Lengyel drogreform

A zéró toleranciától a dekriminalizációig

„Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát” – tartja a mondás. Ám nemcsak a bort, hanem az egymásról másolt, elhibázott drogpolitika következményeinek levét is együtt isszuk. Csakhogy amíg mi a pálinkakultusz elhatalmasodásával végképp elvesztettük valóságérzetünket, addig lengyel barátainknál eljött a kijózanodás ideje, legalábbis a drogpolitikában.

Az éppen kormányzó Fidesz régóta példaként tekint Lengyelországra, és számos intézkedését indokolta már lengyel mintákra hivatkozva. Hogy volt idő, amikor a lengyeleket sem hagyta hidegen a magyar jobboldal tevékenysége, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a Magyarországon 1999-ben az első Fidesz-kormány által életbe léptetett, Európa egyik legszigorúbb drogjogi szabályozását a lengyel kormány egy év leforgása alatt magáévá tette, sőt még rá is licitált egy keveset. A Kaczynski-kormány ugyanis úgy látta, hogy a tilalom és az elrettentés csak akkor lehet teljes, ha a képletből kiemelik az elterelés intézményét. Az azóta megbukott lengyel ultrakonzervatívok szerint leghatékonyabb azonnal a börtön felé irányítani azokat, akik bármilyen módon kapcsolatba kerülnek kábítószerekkel. Így született meg Európa legszigorúbb drogtörvénye Lengyelországban, amely a csekély mennyiségű kábítószer megszerzését vagy tartását egy év börtönbüntetéssel sújtotta, ezzel pedig egy csapásra a lakosság százezreinek szabadságát fenyegette. A lengyel kormány mindezt akként kommunikálta, hogy így veszik fel a harcot a szervezett bűnözéssel, de a kimutatásokból hamar kiderült, hogy a börtönök a maffiavezérek helyett egyszeri marihuánafogyasztókkal és kezelésre szoruló drogfüggőkkel teltek meg. Az MSZP 2002-es enyhítése sem hatotta meg Kaczynskiékat, és következetesen kitartottak abszurd drogpolitikájuk mellett, melyre hivatkozva évi 30 millió dolláros ráfordítással 9000 droghasználót zártak rács mögé évente. Ennek eredményeként 1000%-kal (!) nőtt a kábítószer birtoklása miatt indított eljárások száma 1999 és 2007 között, és leginkább olyan fiatalokat érintett, akiknek 70%-a kevesebb, mint egy gramm kábítószert – jellemzően marihuánát – tartott magánál. Az iram az évek során egyre fokozódott, így 2006-ban már 70 ezer büntetőeljárást regisztráltak kábítószerrel való visszaélés miatt. Tíz év kellett ahhoz, hogy a kormányzat belássa, a súlyosan kriminalizáló törvény ellenére a drogpiac él és virul, és a droghasználat mértéke sem csökkent – ahogyan ebben az időszakban egyébként Európa más országaiban sem, függetlenül a jogszabályi környezettől. A találgatások szerint a példátlanul szigorú tilalom funkciója elsősorban nem is az volt, hogy ezeken az arányokon változtasson, inkább az, hogy néhány peches fogyasztó elfogásával szépítse a rendőrség bűnügyi statisztikáit. A következmények ismeretében aztán már a politikusok gyomra sem bírta ezt az örökkévalóságig befogadni. Alighanem felmerült bennük, hogy a börtön talán mégsem a legjobb köznevelési intézmény a fiatalok számára, és kérdéses, hogy szabadulásukat követően az ott szerzett tudásanyagot hasznosítva vajon a társadalom hasznos tagjaivá válnak-e.

Wind of Change

A változás szele tavaly tavasszal érkezett meg Lengyelországba, miután a ráfordításokat és az eredménynek aligha nevezhető statisztikákat figyelembe véve a kormányzó pártok belátták az addig alkalmazott zéró tolerancia kudarcát, és reformjavaslattal éltek. Ennek értelmében az ügyészek megszüntethetik az eljárást csekély mennyiségű kábítószer birtoklása esetén, amennyiben a társadalomra való veszélyesség nem áll fenn bizonyíthatóan. A módosítást Bronisław Komorowski elnök május végén aláírta, de életbelépéséig még további fél évet kellett várni, ami nem telt eseménytelenül a lengyel politika berkeiben. 2011 októberében ugyanis parlamenti választásokat tartottak Lengyelországban, ami a Polgári Platform (PO) látványos győzelmét hozta, de meglepetésre a szavazatok 10%-át egy pár hónappal korábban alakult liberális párt, a Palikot’s Movement szerezte meg, és ezzel egy csapásra az ország harmadik legerősebb törvényhozási erejévé vált. Az új párt érdekessége, hogy néhány hónappal a választások előtt alakult, és létrejöttét elsősorban annak köszönheti, hogy alapító-névadója, Janusz Palikot kivált a Polgári Platformból, miután liberális eszméit nem tudta összeegyeztetni a párt nézeteivel. És valljuk be, az iskolai hittanórák eltörlése, a marihuána legalizálása és a melegházasság lehetősége valóban nem tartoznak a klasszikus konzervatív értékek közé.

Imagine

Egyértelmű, hogy Palikotnak a PO-féle drogtörvény-módosításhoz is köze volt, de új politikai erőként egy további módosító indítványt nyújtott be a még életbe sem léptetett új törvényhez, hogy az csekély mennyiségű, saját használatra történő birtoklás esetén biztosítsa a teljes dekriminalizációt. Az új törvény december 9-én lépett hatályba, vagyis Lengyelország most már hivatalosan is csatlakozott az egyre nagyobb számú, dekriminalizációt gyakorló ország-hoz. Az új törvény szerint az ügyész elejtheti a vádat a csekély mennyiséggel elfogott gyanúsítottak esetében, valamint a bíróság és az ügyészség kötelezve lesz, hogy a gyanúsított drogfogyasztási mértékének és életkörülményeinek mérlegelését követően oktatási vagy kezelőprogramba irányítsa a delikvenst. A drogkereskedőket illetőleg ugyanakkor szigorodott a törvény, decembertől már 12 év börtönbüntetést is kiszabhatnak a nagyobb halakra. A dekriminalizáció gondolatától láthatóan egyáltalán nem idegenkedik a lakosság, és egyre többen vannak azok is, akik a legalizáció tervét sem vetik el. Az egyik lengyel közszolgálati csatorna decemberben közvélemény-kutatásba kezdett a marihuána legalizációjának kérdéséről. Jelenleg a válaszadók 34%-a voksolt igennel a kérdésre, ami a klasszikusan konzervatív katolikus Lengyelországban nem csekély arány. Palikot és pártja pedig minden eddiginél látványosabban szeretné a köztudatban tartani a kérdést, ezért januárban meginvitálták a lengyel legalizációs szervezetet a parlamentbe egy közös spanglizásra, hogy kiderüljön, hogyan is működik a dekriminalizációs törvény élesben. Bár könnyen elképzelhető, hogy Janusz Palikot ezzel többet fog ártani a kender és a saját megítélésének, mint amennyit használ, de próbáljunk meg csak hasonló fejleményeket elképzelni abban a magyar parlamentben, ahonnan már az újságírókat is kitiltották. Nekünk nem sikerült.