Kokatünti Bolíviában

Mióta Bolívia elnöke, Evo Morales az ENSZ 2009-es kábítószerügyi ülésén tartott tüzes beszédében felhívta a világ figyelmét arra, hogy nonszensz egy olyan növény tilalmára alkalmazni a nemzetközi egyezményeket, melyet évezredek óta problémamentesen használnak az Andokban, egyre nagyobb figyelem összpontosul a kokalevelek sorsára.

Moralest akkor rágott be igazán – kokalevelekkel vagy azok nélkül –, amikor 2008-ban az ENSZ felszólította országát, hogy tegyen határozott lépéseket a kokarágás szokásának beszűntetésére. Mostanra már látszik, hogy mint annyi minden a drogszabályozásban, ez a szándék is fordítva sült el, hiszen a tradíciók felszámolása helyett épp a cocalerók öntudatra ébredéséhez és nemzeti összefogásához járult hozzá. Bolívia pedig a rá irányuló rivaldafényben fürdőzve összehangolt támadást indított a kokatilalom ellen: egyrészt sorra dobja piacra a kokás üdítőket, másfelől mozgósítja az őstermelőit, hogy együttesen álljanak ki a kokafogyasztás hagyománya mellett.

Január 26-án a kokatermesztők és támogatóik Bolívia szerte összegyűltek, hogy békés demonstrációt tartsanak a kormány által benyújtott módosító indítvány mellett, amely kivenné a kokát az 1961-es Egységes Kábítószer Egyezményből és dekriminalizálná annak tradicionális használatát Bolíviában.

Chapare régió kokatermesztői Cochabamba főterén gyülekeztek, hogy közösen rágjanak kokát, információkat terjesszenek, ingyen „kokalevél mintákat” osztogassanak és legfőképpen, hogy kifejezzék egyetértésüket a dekriminalizációt indítványozó kormányukkal és nemtetszésüket a kokatilalmat támogató országokkal, például az USA-val, Svédországgal és Angliával szemben.

De tényleg, vajon miért fáj egyeseknek, ha egy ország lakói évezredes múltú és tökéletesen ártalmatlan tradícióit gyakorolják?

Képgaléria a chaperei kokatüntiről emitt.
Itt pedig aláírható az andoki cocalero szövetség Hillary Clintonhoz írt petíciója a kokarágás engedélyezéséről.