Legokosabb legalizálók

A drogellenes háború kudarca az utóbbi évtizedben már nem az okoskodó szmókerek mantrája: a megállapítást hallhattuk elnöktől, ENSZ-főtitkártól, tudóstól, rendőrtől és írótól is. A kórushoz most öt Nobel-díjas közgazdász csatlakozott tíz-egynéhány kollégával.

Nyolcvanoldalas jelentésük szerint a drogmentes világ – néhány demagóg politikus véleményével ellentétben – nem csupán elérhetetlen illúzió, de ártalmas ideológia is, hiszen e szellemiség jegyében zajlik egy végeláthatatlan és eredménytelen küzdelem a kábítószer feketepiacának felszámolásáért. Bár elismerik, hogy a tilalom korlátozott eredményeket elérhetett a függőség megelőzésének terén, kiemelik, hogy egyaránt felelős a korrupció és az erőszak elharapózásáért is – gondoljunk csak a mexikói kartellharcok 80 ezer áldozatára.

Az erkölcsi normává emelt drogháború oltárán alapvető emberi jogokat is feláldoznak és teljes országok destabilizálódnak pusztán azért, hogy egy ideiglenesen meghirdetett politikához igazítsák az alkotmányos rend működését. A drogellenes igyekezet hallatlan kiadásai és jogi aggályai a tömeges bebörtönzésekben öltenek testet: világszerte nem-erőszakos rabok milliói ülnek a börtönökben kizárólag azért, mert illegális szert fogyasztottak vagy adtak el csekély mennyiségben. A tanulmány utolsó fejezete arra hívja fel az USA kormányát, hogy keménykedés helyett inkább engedje kibontakozni Colorado és Washington legalizációs kísérletét, hogy világossá váljanak a gyakorlat követendő és gyenge pontjai, melyből az egész világ tanulhat. A tanulmány hírét Soros György is kihasználta, és a Financial Timesban cikket közölt a drogellenes háború költségeiről és az ártalomcsökkentő drogpolitika közegészségügyi és gazdasági előnyeiről, melynek végén a világ kormányait arra buzdítja, hogy vegyék fontolóra a drogháborúba ölt százmilliók átcsoportosítását más, működőképesebb programokba.

Megosztom...