Körkérdés a tiltásról
A büntetőjog nem tart vissza a drogfogyasztástól
Hét európai ország felnőttlakosságának nagy többsége úgy gondolja, hogy rá nincsenek elrettentő hatással a büntetőjogi szankciók, mégis hisz abban, hogy másokat távol tartanak a drogok használatától.
Túl vagyunk az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának márciusi ülésén, ahol a delegáltak újabb 10 évet adtak a drogmentes világ megteremtésének – ennek pedig a legfőbb eszköze továbbra is a teljes körű tilalom. És bár az EU erőltette, az új dokumentum még lábjegyzetben sem tartalmazta az ártalomcsökkentést, amely pedig az ENSZ HIV-ellenes nyilatkozatai szerint a járvány visszaszorításának egyedüli hatékony módja. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) megvizsgálta, hogy az Európai Unió különböző országaiban hogyan vélekednek a tilalom elrettentő erejéről és az ártalomcsökkentés fontosságáról.
A TASZ nemzetközi partnereivel – civil szervezetekkel és szakértőkkel – közösen indította el legújabb projektjét, az Európai Drogpolitikai Kezdeményezést (EDPI) azzal a céllal, hogy elősegítse az Európai Unió drogpolitikájának reformját. A vállalkozás alapját az a bőséges mennyiségű bizonyíték adja, amely rávilágít a jelenlegi drogpolitikák nemkívánatos, ártalmas következményeire és az alternatív ártalomcsökkentés hatékonyságára. Mindezek hozzáférhetőségének ellenére a szakemberek és a civil szervezetek kritikus üzenetei alig jutnak el a nagy nyilvánossághoz. Az EDPI célzott kampányokkal kíván hatást gyakorolni a társadalomra a médián keresztül. Új, innovatív válaszokat mutat be a drogprobléma kérdéseire, és mozgósítja a drogfogyasztó közösségeket, hogy ők is hallassák hangjukat az őket érintő kérdésekben.
A projekt keretében szervezett első közvélemény-kutatás 2008 novembere és 2009 januárja között zajlott hat európai országban, és arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként vélekednek a felnőtt európaiak a drogokkal kapcsolatos politikai szabályozásról. A felmérésben részt vevő országokat (Bulgária, Csehország, Dánia, Hollandia, Lengyelország, Svédország) úgy választották ki, hogy azok az uniós drogpolitikai szabályozási modellek széles skáláját öleljék fel. Bulgária és Lengyelország ama újonnan csatlakozott országokat reprezentálja, amelyekben szigorú drogpolitika érvényesül, míg Hollandia és Dánia a liberálisabb megközelítésről ismert. Svédország a jóléti demokrácia mintaképe, mégis Európa egyik legszigorúbb drogpolitikáját gyakorolja, míg Csehország, a totalitárius rezsim alatt töltött évtizedek után egy relatíve liberális drogpolitika mellett kötelezte el magát. 2007-ben Magyarországon is történt egy hasonló kutatás, de némiképp különböző kérdésekkel, ezért ezek az eredmények kimaradtak az összehasonlításból.
A felnőttlakosság reprezentatív mintáin végzett felmérés eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált országok mélységesen megosztottak a kannabiszszármazékok legalizációjával kapcsolatban: Svédországban, Bulgáriában és Lengyelországban a válaszadók több mint fele (58%, 57% és 59%) a „kannabiszellenes háborút” támogatja, míg Hollandiában, Dániában és Csehországban a többség a dekriminalizáció vagy legalizáció valamilyen formája mellett teszi le voksát (76%, 62% és 59%).
A válaszadók túlnyomó többsége nem tartja visszatartó erejűnek a különböző büntetőszankciókat, amikor saját droghasználatáról hoz döntéseket: kevesebb, mint 10 százalékuk találta úgy, hogy a kábítószerek illegális mivolta visszatartja őket azok használatától – számukra sokkal meggyőzőbbek a társadalmi és egészségügyi kockázatokkal kapcsolatos érvek. Ennek ellenére átlagosan 10-ből kevesebb, mint 3 válaszadó (27%) törölné el teljesen a kannabiszfogyasztók büntetését. A drogtörvények valós és vélt elrettentő hatása között tehát jelentős különbség van.
A többség szerint a kábítószer-használat leginkább közegészségügyi kérdés: minden 10 válaszadóból kevesebb, mint 2 ember tartotta a legalkalmasabbnak a rendőrt arra, hogy a drogfüggőkkel foglalkozzon. Ők úgy vélik, a családnak, vagy az egészségügyi/szociális szakembereknek kell foglalkozniuk a problémás droghasználókkal.
Az eredmények azt bizonyítják, hogy a tűcsereprogramokkal kapcsolatban széles körű társadalmi konszenzus tapasztalható, miszerint ezek a programok igenis hatékonyan akadályozzák meg a HIV- és a hepatitisfertőzések terjedését az intravénás droghasználók körében. Egyes országokban, például Svédországban ez merőben ellentmond a hatóságok ellenséges hozzáállásának.
A 2007-es magyarországi felmérés is hasonló következtetésekre jutott. A nemfogyasztó magyarok majdnem
90%-a azért nem próbálja ki a kábítószereket, mert azt károsnak tudja, és mindössze 5% az, akit a tiltás tartott vissza. A büntetőjogi megítélés tekintetében tiltáspártiak vagyunk: a többség szigorúan büntetné a heroinfogyasztókat (59% börtönbe zárná őket), azonban a marihuána fogyasztóit 53% csupán szabálysértési bírsággal sújtaná, 12% pedig egyáltalán nem büntetné.
A jelentés teljes szövege a TASZ új weboldalán olvasható.
