ez pedig tovább növeli a hatás kiszámíthatatlanságát és az egészségügyi kockázatokat. Rick Bradley, a droghasználóknak kezelést nyújtó Addaction vezetője szerint „nagyon kevés pozitívumot lehet elmondani a szintetikus kannabinoidokra gyakorolt hatásról. A sérülékeny csoportok továbbra is használják, és nem érdekli őket, hogy illegális szereket fogyasztanak. Egyáltalán nem nevezhetjük ezt sikertörténetnek.” A brit média áprilisban közölt sorozatot egy manchesteri városrészről, ahol szörnyű állapotban tengődő fiatal és középkorú hajléktalanok mutatják a szintetikus fűhasználat jellegzetes tüneteit, akiket egyre-másra szednek össze a mentők. A marihuánával ellentétben ugyanis a herbál nem pusztán aktiválja, hanem túlingerli az agy belső kannabinoid rendszerét, így használata könnyen vezethet rosszulléthez, ájuláshoz, epileptikus rángásokhoz, illetve agresszív viselkedéshez és pszichózishoz. Ráadásul a többhavi rendszeres használat megszakítása erős elvonási tüneteket okozhat. Ez a kiütéses típusú használat pedig azt jelzi, hogy az ilyen fogyasztó nem valami kellemes lebegésre, hangulatfokozásra vagy kreatív gondolatokra vágyik, sokkal inkább arra, hogy legalább időlegesen szakadjon ki az őt körülvevő világból és úgy általában önmagából. Valahogy úgy, mint a túlzott alkohol és a szerves oldószerek fogyasztói teszik. Ennek fényében nem meglepő, hogy a szintetikus kannabinoidok rendszeres használói leginkább az olyan szegények és a hajléktalanok köréből kerülnek ki, akiknek semmiféle pozitív kilátásuk nincs a jövőjükre nézve.

Valahol Kelet-Európában

Szegénység alapú droghasználatra Európa számos országában találhatunk példát, de herbál tekintetében Közép- és Kelet-Európa kitűnik a mezőnyből. Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában kimagasló számokat találunk a tizenévesek műfűhasználata terén. Magyarországon a kutató szociológusok és a média egybehangzó beszámolói alapján számos olyan elszegényedett kistelepülésen terjedtek el a szintetikus kannabinoidok, ahol korábban semmilyen illegális szerhasználat nem volt jellemző. Ez is mutatja, hogy a természetes és a mesterséges fű használói között gyakran semmiféle átfedés nincs. Az egyik ilyen településen a használók azt mondták, hogy az alkoholt cserélték le vagy kombinálják a kiszámíthatatlan szerekkel, de a funkció ugyanaz maradt – a tudat kiütése, időleges kiszakadás a reménytelen tanyasi világból, ahol még egy park, egy játszótér vagy egy focipálya sincs, nemhogy mozi, edzőterem vagy bármi kikapcsolódási lehetőség. És ha az ott lakók fele munkanélküli, akkor esély sem akad kikerülniük ebből a közegből, de még arra sem, hogy omladozó házukat – ahol a család két-három generációja él együtt – egy felújítással élhetőbbé tegyék. Semmi élvezetet nem találnak a műfűszívásban, ám még mindig jobbnak tartják, mint józanul elviselni sivár, kilátástalan életüket. Hiába tudja mindenki pontosan a faluban, hogy kik a kereskedők, és hiába tesz náluk látogatást a rendőrség időről időre, évek óta semmi nem változik. A helyzet szenzációhajhász tálalása és az érintettek lezombizása pedig csak növeli a lecsúszott rétegre sütött bélyeget és morális elítélést. És akkor még nem beszéltünk azokról a 10-15 évesekről, akik ugyanezt az utat járják, mert semmit nem találnak a közegükben, ami motiválná őket, vagy amivel a szerencsésebb kortársaikhoz hasonlóak kikapcsolódhatnának.

Szigor helyett valós megoldás

David Nutt, a brit kormány korábbi drogügyi szakértője április végén, a Guardian hasábjain szedte össze a herbál-jelenséggel kapcsolatos meglátásait. Véleménye szerint súlyos tévedés pusztán a tilalomtól várni a használat visszaszorulását. Felveti, hogy érdemesebb lenne az ártalomcsökkentés felől közelítve a legkevésbé kockázatos műfűtípusokat vagy akár a természetes marihuánát árusítani az erre a célra kijelölt helyeken. A jelenlegi használók számára pedig olyan ellenanyagokat (antagonistákat) tenne elérhetővé, amelyek enyhítik vagy teljesen gátolják a herbál hatásait. Ilyen ellenanyagok a kannabisznövényben is találhatók, például a THCV-vegyület, ami ellensúlyozza a THC eufóriát (vagy éppen pszichotikus állapotot) okozó hatásait, ami kulcsfontosságú lenne a mentők és orvosok kezében a túladagolások visszafordítására és az áldozatok megmentésére. Ez azonban még mindig nem jelent megoldást arra, hogy a reményvesztett emberek ne a kezük ügyébe akadó legolcsóbb szerrel üssék ki magukat. Az ő számukra az egyenlőtlenségek csökkentésétől, a szegénységből és a munkanélküliségből kivezető út felmutatásától lehetne bármi eredményt várni, ehhez azonban komoly politikai akaratra és összehangolt fellépésre lenne szükség. Amíg pusztán a tilalomban és rendészeti megoldásokban gondolkodunk, ez biztosan nem fog menni. 

Hozzászólások

Új hozzászólás